Az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a Fidesz–kisgazda kormány egyik fő műveként is nyilvántartott, a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészekről szóló törvényt.

Januártól az Európában elterjedőben lévő kergemarhakór következtében komoly szigorítások várhatók a hazai takarmánykereskedelemben és szarvasmarha-tenyésztésben. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) bejelentése szerint a hazai fogyasztók védelme érdekében január elsejétől több intézkedést is életbe léptetnek a kergemarhakór hazai elterjedése ellen. 

A termelőszövetkezetek külső üzletrészeiről szóló vita megértéséhez érdemes egyszerűsített formában áttekinteni a helyzetet. A szövetkezetek tulajdonosait négy csoportba oszthatjuk: az elsőbe tartoznak az aktív tagok, a másodikba a már nyugdíjas tagok, a harmadikba a menedzsment, végül a negyedikbe a külső üzletrész-tulajdonosok. A kormány által beterjesztett törvényjavaslat arra kötelezi az első három csoportot, hogy – különböző technikákkal – vásárolják meg a külső tulajdonosok üzletrészét. Ez a lépés kétségtelenül kedvező azon külsősök számára, akik nem nyereséges szövetkezetek tulajdonosaiként jelenleg nem kapnak osztalékot. A törvény hátránya viszont, hogy az egyébként is sokat küszködő szövetkezetek csődbe mehetnek a kötelező kivásárlás hatására, aminek következtében akár több százezer ember is elvesztheti megélhetését. A miniszterelnök egyébként nem titkolja, hogy a szövetkezetekkel szemben inkább a közép- és nagybirtokok kialakulását támogatja. Fontos még megemlíteni, hogy a külső tulajdonosok szervezett formában soha nem léptek fel tulajdonrészük pénzbeni megváltása érdekében. 

Hosszú kezűnek bizonyul a két évvel ezelőtt lezajlott orosz válság, mivel az ezzel járó piacvesztést számos cég, sőt egész ágazatok megsínylették. A gyógyszeripari cégek rövid idő után magukhoz tértek, de az élelmiszerágazat sebei máig véreznek. Évtizedek óta stabil konzervgyáraink sorsa sorra megpecsételődik az utóbbi hónapokban, mára egy legény áll a gáton, a Globus. Legutóbb, a héten a szegedi konzervgyár bezárásának hírétől volt hangos a gyár környéke, ahol a dolgozók tüntetéssel tiltakoztak annak bezárása ellen.

A kormányfő és a földm?-velésügyi és vidékfejlesztési miniszter sikertörténetként értékeli az agrárium eddigi teljesítményét és az FVM munkáját. Az Agrárgazdasági Tanács (AT) állásfoglalása szerint az ágazat egyre jobban leszakad a nemzetgazdasági átlagtól, a termelés csökkenése olyan méreteket ölt, hogy az már fenyegeti a nemzetgazdaság egyensúlyát. A vita közben, pénz hiányában, leállították az agrártámogatások kifizetését.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) a héten nyújtotta be a parlamentnek az agrárgazdaság helyzetéről szóló beszámolóját, amely átfogó elemzést tartalmaz az ágazat 1998. évi helyzetéről. A riasztó adatokat tartalmazó jelentés mellé csatolták az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalását is.

Kitört az agrárbéke, jelentették a hírügynökségek a termelők képviselőinek és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vezetőinek megállapodása után. A megállapodás nyolc oldalas, szigorúan szakmai szövegét csak szakemberek tudják lefordítani a termelők számára. Tényleges hatása az agráriumra csak több hónap, vagy talán évek távlatában értékelhető. Az intézkedések két nagy csoportra bonthatók. Az egyik csoport olyan teendőket tartalmaz, amelyek az idei agrárköltségvetést érintik, jövő évi kiadásokat is terhelve. A másik csoport közvetlenül a jövő évi költségvetésre vonatkozik, több mint kétszázötven milliárd forint kötelezettséget felvállalva. Vajon ez a sok pénz békét hoz-e az agráriumban a kis- és nagytermelők, az államigazgatás és az érdekképviseletek között? Meg lehet-e oldani pénzzel az agrárválságot? És talán a fő kérdés az, hogy agrárválság van-e egyáltalán, vagy politikai válság. A "békekötést" követő nap az FVM kijelentette, hogy a vállalt kötelezettségek betartásához szüksége van pontosan 413 milliárd forintra. A kormánypárti sajtó megírta, hogy az FVM az adófizetők pénzén akarja kifizetni a mezőgazdasági termelők hiteleit. A miniszterelnök kijelentette, hogy már az is bőven sok, amit a kormány betervezett az agrártámogatásokra, és a földművelésügyi miniszter a megállapodás részleteit aláírás előtt nem egyeztette a kabinettel. Az érdekképviselők pedig a megállapodást csak kezdetnek tekintik. Ez a hazai agrárbéke. Torgyán József eleinte hallani sem akart a gazdák követeléseiről, sőt a gazdákról sem. Később azonban a gazdák minden követelését szinte szó szerint elfogadta, és a megállapodást aláírta. Mert ő a vidék minisztere. A kormány már egy elkészített költségvetésbe nem tudja (és láthatóan nem is akarja) az egyik kormánytag által felvállalt kötelezettségeket beépíteni. Torgyán úr szerint ez nem probléma, mert a költségvetést a parlament szavazza meg, nem a kormány, és az ő követeléseit – amelyek mára hitelessé váltak, hiszen megegyeznek a gazdák (a nép) követeléseivel – az MSZP és az SZDSZ is támogatja.

A kalászos gabonák idei termése a vártnál kedvezőtlenebbül alakult. Tavaly ősszel kevesebbet vetettek a megszokottnál, a kora tavaszi és a májusi időjárás azonban kedvezően hatott a kalászosok fejlődésére.

Az ó- és az újév fordulóján felmerülhet a kérdés: a nyolc éve tartó agrár-szerkezetváltás után a mezőgazdaság számára jövőre eljöhet-e a fellendülés, netán a tejjel-mézzel folyó Kánaán Magyarországon, vagy egyelőre be kell érni a borral, búzával és békességgel? Az óév utolsó pillanataiban úgy tűnik, hogy a növekvő agrárválság, valamint a támogatási rendszer politikai átalakítása egyrészt az árutermelő agrárvállalkozások helyzetének romlását, másrészt a mező-gazdaság versenyképességének csökkenését vonja maga után.

A költségvetési törvény részletes vitájának lezárása előtt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megjelentette a falugazdászok munkakörére kiírt pályázatot.

Az Érdekegyeztető Tanács keretén belül szakmai egyeztetésre bocsátották a kormány 1999. évi foglalkoztatás-politikai irányelveit.