A mindenkori földművelésügyi minisztert az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló,
1997-ben elfogadott törvény kötelezi, hogy a költségvetés tárgyalása előtt benyújtsa
az agrárgazdaság helyzetét és a költségvetés által nyújtott támogatások
felhasználását ismertető beszámolóját a parlamentnek. Az FVM miniszter ennek a kötelezettségének
tett eleget, amikor az 1998. évről szóló beszámolót összeállítatta. Bár a röviden
csak agrártörvénynek becézett agrárfejlesztési törvény alkotói a törvény
megfogalmazásakor nem az előző évről szóló beszámolóra gondoltak, de a törvény
szövege nem fogalmaz egyértelműen, ezért az Országgyűlésnek be kell érnie a
tavalyi számokkal.
A benyújtott beszámolót a Agárgazdasági Tanács és a parlament mezőgazdasági
bizottsága is megtárgyalta és elfogadta. Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásában
megállapította, hogy a mezőgazdaságban a nemzetgazdasággal ellentétes folyamatok játszódtak
le. Míg a nemzetgazdaság GDP-je 5,1 százalékkal növekedett 1998-ban, a mezőgazdaságé
1,5 százalékkal csökkent. Az infláció csökkenése a magyar parasztság egyre romló
jövedelmének köszönhető. Az ágazat egyre kevésbé képes hozzájárulni a
nemzetgazdaság fizetési mérlegének egyensúlyához. Az Agrárgazdasági Tanács álláspontja
szerint a kedvezőtlen tényezők a nemzetközi pénzügyi válságra, a természeti csapásokra
és az agrártörvény be nem tartására vezethetők vissza. Nem teljesültek a törvényben
előírt jövedelempozíciót javító célkitűzések. Megfelelő intézkedések hiányában
a hazai agrárgazdálkodók az uniós csatlakozás vesztesei lesznek.
Az agrárágazat romló helyzetét a beszámoló tételesen feltárja a képviselők előtt.
Mint ahogy a mezőgazdasági bizottság ülésén is elhangzott, politikailag semleges,
objektív szakmai anyagot készített a minisztérium, amelynek vannak ugyan hiányosságai,
de helyzetértékelése reális.
Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása külön kitér a továbblépési lehetőségekre.
Elsőként említi az FVM és a gazdák között létrejött megállapodás végrehajtását,
különös tekintettel az adósságkonszolidációra, amely nem igényli a 2000. évi támogatások
jelentős bővítését. A konszolidáció nélkül a bankok mintegy 100 milliárd
forintnyi hitelt mondanak fel 2000-ben. Ez a tőkekivonás olyan jelentősen csökkentené
a termelést, hogy az élelmiszerárak elérnék az Európai Unió árszintjét, ami
jelentősen megnövelné az inflációt, és felborítaná az államháztartás egyensúlyát.
A második fontos teendő a középtávú agrárstratégia elkészítése és benyújtása
az Országgyűlés elé.
A beszámoló helyzetértékelése körül kialakult szakmai konszenzus, az FVM és a gazdák
között született megállapodás végrehajtásához szükséges törvénymódosító indítványok
előkészítése körül is érzékelhető. A minisztérium előkészítette, és aláírás
előtt áll az a rendelet, amely az adósságkonszolidációt elindítja. A Fidesz–MPP képviselői
vállalják a rendelet pénzügyi hátterét megteremtő módosító indítványok beadását.
A kialakult helyzet felértékeli az érdekképviseletek szerepét és szakmai munkáját,
hiszen javaslataik mellett látszik kialakulni a szakmai és politikai megegyezés.
1999. 10. 16. (III/41)
