Illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Az ősi zsidó zarándokünnepek között Jézus korában pünkösd a leglátogatottabbnak számított, amikor a hívek mindenfelől Jeruzsálembe sereglettek. Mózes törvénye előírta, hogy minden férfi évente háromszor jelenjen meg az Úr színe előtt. Mindhárom ünnep valamiképpen összekapcsolódott a termés betakarításával, de volt spirituális tartalma is.
Ez a három ünnep a húsvét, a pünkösd, valamint az őszi sátoros ünnep volt, a szüret után, amikorra már minden termést és gyümölcsöt begyűjtöttek.
A kovásztalan kenyerek ünnepén a páskabárányt megsütötték és visszaemlékeztek az egyiptomi szolgaságra és a kivonulásra, amikor Izrael szabad nép lett. Ezután az első kévét sarlóval learatták az árpából. Ez volt az év első zsengéje, amivel hálát adtak a termésért. Ezután hétszer hét napot kellett számlálni, majd a rákövetkező, ötvenedik napon a búzatermés zsengéjéből készült kenyerekért adtak hálát Isten színe előtt. Az Ószövetség nyelvezete hetek ünnepének nevezi a hét hét számlálása miatt, ami a páskaünneptől addig eltelt,
a pünkösd szavunk pedig az ötvenedik napból vezethető le, ami a görög fordításban „pentékoszté” volt.
HírdetésHírdetéshetilap
A pünkösd most is égő és élő megtapasztalásA pünkösd értelmezésének módjai szoros kontextusban állnak azokkal a pozitív, illetve ellenvéleményekkel, amelyeket az elmúlt időkben a Názáreti Jézus Krisztus evangéliumának hitelességével kapcsolatban világszerte megfogalmaztak különböző fórumokon. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatások és tények igazolásának - ennek vallás- és egyháztörténeti módszerein kívül - lényeges eszköze az analóg szellemi jelenségek napjainkban történő megtapasztalása is. A Szentlélekkel (Szellemmel) ma is be lehet teljesedni, és ha jelenlétét, működését az egyház szolgálata által a Bibliából, mindenekelőtt az Evangéliumból ismert szellemi jelenségek kísérik, akkor legalábbis spirituális szinten a bibliai állítások természetfölötti igazolást nyernek. Persze ezek megtapasztalása során is megmarad mindenkinek a szabadsága arra, hogy elfogadja-e vagy elutasítja a Szentlélek működésének tanúskodását. (2006. 06. 02.)Pünkösd tegnap és maNagy valószínűség szerint Jézus Krisztus születése után a harmincadik évben teljesedett be a keresztény meggyőződés szerint az Ószövetség sávuót, azaz hetek nevű ünnepe. A második legnagyobb ószövetségi zarándokünnepre – melynek konkrét időpontját mindig az ötvennapos kalkulációval határozták meg (az első zsengék ünnepétől számított hét hét eltelte utáni napon) – nemcsak Júdeából, Szamáriából, Galileából, hanem az akkori világ zsidó diaszpórájának jelentősebb közösségeiből is érkeztek zarándokok Dávid városába, Jeruzsálembe, hogy ilyen formában is kifejezzék a Mindenható személye iránti feltétlen tiszteletüket. (2000. 06. 10.)Nők a pünkösdi mozgalombanBár a korábbi évszázadok nem sok feladatot tartogattak a nők számára a keresztény egyházakban, a jelek szerint ez – legalábbis ami a pünkösdi-karizmatikus felekezeteket illeti – változóban van. A huszadik század elején Aimee Semple McPherson, majd Kathryn Kuhlman világszerte ismert előfutárai voltak a mai igehirdető aszszonyoknak: százezreket szólítottak meg eredményesen az evangélium jó hírével és az isteni gyógyulás üzenetével. Mindkettőjük szolgálatáról elmondható: nemcsak megtanították az embereket arra, hogy higgyenek a csodákban, hanem különleges egyéniségükkel igazi színfoltok voltak a pünkösdi egyházban. Évtizedekig azonban kevesen követték őket ezen az úton. (2000. 06. 24.)Pünkösd után: a karizmák titkaiAz Újszövetség által a "Szentlélek ajándékainak", "karizmáknak" ("khariszma": "jókedvből vagy könyörületből adott ajándék") nevezett isteni, természetfeletti megnyilvánulások működéséről még az I–II. századból is bőséges adatokkal rendelkezünk. Ezek közé tartozott többek között a prófétálás, a gyógyítás ajándékai, a csodatevő erők működése, a gonosz és tisztátalan szellemek felismerésének, megkülönböztetésének és kiűzésének ajándéka, vagy a nyelvekenszólás. A keresztények közismertek voltak arról, amit Márk evangéliuma szerint Jézus határozott meg ismertetőjegyükként: "Akik hisznek, az én nevemben démonokat űznek, új nyelveken szólnak, betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak." (Mk 16,17–18) (1999. 05. 22.)
