Pünkösd alkalmából teljes terjedelmében elérhetővé tettük a témában korábban megjelent cikkünket.
A bibliai héber és görög nyelv és gondolkodásmód élesen megkülönbözteti a "szellemet" ("ruach", "pneuma") a "lélektől" ("nefes", "pszükhé"): míg a lélek az ember természetes módon örökölt, illetve neveltetése folytán kialakult intellektuális, érzelmi és akarati lényének teljessége, addig a természetfeletti jellegű szellemet mai gondolkodásunkban úgy határozhatnánk meg: "lényünk legmélye", "igazi énünk", "legbensőbb, igazi önmagunk".
Az Újszövetség tanai szerint a két valóság nemcsak különbözik, de az emberi élet során a leggyakrabban szemben is állnak egymással, mivel a lélek hajlamos a világhoz tapadni, ezzel szemben a szellem figyelmezteti az embert lelke, azaz intellektusa, érzelmei, akarata csalárd voltára, bűneire (voltaképpen ez a lelkiismeret hangja is, de ennél több is). A Biblia szerint Isten is Szellem – és nem lélek –, ezért csak szellemmel lehet megismerni, intellektuális, érzelmi vagy akarati alapon nem. A Szentlélek eredeti görög neve – pneuma hagion – is valójában Szent Szellemet jelent.
Számos egyháztörténész véleménye szerint a valódi egyházszakadás nem akkor történt, mikor a nyugati és keleti kereszténység elkülönült egymástól, hanem amikor az egyház egy része lemondott a szellemi ajándékok használatáról, s azok helyébe formális, rituális cselekedeteket helyezett.
hetilap
hetilap
hetilap
