Ha megvizsgáljuk azon két kandzsit (japán írásjelet), amelyből a sou-gon szó áll, tulajdonképpen megkapjuk magának a hatalmi rangnak az áltanos jellemzőit, hatáskörét és feladatát. A sou lehet vezető, parancsnok, tábornok vagy admirális, míg a gun jelenthet hadsereget, erőt, katonákat, háborút, valamint csatát is. Ezért szokás a sógunra úgy utalni, mint „legfőbb hadvezérre”, azonban attól függően, hogy Japánnak éppenséggel melyik korszakát tekintjük, ennél sokkal többet is magában hordozhat ez a tisztség és a hozzá kapcsolódó hatalom valódi természete.
Hivatalosan mindig is a császár, azaz a tenno számított az első számú uralkodónak, s „papíron” az összes sógunt ő nevezte ki, de ez csupán a látszat volt. Hatalma a sógunátus rendszerének felállásával 1192-ben szimbolikussá csökkent. A császár teljesen elzárkózva élt nemcsak a néptől, hanem a leghatalmasabb uraktól is, olyan szinten, hogy igazán kivételesnek érezhette magát az, aki audienciát nyert (a trón erejét majd Meidzsi császár állítja helyre 1867-ben).
2024.04.05. (XXVIII/14)
