Abszolút többséget szerzett egy iszlámista párt a törökországi választásokon, miközben az eddigi kormánypártok közül egy sem jutott be az új parlamentbe. A nyugati elemzők és politikusok véleménye megoszlik: vannak, akik azzal riogatnak, hogy Oszama bin Laden és az al-Kaida helyi megbízottjai kerültek hatalomra egy NATO-országban, míg mások szerint a stabil török demokráciában az új kormány bebizonyíthatja, hogy az iszlám képes a tálib rendszeren kívül más politikai berendezkedést is kialakítani. Az Európai Unió az elemzők szerint a 22-es csapdájába került: ha a politikai változások nyomán továbbra is elutasítja Törökország csatlakozását, azzal az iszlám radikalizmust erősítheti, míg az esetleges felvétellel ösztönözheti ugyan a muszlim többség? ország demokratizálódását, ugyanakkor kiszolgáltatottá teheti a tagállamokat a török közvetítéssel Európába irányuló iszlám és kurd terrorizmussal szemben.

Az egyiptomi királyi dinasztia közel ötvenévi hallgatás után újra politikai szerepre készül – állítja a londoni Daily Telegraph. A döntésképtelenségéről és kicsapongásairól elhíresült Faruk király 1952-ben egy katonai puccs következtében lemondásra kényszerült, és száműzetésbe vonult. Azóta a királyi család igen ritkán került szóba Egyiptomban a nagy nyilvánosság előtt, hacsak az alkalmatlanságuk és a korrupcióra való hajlamuk miatt nem.

A kilencvenes években az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA még nem volt képes olyan mélyen belelátni a folyamatosan fejlődő orosz–perzsa kapcsolatokba, mint napjainkban. Korábban főleg az izraeli Moszad információira támaszkodhattak, ez az egyoldalú információforrás azonban az utóbbi időben bővült más forrásokkal is. Tavaly decemberben a CIA igazgatója arról tájékoztatta Bill Clinton amerikai elnököt, hogy nem zárható ki teljesen annak a lehetősége, hogy Irán rendelkezik nukleáris fegyverzet kifejlesztésére alkalmas technológiával, bár erre vonatkozóan jelenleg nincs bizonyítékuk.

Egy török bíróság csütörtökön úgy döntött, hogy továbbra is fenntartja az Öcalan elleni halálbüntetés ítéletét – jelentette a CNN amerikai hírcsatorna. A júniusban elítélt Öcalant akkor végezhetik ki, ha Szulejman Demirel miniszterelnök és a parlament jóváhagyását adja. Törökország 1984 óta nem hajtott végre halálos ítéletet. Öcalan védői az ügy újratárgyalását kérték, Öcalan ugyanis nem találkozhatott ügyvédeivel, a tárgyalás alatt is egy üvegkalitkában kellett maradnia, kenyai elfogása pedig illegális akció volt – érvelnek a védők.

Amnesztiarendeletet tartalmazó törvénycsomagot fogadott el a múlt héten a török parlament. Hikmet Sami Turk igazságügy-miniszter elmondása szerint a rendelet értelmében több mint 26 ezer elítélt várhatja szabadon bocsátását két-három héten belül. Az amnesztia a várakozások szerint lehetőséget biztosít majd a börtönök jobb ellenőrzésére, ahol mindennaposak a fegyenclázadások és éhségsztrájkok. A török fogházakban jelenleg mintegy 70 ezer elítélt raboskodik.

A földrengés nemcsak a lakóházakat rombolta le, hanem törést jelent az Ecevit-kormány sikertörténetében is. A katasztrófa látni engedi a török kormányok közös vonását, nevezetesen azt, hogy a hadsereg, a kormánytisztviselők és az ipart kézben tartó felső tízezer kivételezett helyzetét minden körülmények között biztosították.

Hazaárulásért halálra ítélték Abdullah Öcalan kurd terroristavezért. Abdullah Öcalan pere május 31-én kezdődött, és már az első napon szinte biztosra vehetően eldőlt a vádlott sorsa, ugyanis beismerte, hogy a Kurd Munkapárt (PKK) az ő vezetése alatt lett terrorista eszközöket alkalmazó gerillahadsereggé, és hogy minden szóba jöhető eszközzel az önálló kurd államért harcoltak. Öcalan a kurd szeparatista mozgalom vezéreként 37 ezer ember haláláért tehető felelőssé.

Kegyelmet kért bíráitól a Kurd Munkapárt vezére, az 51 éves Abdullah Öcalan, akit Isztambultól mintegy 50 kilométernyire, a Márvány-tenger déli részén egy börtönszigeten tartanak fogva. A kurd forradalmárt több mint 35 ezer ember haláláért tartják felelősnek. Letartóztatását megelőzően hosszú hónapokon át valóságos hajszát folytattak utána a török hatóságok, miközben ő bolygó hollandiként országról országra menekült. Végül a görög külügyminisztérium segítségével jutott el Kenyába, ahol egy török üzletember repülőgépére hurcolták, és Törökországba szállították.

Bár a török parlamenti választások a jelenlegi kormánypárt győzelmét hozták Bülent Ecevit szociáldemokrata színezet? pártja, a Demokratikus Baloldal Párt (DSP) mégsem tekintheti magát a választások fő győztesének. A politikai elemzők nagy meglepetésére a Nacionalista Mozgalmi Párt (MHP), mely az ultranaciona-lista Szürke Farkasokat képviseli, szerezte meg a második helyet, jóllehet a választások előtt még a parlamentbe jutásuk sem látszott biztosnak. Az MHP előretörése különösen a közép-anatóliai városokban számottevő. A nacionalista párt hívei az utcán ünnepeltek, míg a győztes Demokratikus Baloldal Párt (DSP) hívei sokkal visszafogottabban reagáltak a győzelem hírére. Az MHP híveinek viharos ünneplése miatt a szavazatok számlálását is félbe kellett szakítani, így a végleges eredményeket két nappal később hozták nyilvánosságra.

"Törökország újból Eurázsia vezető hatalmává kíván válni, mind gazdasági, mind pedig politikai téren, hogy betöltse azt a vákuumot, amely az Adriától a Himalájáig terjed" – nyilatkozta egy olajipari konferencián Ismail Cem török külügyminiszter. Törökországnak a Szovjetunió összeomlása óta a közép-ázsiai térségben megszerzett befolyása újabban a Balkánon is jelentős mértékben emelkedett, amit Ankarának a politikai életben történő nagyobb szerepvállalására kíván felhasználni.

Április 18-án parlamenti választásokat tartanak Törökországban. Bár már kilenc hónappal ezelőtt kijelölték a választások időpontját, a török parlamenti pártoknak nehezen sikerült saját választási kampányukra irányítani a választók figyelmét. A pártvezérek a választási küzdelem hajrájában is kénytelenek szemmel tartani másként gondolkodó parlamenti képviselőiket, és a pártjukon belül meglévő frakciókat.

Az Indonéziához tartozó Borneó szigetén több mint száz áldozata van a szigeten élő népcsoportok között kirobbant zavargásoknak. A dajak őslakosság és a kormány által betelepített madurai kisebbség közötti zavargások pogromba csaptak át, és az erőszak elől a madurai népcsoporthoz tartozók közül több ezren elmenekültek. A volt államfő, Suharto lemondása óta állandósult gazdasági válságban és belpolitikai bizonytalanságban rendszeressé váltak az etnikai és vallási összetűzések, amelyek közül a borneói bizonyult eddig a legvéresebbnek. A dajakok a szintén őslakos malájokkal összefogva 110 madurai lakost mészároltak le, valóságos embervadászatot tartva a maduraiakra. Az AFP hírügynökség úgy értesült, hogy a konfliktus során újra felütötte a fejét a kannibalizmus is a dajakok körében: a harcosok a megöltek különböző testrészeit aggatják magukra a győzelem jelképeként. Egyes vélemények szerint az elhúzodó válság Indonézia szétesését eredményezheti. Március végén ENSZ-küldöttség érkezett az Indonéziához tartozó Kelet-Timor székvárosába, Dilibe. A volt portugál gyarmatot 1975-ben szállta meg Indonézia, majd 1976-ban annektálta. Ennek ellenére a közeljövőben a kelet-timoriak népszavazáson dönthetnek jövőjükről. Habibie indonéz államfő ezzel kapcsolatban kijelentette: országa "hagyja leválni magáról" Kelet-Timort, amennyiben a lakosság népszavazás útján dönt a kérdésről.

Egy száműzetésben élő iráni író azt állítja, hogy Iránban kézről kézre jár azoknak az értelmiségieknek a névsora, akiket el akarnak tenni láb alól. Faradzs Szárkuhi az eddig meggyilkolt öt értelmiségi halálát és másik három eltűnését a teheráni vezetés gyengeségének jeleként értelmezi. Az egyik iráni újság jelentése szerint az utóbbi hetekben történt politikai gyilkosságok hátterében azok a fundamentalista iszlám iráni körök állnak, melyek Khatami iráni elnök hatalmának gyengülését akarják ezekkel az akciókkal elérni.

Abdullah Öcalan, a Kurd Munkapárt (PKK) terrorizmussal vádolt vezérének letartóztatása alaposan felbolygatta az európai diplomáciai életet. Aligha véletlen, hogy a kurd népvezért pont az olasz hatóságok helyezték letartóztatásba, hiszen Olaszországban széles körben rokonszenveznek a Törökország, Szíria és Irak területén élő 30 milliós népcsoport ügyével. Öcalan azonnal politikai menedékjogot kért Olaszországtól, miközben Mesut Yilmaz török miniszterelnök a letartóztatás hírére kiadatási kérelemmel fordult a római hatóságokhoz, és reményét fejezte ki, hogy Róma kiadja régóta üldözött ellenfelüket. Nem így történt, és a tucatnyi európai ország által körözött Öcalan a kurd fenyegetések ellenére továbbra is az olasz hatóságok "vendégszeretetét" élvezi.

Az elmúlt hetekben ünnepelte Törökország a modern állam megszületésének 75. évfordulóját. Európa egykori "beteg embere” ma a Nyugat egyik legfontosabb stratégiai partnere a Közel-Kelet kapujában. A világi állam ellen küzdő iszlám politikai erők megerősödése azonban azt jelzi, nem dőlt még el: Törökország az ezredforduló után is az Attatürk által kijelölt úton halad-e tovább.

A nyugat-európai diplomácia vezető személyiségei e században már sokszor bebizonyították azt, hogy mennyire nem értik a közép- és kelet-európai népek történelmi hagyományokból táplálkozó világát. Lépéseik azonban nemcsak értetlenségről árulkodnak, hanem olyan politikai szemléletről is, amely szöges ellentétben áll az általuk fennhangon hirdetett humanitárius eszmével.

Albánia a szegény emberek országa. Olyan elemi indulatok szabadulnak el egy-egy utcai megmozdulás alkalmával, hogy az európai közvélemény hitetlenkedve szemléli az eseményeket. Európa legszegényebb országában az elmúlt napok véres zavargások közepette teltek el, miközben az ország újra a polgárháború szélére sodródott.

Az egyik tényező, amely lehetővé tette a zsidó állam fennmaradását, sőt gyarapodását a Közel-Kelet nyilvánvalóan ellenséges környezetében, az, hogy az arab világ mind etnikai, mind vallási szempontból megosztott. Nem minden közel-keleti muzulmán arab, s a nem arabok között vannak törökök, kurdok, irániak, azerik és berberek is. Az iszlám valláson belül pedig számos egymással szembenálló irányzat létezik.

Az egyik tényező, amely lehetővé tette a zsidó állam fennmaradását, sőt gyarapodását a Közel-Kelet nyilvánvalóan ellenséges környezetében, az, hogy az arab világ mind etnikai, mind vallási szempontból megosztott. Nem minden közel-keleti muzulmán arab, s a nem arabok között vannak törökök, kurdok, irániak, azerik és berberek is. Az iszlám valláson belül pedig számos egymással szembenálló irányzat létezik.