Erdélybe érve már az első órákban úgy éreztem magam, mint aki hazajött rég nem látott rokonaihoz. Erdély (románul Transilvania) neve az erdő főnév és a régi magyar elv (vagy eli) szavak összetétele; jelentése: „az erdőn túl”. Egyes becslések szerint Erdély területének 27 százaléka erdővel borított. Európa egyik legszebb és legegységesebb területe.
Megállás nélkül áthajtva a határon Erdély kapujához, Királyhágóhoz értünk, majd Körösfőn megtekintettük a négy fatornyos református templomot, melyet a falu melletti dombra építettek. Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria kertjében pedig meglátogattuk Petőfi Sándor híres körtefáját: a legenda szerint e fa alatt szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című versét a nagy költő, majd közvetlenül utána innen indult a segesvári csatába, ahol életét áldozta a hazáért. Ma a körtefa törzse látható csak, melyet restauráltak és konzerváltak.
A következő napunk úti céljai között először a legmagyarabb város, Székelyudvarhely szerepelt, ahol a patkó alakú sétálótéren, majd az Emlékezet parkjában 13 magyar király, író és más híres ember szobrát tekintettük meg. Továbbutazva a Hargitán vulkanikus krátertavak, lenyűgöző hegycsúcsok, elfeledett várromok, festői faluk tarkították a tájat olyan történetekkel, amik generációk óta élnek a helyi legendákban. Jó volt látni néhány helyen bibliai idézeteket is: például hirdetőtáblán az érett búzatábla szélén, de cukrászdában és persze az emlékhelyeken is olvastuk az ismert sorokat.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »