Az ötvenes években ezt a kétféle megítélést verte az emberek fejébe az ideológiai "oktatás". A klasszikus szociáldemokráciát a kommunista párt elődjeként dicsérte, hiszen vele volt egy törzse, csak aztán a bernsteini reform, majd Lenin fellépése után szakadt ketté a munkásmozgalom, és lett a civilizált szárny a kommunista átkozódás tárgya. A sztálinizmus árulóként, a legnagyobb ellenségként üldözte a szociáldemokratákat, kezébe került vezetőit, híveit börtönbe zárták, kivégezték – vagy agyonverték az ÁVH-s legények. Az "eszmei" indok az volt, hogy a szociáldemokrácia behódolt a burzsoáziának. Milyen különös, hogy ugyanezt a vádat most egy katolikus paptól hallhattuk
Hasonló értelm? megjegyzést tett a távozó miniszterelnök: az új kormánnyal szerinte a nagytőke és a pénzvilág került hatalomra. (Eddig sem volt jobbágysorban
) Ez is kommunista tantétel adaptálása, az egykori szemináriumi anyag szerint a liberalizmus és "a burzsoázia szolgálatába szegődött, munkásáruló" szociáldemokrata párt, általában az egész nyugati, polgári demokrácia a nagytőke és a pénzvilág politikai fedezéke. Orbán Viktor kijelentése mögött azonban szélesebb az "eszmei" háttér, mint az Új Emberé mögött: amit ő mondott, azt régebben nemcsak a kommunisták hirdették, hanem a nyilasok és a minden rend?-rangú nácik is. Az exminiszterelnök valószínűleg azt feltételezte, hogy a hazai társadalomban mindkét ideológiai örökségre van vevő, ezért tömeghatást lehet velük elérni.
Leváltott vezetőink jól megtanulták a marxizmus– leninizmust az iskolában meg az egyetemen. Feltételezhetően jobban ismerik a fontos marxista műveket, például az SZKP történetét, mint nemzeti irodalmunkat. Az ő dolguk, de minket ne untassanak avítt ideológiákkal.
2002. 06. 07. (VI/23)
