Ahogy az antirasszizmus majdhogynem vallási szintre juttatott mozgalma tovább tombol a világon, és már tizenöten meghaltak a tüntetők közül, az ember alig hisz a szemének, amikor egyre többen a rendfenntartó szervek felszámolását is követelik. De vajon jó megoldás-e a legnagyobb káosz kellős közepén a rendőrség leépítése?

Amikor még az elnök is kellő komolysággal kezeli a brutálisan meggyilkolt George Floyd ügyét, vajon miért most robban ki ekkora népharag? Miért tüntetnek együtt magyar celebek, ausztrál kommunisták, Black Lives Matter anarchisták és német emberi jogi aktivisták? Úgy tűnik, egy szűk réteg egyetlen csettintéssel be tudja lobbantani a társadalomban feszülő ellentétek szikráit, s így sokan marxista felforgatók aktív vagy passzív kiszolgálóivá válnak.

A szórakoztatóipar és a szakirodalom alapján ismertek a szovjet hírszerzési technikák. Kevesebb szó esik viszont arról a felforgató tevékenységről, amelynek gyökere Kínáig ér, és máig rombol a nyugati társadalmakban.

Amikor a tudomány már azt hitte, mindent tud, új betegségek rengették meg a világ társadalmait. A spanyolnátha sokkja után a biofegyverkezés és a nemi betegségek korunk egyik legérzékenyebb politikai kérdésévé torzultak.

Európának a mai arculatát is meghatározza a forradalom évszázada. A vérontás mellett kitörő újabb pestisjárványok, illetve a kolera, tífusz és más kórságok éppen ezért döntő jelentőségűnek bizonyultak az öreg kontinens történelmében.

Aimen Dean, a former terrorist of al-Qaeda, in his interview for Hetek magazine of Hungary, told how one of the perpetrators of the twin towers attacks had introduced him into his mystical dream long before the attack took place. When Osama bin Laden had come to know this information, he said: the dream will come true.

A 17–18. századi történelmet is drasztikusan befolyásol­ták járványok. A pestis újabb hullámai Európa politikai helyzetét forgatta föl és városokat pusztított el; a sárgaláz pedig Napóleon „amerikai álmait” oszlatta szerteszét.

Az Uniót meglepte, a német belpolitikát pedig egyenesen sokkolta a Kereszténydemokrata Unió elnökének lemondása. De talán helyesebb lenne azt mondani, hogy Annegret Kramp-Karrenbauert (AKK) megbuktatták. A látszólagos okok egészen a náci múlttól való félelemig juttatják az olvasót, ám ennél többről van szó. Egyrészt felrobbant a nagy német kormánykoalíció; szinte kizárt, hogy a következő választásokon a CDU/CSU-blokk az SPD-vel fogjon össze; és esélyt kaphatnak akár a Zöldek is, hogy hatalomközelbe kerüljenek. Még fontosabb viszont, hogy Merkel hatalmának megrendülése és befolyásának zsugorodása nem csak németföldön okozott hatalmi vákuumot – uniós szinten a Macron által fémjelzett hatalmi blokk vette át az aktívabb szerepet. A németeknek, úgy tűnik, elege lett ebből, és gondoskodtak arról, hogy a gyengekezű AKK eltávolításával potensebb vezetés jöjjön a posztmerkeli Berlinben.

2020 nem is kezdődhetett volna markánsabb hírrel: meghalt a világ első számú terroristája, akinek kezéhez százezrek vére tapad. Kászim Szulejmáni gonoszsága és hatékonysága mellett az al-Kaida és az Iszlám Állam vezérkara is szégyenkezve bújhat el.

Egyes spekulációk szerint a világjárvány elleni relatíve hatékony védekezésük a nemzet­államokat erősíti majd. A nemzetközi intézmények, lapok, szakértők jelentős része azonban egészen mást vizionál: új világrendet, globális kormányzattal.

Már az ókorban számos hatalomnak kellett megküzdenie kisebb-nagyobb intenzitású járványokkal, amik nem ritkán teljesen átírták egy adott város, nép vagy hadjárat történelmét. A mai helyzet fényében érdemes áttekinteni, milyen politikai következményekkel jártak korábbi korok ragályai.

Úgy tűnik, sehogy sem akar enyhülni az Izrael és Lengyelország között kialakult feszültség, aminek egyik fő eleme a holokausztvita, azon belül is a lengyelek szerepvállalása a vészkorszakban. Mivel nem kapott szót, a lengyel elnök nem megy el a jeruzsálemi Auschwitz megemlékezésre.

Donald Trumpot hamarabb akarták kilökni a politikából, minthogy rendesen belefoghatott volna. A megbuktatási terv most az impeachment Szenátus előtti eljárásában minden korábbinál erőteljesebben dübörög. Érdemes azonban visszatekintenünk az előzményekre is.

A 2016-os népszavazás után az eredeti elképzelés szerint az Egyesült Királyságnak már tavaly márciusban ki kellett volna lépnie az Európai Unióból. A többéves jogi és politikai hercehurca után most január 31-én tényleg távoznak. Mi változik pontosan?

A Vuhanból útnak indult koronavírus már a kétezredik áldozattal is végzett, és az Egészségügyi Világszervezet „csak semmi pánik” retorikája még tovább fokozza a félelmet, különösen amiatt, mert a vírus eredetéről igen nyugtalanító információk terjednek. Miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kínai rezsim vállát veregeti, és dicséretben részesíti a pekingi vezetést, amiért a koronavírus elleni hatékony fellépésük révén időt nyertek a világ számára, a fertőzöttek száma immár 75 ezerre rúg. Hiába halt meg már több mint kétezer ember, a WHO valamiért példát statuált HsziCsin-pingből, és a többi nemzetet arra szólították föl, hogy kövessék a példáját a kór elleni harcban.

Meglepő pillanatban jelentették be „az évszázad béketervét” az izraeli–palesztin konfliktus rendezésének új kereteiről. Bár a terv alapvetően borította föl Izrael javára a korábbi paradigmákat, a béke még nincs karnyújtásnyira.

Filozófus, borász, esztéta, operaíró, csak hogy néhányat említsünk Roger Scruton szakterületei közül. A gondolkodó hitt a nemzetállamok védelmében, s közben az EU-t az európai gondolat perverz megvalósításának tekintette. Európa utolsó józan hangjai közé tartozott.

A hidegháborúban Amerika és a Szovjetunió ment ölre a világuralomért, mígnem az utóbbi hirtelen összeomlásával megszűnt a kétpólusú világ, és egyetlen szuperhatalom maradt. Ez most változni látszik.

Nagy problémát okoz, ha nincs akkora igény az átláthatóságra és az elszá-moltathatóságra az igazságszolgáltatási szektor felé, mint a politika irányába. Sokan naivan azt gondolják, hogy a bíróság csak független lehet, ám az izraeli belpolitikai válság is súlyos tünetekre vet fényt.