Korea vérzivataros történetében az egyik legfőbb fordulatot az evangéliumi kereszténység meghonosodása jelentette. 1903–1907 között a japán elnyomás idején a kereszténység futótűzként terjedt el külföldi misszionáriusok révén. A konfucianizmus megrendülése okozta résekbe a szintén reneszánszát élő buddhizmus és sámánizmus mellett a kereszténység is sikeresen be tudott hatolni. A pünkösdi tűz Phenjanból (a későbbi Észak-Korea fővárosából) terjedt el és néhány év alatt már százezrek vallották magukat protestáns kereszténynek.
A következő évtizedek sok változást hoztak: az Észak-Koreában kiépülő dzsucse, azaz a Kim Ir Szen által megalapított rezsim miatt a kereszténység központja Dél-Koreára koncentrálódott, ahol az egyháztörténelem egyik legnagyobb ébredése vette kezdetét.
Ebben kétségkívül David Yonggi Cho játszotta a főszerepet. Az 1936-os születésű Cho buddhista családban nőtt fel, öt öccse és négy húga mellett egy kis faluban. Amikor a konfuciánus és buddhista filozófiát tanult apja karrierje megfeneklett, és nem tudták az iskolai tandíjakat megfizetni, inkább szakmát tanult. Az 1950–53-as koreai háború során amerikaiakkal barátkozott, és úgy megtanulta az angolt, hogy a bázisparancsnok tolmácsa lett.
2021.09.17. (XXV/37)
