Próbálják menteni a menthetőt Tunéziában, ahol körülbelül egy hónapja alakult ki súlyos politikai válság egy ellenzéki politikus meggyilkolását követően. Az észak-afrikai országban válságtanácskozások kezdődtek, egyelőre eredménytelenül. Nyugati elem­zők attól tartanak, hogy Tunézia, ahonnan az úgynevezett arab tavasz elindult, hasonló sorsra jut, mint Egyiptom.

Az István a királyban az államalapítót vívódó, már-már tutyimutyi alaknak ábrázolják, aki valójában békét és kiegyezést szeretett volna, de anyja és a keresztény vezetők hatására kényszerűségből uralta le és döntötte szolgasorba a szabadságszerető népét. Valóban ilyen karakternek kell elképzelnünk Istvánt?– István karakterének ez a beállítása meglehetősen valószínűtlen, sem a korabeli leírások, sem István tettei nem támasztják alá. István pontos születési dátuma nem ismert, de a kutatók számításai szerint 18 év körüli fiatalember lehetett apjának, Gézának elhunytakor, amikor a hatalom birtoklásáért meg kellett ütköznie Koppánnyal. A leírások szerint Esztergomban övezték fel karddal, és ő maga is részt vett a döntő ütközetben. Uralkodása kezdetén minden bizonnyal meghatározó szerepet játszott mellette anyja, Sarolt, akit rendkívül erőteljes személyiségként írnak le a korabeli források: „Az egész országot egy férfi kezével tartotta hatalmában, és mindazt, ami férjéé volt, maga irányított.” Feltehetően csak Géza hatalmának utolsó éveiben vált ilyen erőssé irányító szerepe, de egy másik forrás is pusztai nomád fejedelemasszonyként jellemzi Saroltot, aki „mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt”. Sarolt azonban egy évtizeddel a Koppány feletti győzelem után meghalt, és éppen ezt követően tudott István hatalma végleg megerősödni a Maros-vidéki Ajtony legyőzése után. Mindez egyértelműen mutatja, hogy István nem Saroltnak vagy valamely erős akaratú katolikus vezetőnek a bábjaként sodortatva cselekedett.Csak erőskezű politikusnak sikerülhetett a társadalom többségének akaratával szemben keresztülvinni az új politikai, vallási, társadalmi és gazdasági rendszer kiépítését.Nagy politikai bravúr volt, ahogy sikerült a régi rendszer kulcsfiguráit, a törzsi-nemzetségi vezetők többségét pozíciók és anyagi hatalom biztosításával a nyugati típusú feudális katolikus rendszer kiépítésében és fenntartásában biztos támaszaivá tennie.Erős egyéniségének egyértelmű bizonyítéka, hogy a vele szembenálló hatalmas ellenérdekeket sikerrel tudta legyőzni és maga alá gyűrni.Azt, hogy mennyire szilárdan tudta a hatalmat a kezében tartani mindvégig négy évtizedes uralkodása folyamán, az is bizonyítja, hogy őalatta semmiféle pogánylázadás nem tudott kibontakozni, míg halálát követően két hatalmas erejű pogánylázadás igyekezett lerázni az István által erőszakosan bevezetett katolikus vallási uralmat.Szintén az István halála utáni időszak trónharcaival összehasonlítva egyértelmű István uralomgyakorlásának szilárdsága, hiszen az uralmát megkérdőjelező személyekkel rendre gyorsan és ellentmondást nem tűrő határozottsággal számolt le. A trón­-utódlás kérdésében pedig kész volt unokatestvérének, Vazulnak megvakítása és forró ólommal történő megsüketítése árán is keresztülvinni akaratát.Mit jelentett Róma ebben az időszakban?– Róma ekkor már több évszázada nem a bibliai kereszténységet képviselte, hanem hitelveiben és hitgyakorlatában számos ponton messze távozott a bibliai alapigazságoktól, és sajátos államvallássá torzult. Elsősorban hatalmi szervezetként működött, amely számára befolyásának kiterjesztése volt az egyik legfőbb cél.Több évszázados rivalizálás zajlott közte és Bizánc között, hogy Európa pogány népeire kinek sikerül kiterjesztenie a fennhatóságát. Ezért is nagy jelentőségű volt Róma számára, hogy a 900-as évek utolsó harmadától három pogány közép-európai ország – Cseh-, Lengyel- és Magyarország – uralkodói római katolikus térítők előtt nyitották meg éppen ekkor szerveződő államukat.Mindhárom ország lakossága hatalmas ellenérzéssel és elutasítással viszonyult a katolicizmushoz, hiszen csak a legbefolyásosabb vezetőket igyekezett Róma meggyőzéssel megnyerni a katolicizmusnak, míg a lakosságot könyörtelen és gyakran brutális erőszakkal kényszerítették bele az új vallásba. A korabeli hazai térítési módszerekről Querfurti Brúnó térítő püspök például följegyezte, hogy „a mieink némelyeket megvakítottak”. István törvényeiből is egy rendkívül erőszakos és általános ellenállásba ütköző térítés képe rajzolódik ki. Mindezek eredményeként az egyházi emberek gyakran nemcsak a katolicizmust, hanem magát a kereszténységet is hiteltelenítették, sőt meggyűlöltették az emberekkel.Mennyire volt egységes a magyarság István trónra lépése előtt?– A magyarság meglehetősen megosztott volt a 10. század második felében, hiszen voltak, akik a régi törzsi-nemzetségi berendezkedéshez, hatalmi és tulajdonviszonyokhoz ragaszkodtak, mások pedig, így Géza és István is, a nyugati típusú államszervezet meghonosítását szorgalmazták. Vallásilag a túlnyomó többség a pogánysághoz ragaszkodott, de több vezető a bizánci rítusú keleti kereszténységet vette fel, mint például Tormás herceg, Bulcsú, Ajtony, az erdélyi Gyula, sőt Géza felesége, Sarolt is. Mások – elsősorban Géza és István – a római katolicizmus államvallássá tétele mellett döntöttek.Milyen szerepe volt Géza fejedelemnek az államalapítás előkészítésében? A darab őt is békeszerető, béketeremtő emberként, „jó szellemként” ábrázolja, ellentétben a kegyetlen Sarolt és Asztrik személyiségével. Ilyen volt Géza?– Feltehetően nem volt ilyen érzékelhető különbség köztük. Korabeli források magát Gézát is kemény, véreskezű uralkodóként jellemzik. Egyértelműen szakított a régi berendezkedéssel, így például az öröklési rendben az elsőszülöttségi öröklés jogát érvényesítette fia javára, szemben a Koppány által képviselt úgynevezett senioratus, azaz az uralkodó dinasztia legtekintélyesebb, legtapasztaltabb tagjának öröklésével szemben. Az államalapítás előkészítéséhez tartozott a nagyfejedelmi hatalom megszilárdítása az ország minden törzse fölött. Ezt főként az ország stratégiai pontjainak fejlett nyugati fegyverzetű fejedelmi csapatokkal történő megszállásával igyekezett előmozdítani. Az új rend bevezetésére veszélyesnek ítélt Koppány szállásterületét pedig erődök építésével igyekezett elszigetelni. Ő indította el a katolikus térítés folyamatát is.Géza tehát kész volt felvállalni a kemény konfliktusokat is.A Szent István-kultuszt kik és miért találták ki? Miért vitatott, vagy miért lehet vitatott ez protestáns szempontokból?– Hivatalos Szent István-kultusz már 1083-tól létezik, hiszen VII. Gergely pápa ekkor avatta szentté I. István királyt. Ez egyrészt a dinasztia érdeke volt, hogy egyenrangúvá tegye magát más európai uralkodóházakkal, amelyek számos férfi és női szenttel dicsekedhettek.A kultusz másik fő szorgalmazója a katolikus egyház volt, amely a sikeres államalapító uralkodót saját egyháza szentjeként igyekezett előtérbe állítani.Az István-kultusz olyan elemekkel telítődött, amelyek bibliai alapon nem elfogadhatók. Ilyen például a Máriának történő országfelajánlás, amivel Istvánt a Regnum Marianum eszme előfutárává kívánták tenni. Hasonlóképpen elfogadhatatlan protestáns szempontból István ereklyéinek kultusza.Ráadásul a Szent Jobb történetileg nem is hiteles ereklye, hiszen nem az államalapító király testi maradványa. Az eredeti jobb kéz ugyanis őrzési helyének, Székesfehérvárnak 1543-as török általi elfoglalásakor nyomtalanul eltűnt és többé nem is került elő. Fél évszázaddal később ragúzai (Dubrovnik) szerzetesek kereskedőktől vásároltak meg egy mumifikált jobb kezet, amelyről azonban hiányzott az eredeti ereklye jellegzetes ismertetőjele, a „míves gyűrű”.Mivel az ökölbe szorított kézen semmiféle sérülés nincs, ami a gyűrű erőszakos eltávolítását mutatná, egyértelmű, hogy soha nem is volt István jobb keze. Egy angol professzor a harmincas években úgy nyilatkozott, hogy a jobb kéz valójában egy egyiptomi múmia ránk maradt darabja.Koppány és a szabadság egy „fogalom”?– Ez minden bizonnyal egy meglehetősen hamis beállítás. Az ország és a nép függetlenségének és szabadságának megőrzéséhez elengedhetetlen volt az ország számára a nyugati típusú államberendezkedés bevezetése, hiszen csak így lehetett az ország stabilitását, erejét, teljesítőképességét növelni. Minden olyan nép, amely ezt a lépést elutasította, vagy eltűnt, vagy szabadságát elvesztve más állam uralma alá került, tehát a Koppány jellegű ragaszkodás a pogánysághoz éppen a rabságot vagy akár a pusztulást eredményezhette.

Hogyan lesz tinédzserkorú fiatalok ötletéből néhány év alatt több mint egymilliárd dollár értékű cég? Miért vadásznak a világ leghíresebb tőzsdegurui ismeretlen innovációs cégek részvényeire? Az utóbbi évtized egyik legizgalmasabb világjelensége a start-up cégek megjelenése. Saul Singer közgazdász-újságíró világhírű könyvet írt az izraeli start-upok gazdasági csodájáról. A mű nemrég magyarul is megjelent, Startra kész nemzet címmel. A szerzővel készített teljes interjút az ATV sugározza, szeptember elején.

1945 áprilisa. Európában a háború még Németországban, Ázsiában pedig a szigeteken javában tombol. A várt béke, a nyugalom már kéznyújtásnyira van. Hazánkban is elcsitultak a fegyverek, már ami a hadseregek küzdelmét illeti. Ugyanakkor a terror tovább folyt, csak ellentétes ideológiából táplálkozva. Voltak olyanok, akik mindkét diktatúra „vendégszeretetét” végigélték: a néhai Méhlik Endre bizonyíthatóan ült a Hűség Házában, Sopronkőhidán a nyilas, majd a nyilas házból kommunista házzá változott Andrássy 6o-ban az ÁVH őrizete alatt is. Tapasztalatát így határozta meg: „szecsko jedno”, azaz: az egyik kutya, a másik eb. „Borzalmas volt a Gestapo kínzása, kivert belőlünk mindent, utána viszont hagyott. Az ÁVO is kiverte belőlünk az igazat, de sajnos az ő igazuk gyakorta változott, így már mi sem tudtuk, mi a való, mi az ő és mi a mi igazunk”. A terror, a gyilkosságig menő terror már közvetlenül a harcok befejezésével megindult. Az Andrássy út 60. sem maradt üresen. A nyilas zászló ugyan lekerült, de helyébe felkerült a vörös. A szovjet és magyar illetékes elvtársak azonnal belakták, elkezdtek „dolgozni”. Egyik „munkadarabjuk” Brandhuber Ferenc volt.***1945. április 26-án Brandhuber Ferencet az Andrássy út 6o-ban lévő fogdájából az első szintre kísérik, hogy ott Kovács József politikai nyomozó kihallgassa. A helyiségben többen vannak, amikor a politikai nyomozó felteszi kérdéseit. Hány embert gyilkolt meg? Milyen nyilas pártszolgálatos volt? Brandhuber tagad, sőt vissza-visszavág. Kovács József bizonyítani akar, szorgalmazza a vallomást, érzi eredménytelenségét. Nekilendül, módszert vált. Így emlékezik: „Kezét, lábát összeköttettem, és ezután a talpát és a tenyerét kezdtem verni. Közöltem vele, hogy legyen őszinte, nincs kedvem verni. Ezt követően bevallotta, hogy nyilas párttag volt, pártszolgálatos, embereket ölt.” Az elmondottakat, a vallomást jegyzőkönyvbe vették, majd „visszakísértem a cellájába, de a lépcsőn lefelé menvén az egyik fordulónál elesett, és pár lépcsőfokot gurult le a lépcsőn. A fogdába saját lábán ment le minden segítség nélkül. Haza mentem pihenni.” – írja jelentésében Kovács nyomozó.***A naptár 1945 áprilisát mutatja, éledőben az eltiport jogrend. Brandhuber esetéről értesül a beosztott rendőrorvos, azonnal a cellához siet, 19:45-kor belép. A beteg nagyon rossz állapotban van, nyálkahártyája vértelen, pulzusa alig tapintható, légzése ritka, kihagyó, percenként 5-6. Mesterséges lélegeztetés után az orvosi szobába szállítják. A teste tele van elszíneződéssel, véraláfutásokkal. 20:15-kor beáll az exitus. Brandhuber Ferencet Kovács József többé nem kínozhatja, a fogoly meghalt.***A halálesetnek gyorsan híre megy, másnap, április 27-én reggel Balázs István rendőrorvos megvizsgálja a tetemet. Megállapítása azonos az előző napival. Törvényszéki boncolást rendel el. Hogy mit szólt ehhez az akkor berendezkedő vezetés? Azt a későbbiek ismeretében el lehet képzelni. Akkor, 1945 áprilisában, az orvosnak volt merészsége a valót leírni, bízva abban, hogy a nyilasok által semmibe vett jogrend újból helyreáll, és vélhetően abban is reménykedett, hogy megszűnt a nyilas kegyetlenség, a gyilkosságok sora. Azonnal ír a Vas utca 2-ben lévő Budapesti Községi Temetkezési Intézetnek: „Értesítem a címet, hogy a mai napon az őrizetünkben lévő Brandhuber Ferenc, anyja neve: Dörgő Ilona, szívbénulás következtében elhunyt”. Nemsokára ismét tollat vesz, és a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztálya nevében újra ír a temetkezési intézetnek: „Tekintettel arra, hogy a mai nap folyamán az intézet által elszállított Brandhuber Ferenc halála körülményeire vonatkozóan erőszakos beavatkozásra utaló körülmények merültek fel, kérjük a holttestnek a Törvényszéki Orvostani Intézetbe való szállítását”. Az igazságszolgáltatás hónapok elteltével ismét beindult.***Kovács József végigaludta az éjszakát, nyugodtan ment be másnap, sikernek érezte a vallatást. Az épületbe lépve tudja meg, az általa vallatott személy elhunyt, mely rá nézve csak rosszat jelenthet. Letartóztatják.***Kovács József őrizetes eszi a rabok kosztját. Beindul a politikai gépezet: Decsi Gyula és Mautner József nyomozók vezetésével megindul nyomozótársuk mentése, a jegyzőkönyvek felvétele.Petruska Lajos nyomozó: „Az irodában voltam ahová 26-án körülbelül 5-kor felhozták az őrizetest, aki tagadott, ezért Kovács nyomozó tettlegességre ragadtatta el magát. 5:15-kor elhagytam az irodát, 6-kor mentem vissza kenyeréért, az őrizetes akkor ült.”Gulyás János csoportvezető nyomozó: „Brandhuber ügye Kovács nyomozóé volt. Én aznap kerültem oda, láttam a tettlegességet, de nem tudtam, mi itt a szokás, ütnek, nem ütnek, ha tudtam volna, hogy életveszély, akkor szólok, 5:45-kor elhagytam az épületet, akkor már vallott a gyanúsított.”Földes József nyomozó: „Nem figyeltem, azt láttam, hogy nyomozótársam veri az előzetesben lévőt, a csoportvezetővel mentem el.”Dr. Kővári Ferenc, előzetesben lévő: „Mint őrizetes orvos, felügyeltem az előzeteseket. Baundhuber (így!) már behozatala után panaszkodott egészségére. Magas vérnyomása volt.”Demény Pál, evangélikus író, letartóztatott: „Írnokként voltam beosztva. Feladatom az őrizetesek nyilvántartása, a fogdalétszám megadása. Baundhuber (így!) saját lábán ment.” (Demény Pál ismerte Horthy, Szálasi, Rákosi börtöneit, minden bizonnyal úgy érezte, ha nem mond semmit, az a jó.)Geier Ferenc géplakatos, letartóztatott: „Már ahogy behozták volt fájdalma, a kihallgatásból lábán jött le. Este a rendőrorvosi szobába vitték, ott halt meg.”***A beszállított tetemet május 8-án felboncolja dr. Antalffy, a megállapítás: erőszakos halál, véleménye azonos a rendőrorvoséval, azzal a kiegészítéssel, hogy „heréje leszakadt”. A tetemet május 10-én kiviszik a Rákoskeresztúri temetőbe, és a 160. parcellában elföldelik.***Az elvtársi mentés folytatódik. Május 12-én Kovács Józsefné az akkor feltörekvő Péter Gábornak ír. Férje Spanyolországban harcoló becsületes kommunista, aki 40 kilométerről gyalog hozta be Brandhuber Ferencet, hogy az elnyerje méltó büntetését. „Férjem azonnal elkezdte a vallatást, és minden igyekezetével azon volt, hogy a nyilast bevallásra bírja. Másnap, amikor itthonról bement, letartóztatták. Férjem súlyos beteg, és nem láttam két hete. Ő nem bűnös. Férjem múltját figyelembe véve, és a bűnös nyilas bűneit figyelembe véve kérem minél előbb igazságos ítéletüket.” A Budapesti Büntetőtörvényszék az orvosi látleletek birtokában vádat emel Kovács József politikai nyomozó ellen halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt.***Péter Gábor ekkor még nem érzi elég erősnek magát, ezért átadja a kérvényt dr. Ries István igazságügyi miniszternek, aki megkeresi a kormányfői (köztük a kegyelmi) jogokkal bíró legfőbb tanácsot. Ries 1945. október 3-i levelében a kegyelem javaslatával lép elő, bővítve az indokokat, ezzel is mentve Kovács Ferencet. Bevezető soraiban a halál okát arra a bizonyos esésre, a lépcsőn való legurulásának tudja be, viszont a törvényszéki orvosi vizsgálat eredményét hűen ismerteti: „egész teste tele van szederjes színű dudorokkal, foltokkal, kisebb-nagyobb horzsolásokkal, számos véraláfutással és néhány sebbel. Ezek kézzel vagy bottal való bántalmazástól és rúgástól származnak”. És mi a halál oka? „Zuhanástól szenvedett agyrázkódás, heréinek vérzéséből származott idegrázkódás volt.” Ki volt Ries szerint Brandhuber Ferenc? „Züllött alkoholista, akit állati szenvedélye irányít, bestialitását már nem lehet fokozni. Kovács Józsefet mindez a gaztett felháborítja, melyet a kihallgatott konokul tagadott. Idegeit a nyomozó így veszítette el, cselekedete így indokolt.” Ezzel szemben Kovács? „Harcolt a spanyol polgárháborúban, nem is akárhol, hanem a Rákosi-brigádban, a spanyol szabadságharc leverése után Franciaországba távozik, internálják, ott is kitartó, hű kommunista, a súlyos harcok is kikezdték idegeit így érthető, hogy a legelvetemültebb fasiszták egyikével szemben fellépett. Összegezve: a magyar demokrácia nem nélkülözheti Kovács József egyéniségét!” Egyébként pedig: „Brandhuber a demokratikus igazságszolgáltatásunk útján végzetét úgysem kerülhette volna el. Bár Kovács tette az igazságszolgáltatás szigorú szemszögéből nézve elítélendő, emberi szemmel nézve menthető!” – fejezi be írását a magyar igazságügyi miniszter, és kéri kegyelemből az ügy megszüntetését. Ries a kérvényt eljuttatta a háromfős államfői jogokkal bíró Nemzeti Főtanácshoz. A Nemzeti Főtanács, dálnoki Miklós Béla, Zsedényi Béla, Rákosi Mátyás az igazságügyi miniszter előterjesztésére hivatkozva meghozza határozatát, fellebbezésnek nincs helye: „a hivatallal való visszaélés bűntette és halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt Kovács József ellen a budapesti büntető törvényszéknél indított bűnvádi eljárást megszünteti…”***A gyilkost felmentő papír alján ott díszeleg Zsedényi Béla, Miklós Béla és Rákosi Mátyás aláírása, és az angyalos, koronás magyar címer. És hogy mi lett a gyilkos Kovács nyomozónak megkegyelmezőkkel? Rákosi a magyar történelem egyik legnegatívabb személyévé vált. Dálnoki Miklóst, elfeledve az 1944-es átállását, menesztették. Zsedényi is eltűnt. Riest elvtársai Brandhuberthez hasonlóan agyon­verték. Kovács József eltűnt. Gyilkos volt, elvtársi alapon felmentették. No és ki volt a megkínzott, agyonvert áldozat? Emléke szülőfalujában sem maradt fenn, az iratok egy helyen említik korát: 52 éves volt. Ismerősei, hozzátartozói is aligha élnek. Elképzelhető, hogy nyilas volt. Elképzelhető, hogy egy rosszakarója vádolta be ok nélkül, nem tudni. Sírja rég eltűnt, emlékét csak papírok, pecséttel ellátott dokumentumok őrzik, melyek haláláról, kegyetlen kínhaláláról szólnak. A dokumentált történet 1945 nyaráról, őszéről szól, amikor még éledőben volt a jog. S hogy hányan végezték hozzá hasonlóan az életüket? Arról a 298-as és a 301-es parcella tanúskodik.

Christine Ferber világhírű: neve ma már ismert Japánban, Amerikában és világ­szer­te sok ínyenc előtt. Sztárséfek és cuk­­­rászok rendelik a lekvár­jait, sokan keresik fel izgatottan a kis üzletet Francia­országban, hogy beszerez­hes­senek egy-két üveggel az egyedi lekvá­rokból. Olyan különleges ízeket és fűszereket párosít, amelyeket első hallásra merésznek gondolnánk, de meg­kóstolva olyan élményt nyújtanak, amiért sokan éppen az ő lekvárját rendelik és vásárol­ják.