Korea vérzivataros történetében az egyik legfőbb fordulatot az evangéliumi kereszténység meghonosodása jelentette. 1903–1907 között a japán elnyomás idején a kereszténység futótűzként terjedt el külföldi misszionáriusok révén. A konfucianizmus megrendülése okozta résekbe a szintén reneszánszát élő buddhizmus és sámánizmus mellett a kereszténység is sikeresen be tudott hatolni. A pünkösdi tűz Phenjanból (a későbbi Észak-Korea fővárosából) terjedt el és néhány év alatt már százezrek vallották magukat protestáns kereszténynek.
A következő évtizedek sok változást hoztak: az Észak-Koreában kiépülő dzsucse, azaz a Kim Ir Szen által megalapított rezsim miatt a kereszténység központja Dél-Koreára koncentrálódott, ahol az egyháztörténelem egyik legnagyobb ébredése vette kezdetét.
Ebben kétségkívül David Yonggi Cho játszotta a főszerepet. Az 1936-os születésű Cho buddhista családban nőtt fel, öt öccse és négy húga mellett egy kis faluban. Amikor a konfuciánus és buddhista filozófiát tanult apja karrierje megfeneklett, és nem tudták az iskolai tandíjakat megfizetni, inkább szakmát tanult. Az 1950–53-as koreai háború során amerikaiakkal barátkozott, és úgy megtanulta az angolt, hogy a bázisparancsnok tolmácsa lett.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »