A nyilasok 170 napos rémuralma a magyar történelem egyik legsötétebb időszaka. Szálasi pribékjei Budapesten zsidók – és nem zsidók – ezreit mészárolták le, sokszor válogatott kegyetlenségek közepette. De vajon milyen emberek voltak azok, akik „önként, kéjjel” vettek részt ezekben a borzalmakban?

Azt, hogy 1956 októberében a különböző harcoló csoportoknál ki volt az akkor elismert forradalmi vezér, nehéz lenne megálla­píta­ni. Király Béla a nemzetőrség főparancsnoka volt, de hol volt az egységes nemzetőrség? Maléter Pál honvédelmi miniszterré avan­zsált – igazi sereg nélkül, amelyet ráadásul a döntő időben magára hagyott. Voltak viszont egyéni vezérek, akik pár napon át egy-egy fegyveres pontot, csoportot irányítottak, igaz, ők is változtak. Ilyen vezető volt a Corvin köz egyik legendás parancs­noka, Pongrátz Gergely. Öt testvérével aktívan részt vettek a har-­ ­cokban, az ő szorgalmazásukra emelték vállukra Gergelyt a forradalmárok. A szabadságharc leverése után a testvérek a bitó elől menekülve emigráltak, és a rendszerváltásig nem is tértek haza.

A második világháború befejezésének hetvenedik évfordulóján megélénkült az érdeklődés a világháborús emlékművek, emlékhelyek és szimbolikus létesítmények iránt. A Németország keleti, hajdan szovjet megszállási zónába eső részén, Berlintől mintegy 3o kilométerre fekvő Wünsdorf területén található a náci birodalom legnagyobb, 1945-ben a Vörös Hadsereg által elfoglalt katonai objektuma, amely nem kevesebb, mint 560 hektárnyi területen várja az érdeklődőket.

A második világháború kezdetben alig érintette Sátát, ezt az 1400 lakosú borsodi kisközséget, melynek lakói bányákban, az ózdi kohászatban, hadiüzemekben dolgoztak, ez adott mentesítést számukra a katonai szolgálat alól. A háború első szele akkor érte őket, amikor 1944. október 4-én a közelben zuhant le az amerikai légierő B24-es Liberátor bombázója. A falu lakói sok használható anyagra leltek a gép roncsai között: eszközök, lemezek, plexi, no meg a futómű gumija (kiváló cipőtalp) mind értéket jelentett a szűkös ellátás idején.

Az első világháborúban 320 ezer zsidó vonult be az osztrák–magyar csapatokhoz, közülük 30 ezren vesztették életüket. A világégés hősi halottait – ha a család úgy akarta – az állam költségén hozták fel Budapestre és helyezték örök nyugalomra a Rákoskeresztúri köztemetőben. A keresztényeket az 1890-ben megnyitott temető egyre növekvő katonai parcellájában hantolták el, a zsidó származásúakat az ennek szomszédságában álló izraelita temetőben. Néhány éve az MTV egyik műsorának kezdeményezésére elindult a parcella rendbehozatala, melynek során idén január végén a kormányfő is tisztelgett a Kozma utcai izraelita temető első világháborús hősi halottai előtt.

Az aradi vár eredeti rendeltetése napjainkra sem változott meg, katonai terület. Belépési engedélyt a Bukarestben székelő román Hadügyminisztérium adhat. E sorok írója a Budapestre akkreditált román katonai attasé segítségével jutott be a tiltott területre. A várban a hódmezővásárhelyi magyar honvédség román testvér­alakulata tartózkodott, és 1919 óta magyar állampolgár nem léphetett a területre. Kivéve 1944 augusztusának pár napját, amikor a magyar honvédség pár napra bevonult Aradra. Katonáink Világosig nyomultak előre, hogy azt követően a szovjet túlerővel szembesülve visszavonuljanak.

A közlekedés fejlődésével párhuzamosan egyre izgalmasabb a „civilizált világból” érkezőnek egy ősi közlekedési eszköz használata. Ilyen élményt nyújt a Dunajecen lecsurgó tutajokon való utazás. Az alig 200 kilométer hosszú folyón, Sromowce Katynból indulva Szczawnicáig tart a feledhetetlen tutajozás, mely 11 kilométer hosszú úton szállítja a turistákat, miközben a folyómeder szintje 40 métert csökken.

Vitathatatlan, hogy a csendőrök nagy tekintélyt vívtak ki maguknak a Horthy-korszakban, elsősorban a „tyúkperek”, a kocsmai verekedések megtorlásával. Állományuk létrehozásától kezdve mindig is az aktuális hatalom „ütőemberei” voltak, kemények, puritánok és szélsőségesen lojálisak. Ennek köszönhetően válhattak az újkori magyar történelem leggyalázatosabb eseményeinek főszereplőivé is.

„Az 1848. májusában toborzott 10 honvédzászlóaljból a 3. (Szegedről) és a 9. (Kassáról) a többi zászlóaljtól eltérőleg vörös sipkát kapott. Ez a két zászlóalj oly csodálatra méltó vitézséggel harcolt, hogy az egész szabadságharc alatt mint a legbátrabb zászlóaljakat emlegették és melléknevükön csak V.-nek hivták. Amint Klapka emlékirataiban feljegyezte, a két zászlóaljnak 5/6-a vérével pecsételte meg a vitézségét és elhullott a harcok alatt.” (Pallas Nagylexikon)

A történelmi hazugságok listáján dobogós helyre került az a szovjet állítás, mely szerint 1939-ben Finnország támadta meg Szovjet-Oroszországot, Dávid a Góliátot. Elég, ha annyit említünk, hogy a Vörös Hadsereg létszáma már akkor meghaladta az északi állam teljes lélekszámát. Sok más ország mellett a magyarok is segítségére siettek a bajba jutott skandinávoknak, ám harcászati cselekmények helyett inkább diplomáciai vonalon alkottunk maradandót a téli háborúban.

Steinmetz Miklós hősi halált halt Magyarországon. Tragédiáját évtizedeken át példaként említették hazánkban, iskolák, intézetek, no és természetesen szocialista brigádok vették fel nevét. Napjainkra feledésbe merült, neve már annyira sem ismert, mint sorstársáé, Osztyapenkóé, aki annak köszönheti fennmaradását a köztudatban, hogy a Budaörsi úton álló szobra hajdanán tájékozódási, találkozási pontja volt az utazóknak.

Minden nemzetnek megvan a valósággal aligha egyező hősi mítosza. Ősi, lelkesítő példánk Lehel kürtje, vagy éppen Búvár Kund felemelő története, melyek évszázadokon át életben tartották a nemzeti öntudatot, hősiességet. A kommunista blokk népeinek hajdani „nagy tanítója”, Joszif Viszarionovics Sztálin sem nyúlt a cári hadvezérek dicsőségéhez – kivéve az 1941 novemberi dísszemlén tartott beszédét – így a partizán-, matrózmítosz mellett megteremtette egy hajó, egy műszaki remekmű, az Auróra legendáját.

1956 forradalmának, szabadságharcának sajátos ifjai, hősei – csak úgy, egybeírva – a „pestisrácok”, amely kifejezést Pongrátz Gergely, a Corvin közi felkelőcsoport egyik életben maradt parancsnoka vitt be a köztudatba. Sem arra vonatkozóan nincs pontos adatunk, hogy hányan voltak, ahogyan sokuknál azt sem tudjuk, hogy mikor, miként adták életüket az elnyomó hatalommal szembeni ütközetek valamelyikében. A Szentmártonkátán született és 15 éves korában a megszállók elleni harcban hősi halált halt Kiss Kálmán rövid életét születésétől haláláig azonban végig tudjuk kísérni.

1945 áprilisa. Európában a háború még Németországban, Ázsiában pedig a szigeteken javában tombol. A várt béke, a nyugalom már kéznyújtásnyira van. Hazánkban is elcsitultak a fegyverek, már ami a hadseregek küzdelmét illeti. Ugyanakkor a terror tovább folyt, csak ellentétes ideológiából táplálkozva. Voltak olyanok, akik mindkét diktatúra „vendégszeretetét” végigélték: a néhai Méhlik Endre bizonyíthatóan ült a Hűség Házában, Sopronkőhidán a nyilas, majd a nyilas házból kommunista házzá változott Andrássy 6o-ban az ÁVH őrizete alatt is. Tapasztalatát így határozta meg: „szecsko jedno”, azaz: az egyik kutya, a másik eb. „Borzalmas volt a Gestapo kínzása, kivert belőlünk mindent, utána viszont hagyott. Az ÁVO is kiverte belőlünk az igazat, de sajnos az ő igazuk gyakorta változott, így már mi sem tudtuk, mi a való, mi az ő és mi a mi igazunk”. A terror, a gyilkosságig menő terror már közvetlenül a harcok befejezésével megindult. Az Andrássy út 60. sem maradt üresen. A nyilas zászló ugyan lekerült, de helyébe felkerült a vörös. A szovjet és magyar illetékes elvtársak azonnal belakták, elkezdtek „dolgozni”. Egyik „munkadarabjuk” Brandhuber Ferenc volt.***1945. április 26-án Brandhuber Ferencet az Andrássy út 6o-ban lévő fogdájából az első szintre kísérik, hogy ott Kovács József politikai nyomozó kihallgassa. A helyiségben többen vannak, amikor a politikai nyomozó felteszi kérdéseit. Hány embert gyilkolt meg? Milyen nyilas pártszolgálatos volt? Brandhuber tagad, sőt vissza-visszavág. Kovács József bizonyítani akar, szorgalmazza a vallomást, érzi eredménytelenségét. Nekilendül, módszert vált. Így emlékezik: „Kezét, lábát összeköttettem, és ezután a talpát és a tenyerét kezdtem verni. Közöltem vele, hogy legyen őszinte, nincs kedvem verni. Ezt követően bevallotta, hogy nyilas párttag volt, pártszolgálatos, embereket ölt.” Az elmondottakat, a vallomást jegyzőkönyvbe vették, majd „visszakísértem a cellájába, de a lépcsőn lefelé menvén az egyik fordulónál elesett, és pár lépcsőfokot gurult le a lépcsőn. A fogdába saját lábán ment le minden segítség nélkül. Haza mentem pihenni.” – írja jelentésében Kovács nyomozó.***A naptár 1945 áprilisát mutatja, éledőben az eltiport jogrend. Brandhuber esetéről értesül a beosztott rendőrorvos, azonnal a cellához siet, 19:45-kor belép. A beteg nagyon rossz állapotban van, nyálkahártyája vértelen, pulzusa alig tapintható, légzése ritka, kihagyó, percenként 5-6. Mesterséges lélegeztetés után az orvosi szobába szállítják. A teste tele van elszíneződéssel, véraláfutásokkal. 20:15-kor beáll az exitus. Brandhuber Ferencet Kovács József többé nem kínozhatja, a fogoly meghalt.***A halálesetnek gyorsan híre megy, másnap, április 27-én reggel Balázs István rendőrorvos megvizsgálja a tetemet. Megállapítása azonos az előző napival. Törvényszéki boncolást rendel el. Hogy mit szólt ehhez az akkor berendezkedő vezetés? Azt a későbbiek ismeretében el lehet képzelni. Akkor, 1945 áprilisában, az orvosnak volt merészsége a valót leírni, bízva abban, hogy a nyilasok által semmibe vett jogrend újból helyreáll, és vélhetően abban is reménykedett, hogy megszűnt a nyilas kegyetlenség, a gyilkosságok sora. Azonnal ír a Vas utca 2-ben lévő Budapesti Községi Temetkezési Intézetnek: „Értesítem a címet, hogy a mai napon az őrizetünkben lévő Brandhuber Ferenc, anyja neve: Dörgő Ilona, szívbénulás következtében elhunyt”. Nemsokára ismét tollat vesz, és a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztálya nevében újra ír a temetkezési intézetnek: „Tekintettel arra, hogy a mai nap folyamán az intézet által elszállított Brandhuber Ferenc halála körülményeire vonatkozóan erőszakos beavatkozásra utaló körülmények merültek fel, kérjük a holttestnek a Törvényszéki Orvostani Intézetbe való szállítását”. Az igazságszolgáltatás hónapok elteltével ismét beindult.***Kovács József végigaludta az éjszakát, nyugodtan ment be másnap, sikernek érezte a vallatást. Az épületbe lépve tudja meg, az általa vallatott személy elhunyt, mely rá nézve csak rosszat jelenthet. Letartóztatják.***Kovács József őrizetes eszi a rabok kosztját. Beindul a politikai gépezet: Decsi Gyula és Mautner József nyomozók vezetésével megindul nyomozótársuk mentése, a jegyzőkönyvek felvétele.Petruska Lajos nyomozó: „Az irodában voltam ahová 26-án körülbelül 5-kor felhozták az őrizetest, aki tagadott, ezért Kovács nyomozó tettlegességre ragadtatta el magát. 5:15-kor elhagytam az irodát, 6-kor mentem vissza kenyeréért, az őrizetes akkor ült.”Gulyás János csoportvezető nyomozó: „Brandhuber ügye Kovács nyomozóé volt. Én aznap kerültem oda, láttam a tettlegességet, de nem tudtam, mi itt a szokás, ütnek, nem ütnek, ha tudtam volna, hogy életveszély, akkor szólok, 5:45-kor elhagytam az épületet, akkor már vallott a gyanúsított.”Földes József nyomozó: „Nem figyeltem, azt láttam, hogy nyomozótársam veri az előzetesben lévőt, a csoportvezetővel mentem el.”Dr. Kővári Ferenc, előzetesben lévő: „Mint őrizetes orvos, felügyeltem az előzeteseket. Baundhuber (így!) már behozatala után panaszkodott egészségére. Magas vérnyomása volt.”Demény Pál, evangélikus író, letartóztatott: „Írnokként voltam beosztva. Feladatom az őrizetesek nyilvántartása, a fogdalétszám megadása. Baundhuber (így!) saját lábán ment.” (Demény Pál ismerte Horthy, Szálasi, Rákosi börtöneit, minden bizonnyal úgy érezte, ha nem mond semmit, az a jó.)Geier Ferenc géplakatos, letartóztatott: „Már ahogy behozták volt fájdalma, a kihallgatásból lábán jött le. Este a rendőrorvosi szobába vitték, ott halt meg.”***A beszállított tetemet május 8-án felboncolja dr. Antalffy, a megállapítás: erőszakos halál, véleménye azonos a rendőrorvoséval, azzal a kiegészítéssel, hogy „heréje leszakadt”. A tetemet május 10-én kiviszik a Rákoskeresztúri temetőbe, és a 160. parcellában elföldelik.***Az elvtársi mentés folytatódik. Május 12-én Kovács Józsefné az akkor feltörekvő Péter Gábornak ír. Férje Spanyolországban harcoló becsületes kommunista, aki 40 kilométerről gyalog hozta be Brandhuber Ferencet, hogy az elnyerje méltó büntetését. „Férjem azonnal elkezdte a vallatást, és minden igyekezetével azon volt, hogy a nyilast bevallásra bírja. Másnap, amikor itthonról bement, letartóztatták. Férjem súlyos beteg, és nem láttam két hete. Ő nem bűnös. Férjem múltját figyelembe véve, és a bűnös nyilas bűneit figyelembe véve kérem minél előbb igazságos ítéletüket.” A Budapesti Büntetőtörvényszék az orvosi látleletek birtokában vádat emel Kovács József politikai nyomozó ellen halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt.***Péter Gábor ekkor még nem érzi elég erősnek magát, ezért átadja a kérvényt dr. Ries István igazságügyi miniszternek, aki megkeresi a kormányfői (köztük a kegyelmi) jogokkal bíró legfőbb tanácsot. Ries 1945. október 3-i levelében a kegyelem javaslatával lép elő, bővítve az indokokat, ezzel is mentve Kovács Ferencet. Bevezető soraiban a halál okát arra a bizonyos esésre, a lépcsőn való legurulásának tudja be, viszont a törvényszéki orvosi vizsgálat eredményét hűen ismerteti: „egész teste tele van szederjes színű dudorokkal, foltokkal, kisebb-nagyobb horzsolásokkal, számos véraláfutással és néhány sebbel. Ezek kézzel vagy bottal való bántalmazástól és rúgástól származnak”. És mi a halál oka? „Zuhanástól szenvedett agyrázkódás, heréinek vérzéséből származott idegrázkódás volt.” Ki volt Ries szerint Brandhuber Ferenc? „Züllött alkoholista, akit állati szenvedélye irányít, bestialitását már nem lehet fokozni. Kovács Józsefet mindez a gaztett felháborítja, melyet a kihallgatott konokul tagadott. Idegeit a nyomozó így veszítette el, cselekedete így indokolt.” Ezzel szemben Kovács? „Harcolt a spanyol polgárháborúban, nem is akárhol, hanem a Rákosi-brigádban, a spanyol szabadságharc leverése után Franciaországba távozik, internálják, ott is kitartó, hű kommunista, a súlyos harcok is kikezdték idegeit így érthető, hogy a legelvetemültebb fasiszták egyikével szemben fellépett. Összegezve: a magyar demokrácia nem nélkülözheti Kovács József egyéniségét!” Egyébként pedig: „Brandhuber a demokratikus igazságszolgáltatásunk útján végzetét úgysem kerülhette volna el. Bár Kovács tette az igazságszolgáltatás szigorú szemszögéből nézve elítélendő, emberi szemmel nézve menthető!” – fejezi be írását a magyar igazságügyi miniszter, és kéri kegyelemből az ügy megszüntetését. Ries a kérvényt eljuttatta a háromfős államfői jogokkal bíró Nemzeti Főtanácshoz. A Nemzeti Főtanács, dálnoki Miklós Béla, Zsedényi Béla, Rákosi Mátyás az igazságügyi miniszter előterjesztésére hivatkozva meghozza határozatát, fellebbezésnek nincs helye: „a hivatallal való visszaélés bűntette és halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt Kovács József ellen a budapesti büntető törvényszéknél indított bűnvádi eljárást megszünteti…”***A gyilkost felmentő papír alján ott díszeleg Zsedényi Béla, Miklós Béla és Rákosi Mátyás aláírása, és az angyalos, koronás magyar címer. És hogy mi lett a gyilkos Kovács nyomozónak megkegyelmezőkkel? Rákosi a magyar történelem egyik legnegatívabb személyévé vált. Dálnoki Miklóst, elfeledve az 1944-es átállását, menesztették. Zsedényi is eltűnt. Riest elvtársai Brandhuberthez hasonlóan agyon­verték. Kovács József eltűnt. Gyilkos volt, elvtársi alapon felmentették. No és ki volt a megkínzott, agyonvert áldozat? Emléke szülőfalujában sem maradt fenn, az iratok egy helyen említik korát: 52 éves volt. Ismerősei, hozzátartozói is aligha élnek. Elképzelhető, hogy nyilas volt. Elképzelhető, hogy egy rosszakarója vádolta be ok nélkül, nem tudni. Sírja rég eltűnt, emlékét csak papírok, pecséttel ellátott dokumentumok őrzik, melyek haláláról, kegyetlen kínhaláláról szólnak. A dokumentált történet 1945 nyaráról, őszéről szól, amikor még éledőben volt a jog. S hogy hányan végezték hozzá hasonlóan az életüket? Arról a 298-as és a 301-es parcella tanúskodik.

A múlt század elején nemcsak hittestvérei, hanem a környék lakói is meghökkenve néztek a Kiskőrösön élő Schwarz Sándorra, amikor a község mellett 70 katasztrális hold földet vásárolt. Az új földtulajdonos szakított elődei, rokonai öröklődő tevékenységeivel: a kereskedelemmel, az orvoslással és az ügyvédkedéssel. Szerette a földet, meg akarta művelni, önmagának és környe­ze­tének bebizonyítani, hogy a futóhomokon is lehet mintagazdaságot létrehozni.