hetilap

1945 áprilisa. Európában a háború még Németországban, Ázsiában pedig a szigeteken javában tombol. A várt béke, a nyugalom már kéznyújtásnyira van. Hazánkban is elcsitultak a fegyverek, már ami a hadseregek küzdelmét illeti. Ugyanakkor a terror tovább folyt, csak ellentétes ideológiából táplálkozva. Voltak olyanok, akik mindkét diktatúra „vendégszeretetét” végigélték: a néhai Méhlik Endre bizonyíthatóan ült a Hűség Házában, Sopronkőhidán a nyilas, majd a nyilas házból kommunista házzá változott Andrássy 6o-ban az ÁVH őrizete alatt is. Tapasztalatát így határozta meg: „szecsko jedno”, azaz: az egyik kutya, a másik eb. „Borzalmas volt a Gestapo kínzása, kivert belőlünk mindent, utána viszont hagyott. Az ÁVO is kiverte belőlünk az igazat, de sajnos az ő igazuk gyakorta változott, így már mi sem tudtuk, mi a való, mi az ő és mi a mi igazunk”. A terror, a gyilkosságig menő terror már közvetlenül a harcok befejezésével megindult. Az Andrássy út 60. sem maradt üresen. A nyilas zászló ugyan lekerült, de helyébe felkerült a vörös. A szovjet és magyar illetékes elvtársak azonnal belakták, elkezdtek „dolgozni”. Egyik „munkadarabjuk” Brandhuber Ferenc volt.***1945. április 26-án Brandhuber Ferencet az Andrássy út 6o-ban lévő fogdájából az első szintre kísérik, hogy ott Kovács József politikai nyomozó kihallgassa. A helyiségben többen vannak, amikor a politikai nyomozó felteszi kérdéseit. Hány embert gyilkolt meg? Milyen nyilas pártszolgálatos volt? Brandhuber tagad, sőt vissza-visszavág. Kovács József bizonyítani akar, szorgalmazza a vallomást, érzi eredménytelenségét. Nekilendül, módszert vált. Így emlékezik: „Kezét, lábát összeköttettem, és ezután a talpát és a tenyerét kezdtem verni. Közöltem vele, hogy legyen őszinte, nincs kedvem verni. Ezt követően bevallotta, hogy nyilas párttag volt, pártszolgálatos, embereket ölt.” Az elmondottakat, a vallomást jegyzőkönyvbe vették, majd „visszakísértem a cellájába, de a lépcsőn lefelé menvén az egyik fordulónál elesett, és pár lépcsőfokot gurult le a lépcsőn. A fogdába saját lábán ment le minden segítség nélkül. Haza mentem pihenni.” – írja jelentésében Kovács nyomozó.***A naptár 1945 áprilisát mutatja, éledőben az eltiport jogrend. Brandhuber esetéről értesül a beosztott rendőrorvos, azonnal a cellához siet, 19:45-kor belép. A beteg nagyon rossz állapotban van, nyálkahártyája vértelen, pulzusa alig tapintható, légzése ritka, kihagyó, percenként 5-6. Mesterséges lélegeztetés után az orvosi szobába szállítják. A teste tele van elszíneződéssel, véraláfutásokkal. 20:15-kor beáll az exitus. Brandhuber Ferencet Kovács József többé nem kínozhatja, a fogoly meghalt.***A halálesetnek gyorsan híre megy, másnap, április 27-én reggel Balázs István rendőrorvos megvizsgálja a tetemet. Megállapítása azonos az előző napival. Törvényszéki boncolást rendel el. Hogy mit szólt ehhez az akkor berendezkedő vezetés? Azt a későbbiek ismeretében el lehet képzelni. Akkor, 1945 áprilisában, az orvosnak volt merészsége a valót leírni, bízva abban, hogy a nyilasok által semmibe vett jogrend újból helyreáll, és vélhetően abban is reménykedett, hogy megszűnt a nyilas kegyetlenség, a gyilkosságok sora. Azonnal ír a Vas utca 2-ben lévő Budapesti Községi Temetkezési Intézetnek: „Értesítem a címet, hogy a mai napon az őrizetünkben lévő Brandhuber Ferenc, anyja neve: Dörgő Ilona, szívbénulás következtében elhunyt”. Nemsokára ismét tollat vesz, és a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztálya nevében újra ír a temetkezési intézetnek: „Tekintettel arra, hogy a mai nap folyamán az intézet által elszállított Brandhuber Ferenc halála körülményeire vonatkozóan erőszakos beavatkozásra utaló körülmények merültek fel, kérjük a holttestnek a Törvényszéki Orvostani Intézetbe való szállítását”. Az igazságszolgáltatás hónapok elteltével ismét beindult.***Kovács József végigaludta az éjszakát, nyugodtan ment be másnap, sikernek érezte a vallatást. Az épületbe lépve tudja meg, az általa vallatott személy elhunyt, mely rá nézve csak rosszat jelenthet. Letartóztatják.***Kovács József őrizetes eszi a rabok kosztját. Beindul a politikai gépezet: Decsi Gyula és Mautner József nyomozók vezetésével megindul nyomozótársuk mentése, a jegyzőkönyvek felvétele.Petruska Lajos nyomozó: „Az irodában voltam ahová 26-án körülbelül 5-kor felhozták az őrizetest, aki tagadott, ezért Kovács nyomozó tettlegességre ragadtatta el magát. 5:15-kor elhagytam az irodát, 6-kor mentem vissza kenyeréért, az őrizetes akkor ült.”Gulyás János csoportvezető nyomozó: „Brandhuber ügye Kovács nyomozóé volt. Én aznap kerültem oda, láttam a tettlegességet, de nem tudtam, mi itt a szokás, ütnek, nem ütnek, ha tudtam volna, hogy életveszély, akkor szólok, 5:45-kor elhagytam az épületet, akkor már vallott a gyanúsított.”Földes József nyomozó: „Nem figyeltem, azt láttam, hogy nyomozótársam veri az előzetesben lévőt, a csoportvezetővel mentem el.”Dr. Kővári Ferenc, előzetesben lévő: „Mint őrizetes orvos, felügyeltem az előzeteseket. Baundhuber (így!) már behozatala után panaszkodott egészségére. Magas vérnyomása volt.”Demény Pál, evangélikus író, letartóztatott: „Írnokként voltam beosztva. Feladatom az őrizetesek nyilvántartása, a fogdalétszám megadása. Baundhuber (így!) saját lábán ment.” (Demény Pál ismerte Horthy, Szálasi, Rákosi börtöneit, minden bizonnyal úgy érezte, ha nem mond semmit, az a jó.)Geier Ferenc géplakatos, letartóztatott: „Már ahogy behozták volt fájdalma, a kihallgatásból lábán jött le. Este a rendőrorvosi szobába vitték, ott halt meg.”***A beszállított tetemet május 8-án felboncolja dr. Antalffy, a megállapítás: erőszakos halál, véleménye azonos a rendőrorvoséval, azzal a kiegészítéssel, hogy „heréje leszakadt”. A tetemet május 10-én kiviszik a Rákoskeresztúri temetőbe, és a 160. parcellában elföldelik.***Az elvtársi mentés folytatódik. Május 12-én Kovács Józsefné az akkor feltörekvő Péter Gábornak ír. Férje Spanyolországban harcoló becsületes kommunista, aki 40 kilométerről gyalog hozta be Brandhuber Ferencet, hogy az elnyerje méltó büntetését. „Férjem azonnal elkezdte a vallatást, és minden igyekezetével azon volt, hogy a nyilast bevallásra bírja. Másnap, amikor itthonról bement, letartóztatták. Férjem súlyos beteg, és nem láttam két hete. Ő nem bűnös. Férjem múltját figyelembe véve, és a bűnös nyilas bűneit figyelembe véve kérem minél előbb igazságos ítéletüket.” A Budapesti Büntetőtörvényszék az orvosi látleletek birtokában vádat emel Kovács József politikai nyomozó ellen halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt.***Péter Gábor ekkor még nem érzi elég erősnek magát, ezért átadja a kérvényt dr. Ries István igazságügyi miniszternek, aki megkeresi a kormányfői (köztük a kegyelmi) jogokkal bíró legfőbb tanácsot. Ries 1945. október 3-i levelében a kegyelem javaslatával lép elő, bővítve az indokokat, ezzel is mentve Kovács Ferencet. Bevezető soraiban a halál okát arra a bizonyos esésre, a lépcsőn való legurulásának tudja be, viszont a törvényszéki orvosi vizsgálat eredményét hűen ismerteti: „egész teste tele van szederjes színű dudorokkal, foltokkal, kisebb-nagyobb horzsolásokkal, számos véraláfutással és néhány sebbel. Ezek kézzel vagy bottal való bántalmazástól és rúgástól származnak”. És mi a halál oka? „Zuhanástól szenvedett agyrázkódás, heréinek vérzéséből származott idegrázkódás volt.” Ki volt Ries szerint Brandhuber Ferenc? „Züllött alkoholista, akit állati szenvedélye irányít, bestialitását már nem lehet fokozni. Kovács Józsefet mindez a gaztett felháborítja, melyet a kihallgatott konokul tagadott. Idegeit a nyomozó így veszítette el, cselekedete így indokolt.” Ezzel szemben Kovács? „Harcolt a spanyol polgárháborúban, nem is akárhol, hanem a Rákosi-brigádban, a spanyol szabadságharc leverése után Franciaországba távozik, internálják, ott is kitartó, hű kommunista, a súlyos harcok is kikezdték idegeit így érthető, hogy a legelvetemültebb fasiszták egyikével szemben fellépett. Összegezve: a magyar demokrácia nem nélkülözheti Kovács József egyéniségét!” Egyébként pedig: „Brandhuber a demokratikus igazságszolgáltatásunk útján végzetét úgysem kerülhette volna el. Bár Kovács tette az igazságszolgáltatás szigorú szemszögéből nézve elítélendő, emberi szemmel nézve menthető!” – fejezi be írását a magyar igazságügyi miniszter, és kéri kegyelemből az ügy megszüntetését. Ries a kérvényt eljuttatta a háromfős államfői jogokkal bíró Nemzeti Főtanácshoz. A Nemzeti Főtanács, dálnoki Miklós Béla, Zsedényi Béla, Rákosi Mátyás az igazságügyi miniszter előterjesztésére hivatkozva meghozza határozatát, fellebbezésnek nincs helye: „a hivatallal való visszaélés bűntette és halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt Kovács József ellen a budapesti büntető törvényszéknél indított bűnvádi eljárást megszünteti…”***A gyilkost felmentő papír alján ott díszeleg Zsedényi Béla, Miklós Béla és Rákosi Mátyás aláírása, és az angyalos, koronás magyar címer. És hogy mi lett a gyilkos Kovács nyomozónak megkegyelmezőkkel? Rákosi a magyar történelem egyik legnegatívabb személyévé vált. Dálnoki Miklóst, elfeledve az 1944-es átállását, menesztették. Zsedényi is eltűnt. Riest elvtársai Brandhuberthez hasonlóan agyon­verték. Kovács József eltűnt. Gyilkos volt, elvtársi alapon felmentették. No és ki volt a megkínzott, agyonvert áldozat? Emléke szülőfalujában sem maradt fenn, az iratok egy helyen említik korát: 52 éves volt. Ismerősei, hozzátartozói is aligha élnek. Elképzelhető, hogy nyilas volt. Elképzelhető, hogy egy rosszakarója vádolta be ok nélkül, nem tudni. Sírja rég eltűnt, emlékét csak papírok, pecséttel ellátott dokumentumok őrzik, melyek haláláról, kegyetlen kínhaláláról szólnak. A dokumentált történet 1945 nyaráról, őszéről szól, amikor még éledőben volt a jog. S hogy hányan végezték hozzá hasonlóan az életüket? Arról a 298-as és a 301-es parcella tanúskodik.