Az Egyesült Államok által tető alá hozott és a boszniai polgárháborút lezáró
1995-ös daytoni egyezményt követően immár második alkalommal rendeztek általános
parlamenti választásokat Boszniában. Az első választások során jelentős pozíciókat
szereztek azok a boszniai etnikai alapon szerveződő pártok, melyek valamely etnikum
nacionalista erőit tömörítették maguk köré. Bár a törékeny békét több tízezer
fős békefenntartó sereg vigyázza, ennek ellenére rendszeresek voltak az elmúlt években
az atrocitások. Gyakran a nemzetközi haderő békefenntartó egységeinek közbelépésén
múlott, hogy nem robbantak ki komolyabb fegyveres összecsapások.
Az idei választások – a nyugat-európai kommentárokkal ellentétben – nem törték
meg a nacionalisták hatalmát. Ez nem csoda, hiszen alig több mint három és fél éve
annak, hogy a gyilkos polgárháború befejeződött, több mint kétszázezer halottat,
rengeteg sebesültet, lerombolt otthonokat és szétszakadt családokat hagyva maga után.
A nyugati elemzők úgy vélik, hogy a most lezajlott választások előrelépést
jelentenek a béke megszilárdításában, annak ellenére, hogy nacionalista politikusok
kerültek a vezetésbe.
A boszniai választásokon újraválasztották Alija Izetbegovicsot, a boszniai államelnökség
muzulmán tagját, míg horvát részről az elnökség tagja lett Ante Jelavic, a Horvát
Demokratikus Szövetség (HDZ) nacionalista vezetője, aki legyőzte a Nyugat által pártolt,
mérsékeltnek mondott Kresimir Zubakot. A Szerb Szocialista Párt vezetőjeként Zsivko
Radics lett a boszniai államelnökség szerb tagja, ő tölti be az elnöki posztot, és
az elkövetkező nyolc hónapban ő elnököl a háromtagú államvezetésben. Elemzők
szerint a választás eredményétől függetlenül a Nyugatnak a jövőben is fenn kell
tartania a boszniai katonai jelenlétet.
Bár politikai döntés is született arról, hogy a koszovói szerb agresszió megállítására
a NATO hadereje légicsapásokat mér szerb célpontokra, mégis az Egyesült Államok
szinte egyedül maradt a Biztonsági Tanácsban a támadást támogató álláspontjával.
Az olasz kormány külügyminisztere, Lamberto Dini az ENSZ közgyűlése előtt fenntartásait
hangoztatta a légicsapás eredményességét illetően. Mint mondta: Koszovóban rendkívül
bonyolult a helyzet, nem tudni, hol húzódnak a frontvonalak. Nem lehet tudni, hogy kit
ér a légicsapás
– fogalmazta meg az olasz diplomácia vezetője.
Az olaszok félnek a katonai beavatkozástól, mivel úgy vélik, hogy egy félresikerült
hadművelet menekültek hullámát indíthatja el, akik Olaszország felé veszik útjukat.
Dini elismerte, hogy sürgős a válság rendezése, hiszen ha a tél beálltáig nem
sikerül rendezni azt, akkor tömeges katasztrófa fenyeget. Az olasz kormány viszont bízik
a diplomáciai nyomásgyakorlásban, s csak a "legvégső" esetben támogatja a légicsapást.
A szerb hadsereg nem rendelkezik megfelelő anyagi, technikai háttérrel, hogy megakadályozzon,
esetleg megtoroljon egy esetleges támadást. A NATO katonai szakértői már a múlt héten
kidolgozták a légicsapás terveit, és megfelelő döntés esetén végre is hajtják
azokat.
A szerbek nagyon komolyan veszik a NATO fenyegetéseit, hiszen már volt dolguk a NATO légierejével.
Bejelentették: azonnal reagálni fognak bármilyen támadás esetén. Belgrádi sajtójelentések
szerint az Észak-Atlanti Szövetség tervei mintegy 600 célpontot – légvédelmi egységeket,
parancsnoki és ellenőrző központokat, illetve más létesítményeket – jelölnek
meg, amelyek légicsapás esetén célpontul szolgálhatnak. Az atlanti szervezet
beavatkozása azonban későn jöhet azoknak a koszovói albán menekülteknek, akik után
a szerb belügyi egységek egyre brutálisabb hajtóvadászatot indítottak az elmúlt
hetekben.
1998. 10. 03. (II/40)
