Noam Chomsky 1988-ban (Edward Hermannel) írt könyve, amely magyarul Az egyetértés-gépezet címet viseli, a tömegmédiával foglalkozó elméletekről született egyik leghíresebb értekezés. Megállapításait a hazai média működésének megfigyeléséből származtatja, de ez nem jelenti azt, hogy azok csak az Egyesült Államok területén belüli propagandára érvényesek, főleg annak fényében, hogy milyen szerepe van az amerikai kultúrának nemzetközi szinten.
Chomsky szerint propaganda a szabadnak vélt világban is létezett, csak kevésbé nyíltan, mint a kommunista diktatúrákban („Sokkal nehezebb észrevennünk a propagandagépezetet ott, ahol a tömegtájékoztatás magánkézben van”).
Működésének modellezéséhez öt módszert azonosított, amelyeken keresztül a vagyonnal és hatalommal rendelkezők megszűrik a híreket, kiválasztva a megjelenésre alkalmasakat, a többit pedig kiszorítva. A hírközlést ezáltal az éppen uralkodó, elvárt narratívák kiszolgálásának rendelik alá.