Tavaly 33 700 honfitársunk vándorolt ki Magyarországról, ilyen volumenű kiáramlásra 1956 óta nem volt példa a KSH adatai alapján – mint ismert, az 56-os forradalom évében 200 ezren hagyták el hazánkat. Hozzá kell tenni, hogy a hazai vándorlási statisztikák csak jelzésértékűek, mivel az EU-ban szabad munkaerő-áramlás van, és Magyarországon nincs ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettség, így a szakértők a célországok tükörstatisztikáit (például munkaerőpiaci, letelepedési nyilvántartásait) is figyelemmel kísérik. Ezek régóta nagyságrendekkel magasabb kivándorlást jeleznek Magyarországról – évi 20-30 ezer helyett 70-80 ezret.
2020-ban 714 420 Magyarországon született személy élt külföldön az ENSZ adatai szerint, a rendszerváltás idején pedig 400 ezer. A KSH mutatóinál maradva, 2010 óta összesen 324 179 magyar hagyta el hazánkat, bár ebben nincsenek benne az ez idő alatt hazatérők (összesen mintegy 220 ezer fő), nem beszélve a külföldi és külhoni bevándorlókról. A vándorlás nagyon képlékeny jelenség, nehéz megragadni, hogy pontosan hányan távoznak el legalább egy évre külföldre, pláne hányan jönnek vissza, ahogy azt se lehet tudni, hogy a hazatérők meddig maradnak itthon. 2019-ben, majd különösen 2020-ban és 2021-ben – azaz a Covid és a brexit idején – újból pozitívra fordult a magyarok vándorlási mérlege, azaz több honfitársunk jött haza, mint ahány elment – hogy aztán 2022-től megint tömegek induljanak külföldre.
Az összes külföldi és magyar bevándorlóval együtt a magyarországi vándorlási mérleg összességében pozitív, tehát többen jönnek Magyarországra, mint ahányan távoznak. Az elérhető statisztikák a kétezres évek második felétől, azaz a hazai megszorítások, majd a gazdasági és pénzügyi válság időszakában mutatnak komoly felívelést a kivándorlásban. A felfutás 2015-ben érte el a csúcsát, amikor 32 852-re nőtt a kivándorló magyarok száma. 2020-ra a számuk visszament 20 ezerre, míg a hazatérőké évi 23-24 ezerre nőtt.