A jugoszláv forradalmi napok másnapján az EU ígéretet tett a Jugoszlávia elleni szankciók feloldására. Az olajszállítási és a repülési tilalmat az unió után az USA is visszavonta. A pénzügyi szankció ezentúl csak a Milosevics, megbukott elnök köréhez tartozó üzletemberekre vonatkozik, a vízum kiadásával kapcsolatos tilalomfa majd fokozatosan szűnik meg, míg a fegyverszállítási embargó egyelőre marad. Németország 30 millió márkás, Franciaország 200 millió dolláros gyorssegélyt ajánlott fel az újsütet? jugoszláv kormánynak. Ezenkívül az EU bevonja Jugoszláviát is a délkelet-európai országok számára létrehozott gazdasági újjáépítési programba. A közel tízéves balkáni háború nemcsak a mentális, hanem a gazdasági fundamentumokat is szétzilálta: a balkáni térség ma elmaradottabb, mint 1995-ben volt. Novák Tamás, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa szerint az embargó feloldása önmagában nem hoz áttörést, a helyreállítás nehéz, hoszszadalmas munka eredménye lehet.

"Vége a hét szűk esztendőnek" – hangoztatta a Fidesz-frakció hétvégi ülésén. Szájer József frakcióvezető nem titkolta, hogy a rendszerváltás utáni legbőkez?bb költségvetés készül. A gazdaság növekedése megengedi, hogy orvosolni lehessen azokat a károkat, amelyeket a Bokros-csomag okozott, és nyugdíj- illetve béremelés révén jelentősen lehet a polgárok helyzetén javítani – tette hozzá. Ezért nem 7,3, hanem 10,5 százalékos nyugdíjemelést szorgalmaz a frakció – igaz olyan áron, hogy nem 3, hanem 2 százalékkal csökkenne csak a társadalombiztosítási járulék. A költségvetési szektorban 8,75, az egészségügyi szférában 20, a szociális dolgozók körében pedig 47 százalékos béremelést tartalmaz a jövő évi költségvetés-tervezet. Lapunk kérésére az előző ciklus pénzügyminisztériumi államtitkára, Akar László véleményezte a tervezetet.

Interjú Schmitt Pállal, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökével

Bár az oktatási tárca a korábbiakhoz képest határozott béremelést helyezett kilátásba jövőre, a pedagógus szakszervezetek mégis elfogadhatatlannak tartják a javaslatot. Mint ismeretes, Pokorni Zoltán oktatási miniszter januártól 8,5, szeptembertől pedig további 20 százalékkal emelné a pedagógusok bérét. A jó hír azért nem jó, mert a béremelés a kötelező óraszám emelésével együtt, s azzal azonos mértékben járna.

Most kezdődik a kormányzás második szakasza, s ehhez új típusú gazdaságpolitikára van szükség. A stratégia elkészült, most a programok megvalósításán van a sor – jelentette ki Matolcsy György gazdasági miniszterjelölt. A gazdasági bizottság előtt mondott beszédében azt is leszögezte, hogy a konfliktusok helyett partneri kapcsolatokat kíván kiépíteni az üzleti szektorral. Hangsúlyozta, hogy nincsen fél vagy negyed gazdaságpolitikai fordulat, miniszterként folytatja a már megkezdett irányt. A változás annyi, hogy gyakorlatiasabb lesz a tárca vezetése, ténylegesen működő programokat készítenek. Matolcsy elmondta, Orbán Viktor felhatalmazta őt arra, hogy a jövőt a megálmodott irányba terelje.

Nem várható lényeges változás vagy áttörés a bérek növekedése tekintetében. A hivatalos retorika a következő években is az eddigi 3-4 százalékos reálbér-növekedést, azaz igen szolíd életszínvonal-emelkedést tart megvalósíthatónak, s ebben nem ad megoldást a majdani uniós csatlakozás sem. Az EU átlagát optimista számítások szerint is csak 20 év múlva közelíthetjük meg. Kitörés tehát csak egyéni szinten képzelhető el.

– A NATO-bombázások elültével csendesebbé vált a déli régió, "csupán" tüntetésekről, energiahiányról, politikai nyomásgyakorlásról hallani. Múlt héten viszont nem titkolt nyugati támogatással a dínár mellett a márka lett a hivatalos fizetőeszköz Montenegróban. Ön szerint milyen szándék húzódhat meg e lépés mögött? Hogyan befolyásolhatja mindez Milosevics elnök sorsát?– Valószínűleg Szerbia és Montenegro konszenzusa húzódik meg a háttérben, s ezt a Nyugat is támogatta. Nem valószín? ugyanis, hogy ezt a lépést Montenegro Szerbia beleegyezése nélkül meg merte volna tenni. A márka bevezetése egyébként valamennyi fél számára előnyökkel jár. Egy kérdésben ugyanis biztos, hogy közös platformon állnak a szerbek és az amerikaiak, s ez Montenegro államszövetségben maradása. Szerbiának előnye származik az újonnan kialakult monetáris függetlenségből, mert ez valamelyest lecsendesíti a Montenegrón belüli erős függetlenségi törekvéseket. De ugyanakkor ezzel Montenegro is kommunikál, hangoztathatja a szerb vezetéstől való különállását. Belgrádnak azért is előnyös, mert ez a döntés arról biztosítja őt, hogy Montenegro nem fog kiugrani az államszövetségből, emellett Szerbia számára is jó pont az, hogy e határozott lépés ellenére nem rohanta le Montenegrót. Véleményem szerint nincs másról szó, mint az oszd meg és uralkodj elvéről. Egyébként nem lepődnék meg, ha az egész tervet Milosevics találta volna ki. – Abba a nyugati szándékba, hogy Milosevicset félre kell tenni, hogyan illeszkedik bele a márka bevezetése?– Milosevics elnök bukására vajmi kevés az esély, tehát ez a lépés nemigen jászthat szerepet. – Az újabb pénznem komoly feszültéseget váltott ki mindkét fél részéről. Hogyan alakulhat ki egy hoszú távú, életképes együttműködés?– Ez ma még kérdés. Folyamatban vannak a tárgyalások. Egyébként eddig is egymás mellett működött a dinár és a márka. Belgrádban ma is márkával fizetnek, mert a magas infláció miatt ez a megbízható pénz, dinárforgalom gyakorlatilag nincs. Még az sem kizárt, hogy Szerbiában is bevezetik a márkát, mert a szerbek is abban érdekeltek, hogy stabil fizetőeszközük legyen. – A NATO-bombázások után félévvel milyen állapotban van a jugoszláv gazdaság, milyen az életszínvonal?– Csak becslések vannak. Látható azonban, hogy az ezévi nemzeti össztermék a tavalyi GDP-nek csupán 50 százalékát éri el, az infláció 40 százalék körül van. Ez ugyan magasnak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy háború után vannak, mégsem mondható magasnak. Nagy árutartalékok voltak felhalmozva a korábbi évekből, ezért az a fajta áruhiány, ami egy háború után természetes, nem következett be. Az embereknek viszont alig van pénze. Az, hogy az USA az energia- és az élelemiszerszállítások területén feloldotta a szankciókat, egyértelm? beismerése annak, hogy a stratégiájuk nem vezetett sikerre: a szankciókkal csak a lakosság szenvedéseit növelték, és tovább erősítették a Nyugat-ellenességet. A Milosevics-rezsim ugyanakkor ügyelt arra, hogy jelentősen ne emelkedjenek az árak, mert ez visszaütött volna. A jelek szerint a kormányt az ingathatná meg, ha hiperinfláció lenne, ez ugyanis teljesen ellehetetlenítené a lakosságot, és ellene fordíthatná őket. Ezért a gazdaságra nagyon figyelnek, és óvakodnak attól, hogy meglóduljon az infláció. – Ön szerint miért nem tudnak áttörést hozni a hónapok óta tartó tüntetések?– Mert az ellenzék nagyon megosztott, olyannyira, hogy némely ellenzéki politikus azon gondolkodik, hogy áttérjen-e Milosevics táborába. A megosztás miatt nem lehet egységes lakossági fellépés sem. Egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy tüntetésekkel meg lehet dönteni Milosevics rendszerét, mivel nincs kellő egység és erő. Milosevicset csak akkor lehetne félreállítani, ha a gazdaságban valami olyan törés lenne, ami drasztikusan érintené a lakosságot. Ezért is reagáltak annyira hisztérikusan, amikor a közelmúltban hamis dinárokat találtak Belgrádban, mert ez pontosan ezt a célt szolgálta. A jövőben azonban a bombázások helyett – a háttérből vezérelve – hasonló módszerekre még lehet számítani.

A költségvetés parlamenti vitája során egyrészt megmérettetik a kormány jövő évi pénzügyi tervezete, ugyanakkor fény derül a pártok politikai kultúrájára is. A hivatalos kormányzati szándék szerint a tervezet a gyors gazdasági növekedés mellett a munkahelyteremtést és a családok helyzetének javítását állítja középpontba. A vita során az ellenzéki, de a kormányon levő pártok vezérszónokai is több szempontból bírálták a tervezetet. Járai Zsigmond pénzügyminiszter megnyugtatólag elmondta: a költségvetés nem tartalmaz felesleges megszorításokat, de nem is mondható lazának.

Magyarország kicsi, de létező mozgástérrel és elkerülhető kényszerpályával indult a rendszerváltáskor. Hogyan tudta kihasználni az ország a tíz évvel ezelőtt kínálkozó történelmi lehetőségeket? Milyen pályát szabott meg számunkra a térségünket uraló nagyhatalmak köre? Merre tart a világ a kétpólusú világrend felbomlása után? A kérdésekre Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója keresi a választ.

– A héten a politikai élet palettájára került a Magyar Nemzeti Bank. A miniszterelnök kétségbe vonta az adósságcsere jogosságát és szakszerűségét, és az ekkor keletkezett 70 milliárdos veszteség sorsát. Kimondatlanul is Surányi György jegybankelnököt téve felelőssé ezért és a bécsi CW Bank tetemes vezsteségeiért. Emiatt nem volt hajlandó meghosszabítani Szapáry György alelenöki kinevezését. Ön szerint mire vélhető ez az eljárás akkor, amikor nincsenek tények, csupán feltételezések, sejtések?– Megítélésem szerint ez nem más, mint a miniszterelnök újabb piszkos politikai játszmája – hasonlóan a lehallgatási ügyhöz –, vagy egyszerűen csak a tanácsadói révén nem helyesen értelemzi a valóságot. Mindenesetre a politikai céljai érdekében különböző tényeket kapcsol össze. Valószínűleg a végső célja az, hogy elmozdítsa a jegybankelnökét. Az egész egyébként hasonló Orbán Viktor apjának bányaszerzési ügyével kapcsolatban tett válaszához. Az ezt az ügyet újonnan felmelegítő cikkre a miniszterelnök annyit válaszolt, hogy nézzék meg a korábbi nyilatkozatokat, azok most is érvényesek. Nos, ugyanez az üzenet az MNB adósságcseréjével kapcsolatban is. Hiszen ez egy másfél éves ügy, amit akkor a szakma tisztázott, ami megmagyarázta a nyilvánosság számára, hogy mi is történt. Úgy látszik nem sikerült teljesen, mert kiderült, hogy vannak vevők az ilyen populista beszédekre. Jó lenne ha az az Orbán Viktor, aki egy korábbi bírósági határozatra hivatkozik, átolvasná a szakmai anyagokat.– Vádpontként fogalmazódott meg a jegybank vezetése ellen az adósságcsere révén keletkezett, mintegy 70 milliárdos veszteség. A Fidesz-frakció látni véli, hogy ez a pénz átvándorolt a veszteséget termelt bécsi bank kaszszájába. Mi történt itt valójában?– Az adósságcsere a törvény által előírt, és törvényes keretek között lezajlott akció volt, s a 70 milliárdos veszteség az árfolyamváltozás miatt keletkezett. Az történt ugyanis, hogy a szocializmus idején, de egészen a 90-es évek közepéig az államnak nem volt olyan szervezete és lehetősége, hogy közvetlen külföldi hitelt vegyen fel, ezért a nemzeti bank vette fel helyette a hiteleket. Viszont a jegybanktörvény megváltoztatta a feltételeket, s a nemzeti bank nem folytathat tovább más tevékenységet a monetáris politikán kívül, nem hitelezheti a költségvetés hiányát, ezért könyveléstechnikailag vissza kellett adni a nemzetközi adósságot a költségvetésnek. A több évvel ezelőtt felvett hitelt természetesen az akkori márka, jen árfolyamon kaptuk, ezért másfél éve, amikor rendezte a bank a hitelt, jelentős árfolyam- és kamatveszteség keletkezett, mert időközben sokat gyengült a forint a magas infláció miatt.– Az is megfogalmazódott, hogy ezt a bizonyos 70 milliárdot a bécsi CW Bank feljavítására fordították.– A bécsi bank veszteségeinek okait természetesen ki kell vizsgálni, de ezt nem lehet a jegybank adósságcseréjével összekeverni. Egyébként az Állami Számvevőszék kötelességéből fakadóan vizsgálta az adósságcserét, és jóvá is hagyta a jelentésében, a Parlament pedig elfogadta. Tehát nem arról van szó, hogy az MNB ellopta ezt a pénzt, vagy átadta a bécsi banknak, hanem arról, hogy a törvényadta kötelezettsége teljesítésekor az árfolyam változása miatt veszteség keletkezett. Való igaz, hogy ezt a költségvetésnek kellett lenyelnie. De végső soron a költségvetés mérlege szempontjából mindegy, hogy melyik alrendszerben képződik a veszteség, a jegybank nyeresége vagy vesztesége egyaránt a költségvetést érinti.– Mi lehet a célja ennek a mostani eljárásnak?– Természetesen nem tudható biztosan, de személy szerint arra gondolok, hogy a kormányfő meg akarja törni a jegybank függetlenségét, és be akarja hajtani abba a rendszerbe, ahol a kormánypolitikát kiszolgálja. Azért, hogy fedezze a költségvetési hiányt, a saját embereit beültetve úgy befolyásolhatja az árfolyam és a kamatpolitikát, ahogy a kormány azt szeretné. De ez nagyon rövidlátó politika. Ha ezt keresztülviszi, közép-, sőt rövid távon is nagyon komoly árat kell fizetni. Ha a beültetett saját emberek úgy folytatnák a monetáris politikát, ami kedvezőbbé teszi a fiskális politikának a deficites kezelését, újra elindulhat egy inflációs nyomás, a forint leértékelése, és problémák lesznek a tőzsdén. Bizonytalan körülmények között a működő tőke sem valószín? hogy hozzánk jön.– Ez tudatos lépése lehet a miniszterelnöknek, vagy ilyen rossz tanácsadói vannak?– Egyszerűen voluntarista, és persze rosszak a tanácsadói. Ebben egyetértek Horn Gyulával, hogy egyre több olyan dolog történik, ami az EU-csatlakozást hátráltatja. Az, ami most zajlik, és a kisgazdák által szorgalmazott jegybank-törvénytervezet az MNB függetlenségét sérti, ami pedig alapfeltétele az EU-hoz és az EMU-hoz (a Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz) való csatlakozásnak. A miniszterelnök ezzel a lépéssel tulajdonképpen aláássa, hátráltatja ezt a folyamatot.– Kutatóként hogy látja, mennyire gyakoriak a hasonló megnyilvánulások a fejlett, demokratikus országokban?– Néhány évtizeddel korábban talán előfordulhatott ilyesmi, de ma már az EU-n vagy a fejlett világon belül ezt nem merik megtenni, és nem is tehetnék meg. A jelenlegi feltételek között ilyen nem történhet meg. – Tehát a miniszterelnök nem számol nemzetközi megbotránkozással?– Valószínűleg nem. – Mi várható a következő néhány hónapban, hiszen felállítanak egy albizottságot, amely arra hivatott, hogy megvizsgálja az MNB úgymond kétes ügyeit, és az eredmény függvényeként döntenének az alelnökök kinevezéséről? S amint eddig láthattuk, a bizottságok malmai elég lassan őrölnek. Hova futhat ki ez az egész?– Surányi Györgytől és a közvéleménytől függ a dolog kimenetele. A kérdés az, hogy ő meddig hajlandó ebben a játékban részt venni. Bármikor feladhatja, és azt mondhatja, hogy elmegy, és ezzel bekövetkezhet az előbb felvázolt helyzet. De ha nem, akkor bizony huzavona lesz, és a jegybankelnök működése igencsak nehézzé válik. Ebben a helyzetben persze biztos, hogy romlik a nemzetközi pénzpiac részéről Magyarország megítélése, de a magyar pénzpiacon működők bizalma is megrendülhet. Már az eddigi hírek nyomán is esett a BUX, és a forint árfolyama is csökkent. Ezzel a politikai hátter? üggyel bizonytalanságot hoztak létre a gazdaságban, és bárhogy is végződik a dolog, egy biztos, már most ártottak az országnak.

Le tudjuk-e vetkőzni az évtizedes berögződéseket és a gyarló emberi reakciókat? Hozzá tudunk-e szokni az újhoz, tolerálni tudjuk-e a mást, a sikeresebbet, az ügyesebbet? A Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (Tárki) felméréséből kiderül, hogy tíz évvel a rendszerváltás után még mindig masszívan tartja magát az a szemlélet, hogy a gazdagok, a sikeres vállalkozók nem becsületes úton szerezték a vagyonukat. Ugyanakkor a lakosság fele belátja, hogy az átlagnál magasabb keresetek elutasítása nem racionális, és hogy a jelenséget főként az irigység motiválja.

Meglepetést és bírálatot váltott ki az Economist Intelligence Unit (EIU) brit gazdaságkutató központ utolsó negyedévi elemzése. A kutatók szerint ugyanis Magyarországon a GDP növekedés 3,3 százalékra lassul le a következő évben, és 2000-ben sem lesz nagyobb 2,6 százaléknál. A költségvetés felpuhulása miatt 2000-ben egy újabb, megszorító intézkedéseket tartalmazó csomag bevezetésére lehet számítani. A jelentés sarokszámai messze alacsonyabbak a pénzügyminisztérium és a gazdaságkutató-intézetek prognózisainál. Szerintük a brit szerzők a valóságnál pesszimistábban látják mind a jövő évi költségvetést, mind a gazdaságban rejlő lehetőséget.

Elviekben akár egy-két hónap alatt is kedvező fordulat állhat be az oroszországi gazdasági és belpolitikai állapotban, de a reformok elmaradása esetén számolni kell a negatív forgatókönyvvel is. Ha elakadnak a reformok, az Oroszországba irányuló közvetett magyar export visszaesik, ami a hazai GDP növekedést akár 2 százalékponttal is visszavetheti. A pénzügyi kormányzatnak ezért mindent meg kell tennie a külföldi befektetők bizalmának megerősítésére. A jövő évi költségvetést pedig éppen ezért szigorúbbra kellene vagy kellett volna tervezni ? nyilatkozta lapunknak a negatív forgatókönyv következményeit felvázolva Molnár László, a Gazdaságkutató Intézet Rt. (GKI) kutatásvezetője.