Mekkora piros gombja van Észak-Koreának? Milyen pusztítást eredményezne, ha kitörne egy háború a Koreai-félszigeten?
– Bár a politikai üzenetekben és a médiában rendszeres téma az esetleges fegyveres konfliktus, minden szereplő tisztában van azzal, hogy ez a legrosszabb opció. Észak-Korea a koreai háború lezárása óta készül arra, hogy megtámadják őket: a demilitarizált övezet északi részén felsorakoztatott hagyományos fegyverarzenállal – amelynek a derékhadát szovjet gyártmányú tüzérségi eszközök adják – könnyedén elérhetnék a 22 milliós Szöult. Vagyis nem lenne szükség „piros gombokra”, nukleáris fegyverekre, ballisztikus rakétákra – ezek nélkül is néhány órán belül százezres nagyságrendű lenne az áldozatok száma. Mindez nemcsak Dél-Koreát érintené érzékenyen, hiszen az országban él 150 ezer amerikai, 700 ezer japán és egymillió kínai állampolgár.
Természetesen Kim Dzsong Un is tisztában van azzal, hogy ha ők indítanának háborút, akár nukleáris fegyverekkel, a rakétáik még célhoz sem érnének, megérkezne a sokkal súlyosabb ellencsapás. Vagyis a részükről a nukleáris program, a próbarobbantások, rakétatesztek nem szolgálnak mást, mint az elrettentést, annak biztosítékai, hogy katonai beavatkozásra soha ne kerülhessen sor velük szemben. Másként megfogalmazva: az észak-koreai vezetés hidegháborús logika alapján működik. Ez derült ki Kim Dzsong Un újévi üzenetéből is, amely egyébként nem egy harmadik világbeli vallási fundamentalista gondolkozásmódját tükrözte. A bizonyára hatalmas stáb – beszédírók, stylistok, marketingesek – által megalkotott beszéd logikus stratégiai célokat fogalmazott meg, amelyek között az önvédelem mellett szerepelt az USA-val, és legfőképpen Dél-Koreával való viszony rendezése is.
2018. 01.19. (XXII/3)
