A Dunaferr csapata a Bajnokok Ligája egyik meccsén. Fejes játékok zajlanak
Zarándok érthetetlennek tartja, hogyan tekinthet a Dunaferr Rt. egyszerre semmisnek egy érvényben levő szerződést úgy, hogy eközben elfogadja az általa érvényben sem levő szerződés részbeni teljesítését. Történt ugyanis, hogy tavaly október 25-én szerződést kötött (illetve meghosszabbította a korábbi szerződést) a Mészkő és Dolomit Kft. (MD) a Dunaferr Rt.-vel, amely értelmében 2009-ig dolomitot és mészkövet szállít a vasműnek. Ez év június elsejétől azonban a Dunaferr Rt. letiltotta az MD Kft.-től a dolomitot (csak mészkövet szállíthat) és kijelentette, hogy ezentúl az Orbán Győző (a miniszterelnök édesapja tulajdonában levő) Dolomit Kft. a dolomit kizárólagos szállítója. A Dunaferr először letagadta az MD-vel kötött szerződés létezését, majd néhány nap múlva mégis csak előkerült, azóta viszont vitatják az érvényességét, noha nyolc hónapja ennek alapján fogadták a dolomitot és a mészkövet az MD Kft.-től. Az ügy kirobbanása óta (több szinten is) folynak a "tárgyalások", csakhogy a hangvétel némi kívánni valót hagy maga után. Lapértesülések szerint Szabó József, a Dunaferr Acélművek Kft. első embere megfenyegette Zarándokot, így próbálva visszakozásra bírni. (Ettől függetlenül Zarándok más forrásból is kapott életveszélyes fenyegetéseket.) Igaz, hogy Szabó magát Orbán Győzőt is igyekezett "jobb belátásra" bírni, de hasztalan volt az igyekezet, egyesek szerint e próbálkozása miatt kellett távoznia pozíciójából a napokban.
Az ügy pikantériájához tartozik az is, hogy a Dunaferr Rt. egyik leányvállalata tette lehetővé azt, hogy Orbán Győző olcsóbban szállíthasson dolomitot az óriás vállalatnak. A Dunaferr Logisztikai Kft. ugyanis saját maga járta ki, hogy a szállítást vállaló EN-Trans Kft. 300 forinttal olcsóbban fuvarozza a dolomitot. Így tudott tehát kedvezőbb árajánlatot tenni a Dunaferrnél Orbán Győző.
A Dolomit Kft. és a Dolomit és Mészkő Kft. tulajdonosainak a kapcsolata nemcsak a Dunaferr-ügy miatt nem túl harmonikus. A történet régebbről datálódik. Turgyán Tamás, a Magyar Autópálya-építő Konzorcium szóvivője lapunknak elmondta, hogy a Femol \'97 Kft. kiválóan végezte el a feladatát az M7-es autópálya Érd–Székesfehérvár közötti szakaszának felújítása során. (Mint ismeretes, a Femol \'97 Kft. tulajdonosa egyben annak a felcsúti sportklubnak az elnöke is, ahol igazolt játékos Orbán Viktor miniszterelnök.) A 400 millió forintnyi teljesített munka után a jó referencia miatt esélyesen indul a következő munkafázisra kiírt pályázaton is. Nem vehet részt viszont az autópálya felújításához szükséges kavics szállításában (feltételezhetően ideiglenesen) a Várpalota X. Kavicsbánya, mivel bejelentés érkezett a Veszprémi Bányakapitánysághoz, mondván a bánya túllépte az engedélyezett keretet – a bejelentés a Mészkő és Dolomit Kft. részéről érkezett. Az autópálya építési referenciával rendelkező MD Kft. – ahogy ezt kérdésünkre Turgyán Tamás is megerősítette – egy alkalommal sem kapott munkát az M7-es felújítása során.
A Dunaferr-ügy miatt országos ismeretségre szert tett Zarándok János nemcsak a dolomitról beszélt.
– Ön személyesen ismeri Orbán Győzőt?
– Igen, hogyne. Húsz éve vagyunk együtt a pályán. Együtt dolgoztunk a Kőbányászati Vállalatnál, majd egyszerre privatizáltunk, alapítottuk meg a cégeinket. Sőt korábban még azonos könyvelőnk is volt.
– Milyen a kapcsolatuk?
– 1998 májusáig jó viszonyban, versenytársakként dolgoztunk. Azóta viszont megváltozott Orbán Győző irányomban. Megromlott a jó kapcsolat, gyakran arrogáns, és ez nemcsak a munkára vonatkozik, hanem a hétköznapokra is. Gyakorlatilag nem áll szóba velem.
– Mire véli mindezt?
– Egyértelműen politikai indíttatású a dolog. Ma ajándékokat osztogatnak a politikusok. Tudja, véget ért a privatizáció első időszaka, most más idők vannak. Ma úgy privatizálnak egyesek, hogy egyszerűen elveszik a másikét. Amerikának is volt egy olyan időszaka, amikor azé lett a birtok vagy az arany, aki gyorsabban tudott lőni. Hát most ők lőnek gyorsabban.
– Mivel "érdemelte ki", hogy most Önre "lőnek"?
– Nézze, 1998 előtt Orbán Győző cége csak egy megtűrt vállalkozás volt ezen a környéken. Az az igazság, hogy azonos feltételekkel ugyanabban az időben indultunk el, és az én cégem, a Mészkő és Dolomit Kft. erősebb, sikeresebb cég lett. Az MD az ország legnagyobb kőbányászati cégévé nőtte ki magát. 1998 után viszont egyszerűen konkurensnek tekintik az MD-t. Olyannyira, hogy feketelistára került a cég: ezt mindenki tudja a környéken, hogy Orbán Győző megtiltotta, hogy bevonjanak minket is az M7-es felújításába.
– A Dunaferrnél hogy rúgták össze a port?
– Nem rúgtuk össze a port. Egyszerűen bejelentették, hogy többet nem szállíthatunk dolomitot, a kizárólagos szállító a Dolomit Kft. Amikor a szerződésre utaltam, egyszerűen letagadták, hogy létezik ilyen, aztán mégiscsak megtalálták, most meg vitatják, hogy egyáltalán érvényben van-e?
– És érvényben van?
– Persze, hogy érvényben van. Nem bontották fel, hanem mással is kötöttek szerződést. Június 1-jétől Orbán Győző cége szállíthat egyedül. Ide jutottunk, hogy ma egyik napról a másikra semmisnek lehet tekinteni egy érvényes szerződést, és még engem meg a családomat meg is lehet fenyegetni akkor, amikor megpróbálom érvényesíteni a jogaimat.
– Mit tesz most, mi lesz a következő lépés?
– Amennyiben a tárgyalások nem vezetnek eredményre, nincs más lehetőségem, perre viszem a dolgot. A szerződés értelmében 2009-ig a cégem szállíthat dolomitot és mészkövet a Dunaferrnek, viszont 6 milliárd forint kötbért köteles fizetni a Dunaferr abban az esetben, ha nem teljesül a szerződés. Ekkora tehát a tét, nem fogom annyiba hagyni! Bízom a független bíróságban.
– Mennyiben rendítheti meg a cégét a hirtelen meghiúsult szerződés, erre a megrendelésre rendezkedtek be?
– Nem rendíti meg, nem is megyünk csődbe, de mégis véget ér a nóta.
– Hogyhogy?
– Nézze, nem vagyok hajlandó tovább dolgozni ebben a társadalmi, politikai miliőben. Betelt a pohár: felszámoljuk a céget, akkor is, ha ez közvetve kétszáz, az alvállalkozókkal együtt négyszáz családot érint!
– Nagyon elszántnak látszik. Mihez kezd ezután?
– Itt hagyom ezt az országot, úgy ahogy már több sorstársam is tette. Külföldre megyek a családommal. Üldözöttnek érzem magam, mivel üldözött vagyok, hasonlóan a zámolyi romákhoz, akár kezet is foghatnánk. Persze nem bőrszín vagy származás miatt, hanem gazdásági szempontból ér diszkrimináció folyamatosan az elmúlt években. Elszántam magam, nemcsak a hazai jogi lehetőségeket fogom kimeríteni, hanem az ENSZ-hez fordulok, elmegyek, ha kell Strasbourgba is! Már felvettem a kapcsolatot nemzetközi jogászokkal, és emberi jogi szervezetekkel. Nem félek, végig fogom csinálni, ki akarom mondatni az igazságomat! De tudja mi a legfurcsább az egészben?
– Mi?
– Az, hogy annak ellenére történt meg velem mindez, hogy én és az egész családom jobboldali szavazó, de úgy látszik, ez sem számít.
2001. 07. 14. (V/28)
