Erdély érzékeny kincsei
2016. 11. 28.
Ha Erdély félreeső részein járunk, még viszonylag gyakran találkozhatunk bivalyfogattal. Sok évvel ezelőtt első alkalommal Nagyenyed után, Szentgyörgy felé haladva láttunk ilyen közlekedési eszközt: egy cifrafőkötős idős asszony vezette óriási szénásszekér, két bivallyal, fenséges lassúsággal jött szembe velünk. Nem sokkal később újra találkoztunk a fogattal: az út menti patakban hűsöltek, a szekér félig a vízbe fordítva, a széna nagy része pedig a parton. A néni az urával perelt, de nem volt mit tenni, a bivaly ugyanis makacs állat, ha önállósítja magát, akkor várni kell. Ezek a mesebeli állatok lassan eltűnnek Erdélyből – ám néhányan összefogtak, hogy ez ne történhessen meg.