Az irániak fordulópontról, a törökök pedig történelmi látogatásról beszéltek Haszan Roháni ankarai útja kapcsán. Utoljára 1996-ban volt példa arra, hogy iráni elnök hivatalos látogatást tett Törökországban. Akkor Hasemi Rafszandzsáni államfőt fogadták Ankarában. Igaz, azóta járt egyszer iráni vezető Törökországban: 2008-ban Mahmúd Ahmadinezsád két napot töltött Isztambulban, de útja munkalátogatás volt.
A mosolydiplomáciában és hangzatos terrorizmusellenes retorikájával ezúttal is jeleskedő Roháni már indulása előtt Törökország és Irán geopolitikai jelentőségét ecsetelte. Az iráni elnök szerint, ha a két ország összefog, akkor az Ománi-öböl, a Fekete-tenger és a Földközi-tenger valamint az Indiai- és Atlanti-óceán kapcsolódhat össze. A perzsa állam vezetője azt is mondta, hogy a két ország viszonya az egész térség fejlődését befolyásolja.
Törökország és Irán kapcsolatára inkább a rivalizálás volt a jellemző, amely az elmúlt években a síita és szunnita muszlim irányzat közötti hatalmi harcban éleződött ki. Ezt tükrözte a szíriai polgárháborúhoz való viszonyulásuk is. Irán, amely síita teokrácia, Bassár el-Aszad szíriai elnök legfőbb támogatója lett. A szunnita többségű Törökország viszont a reformokat szorgalmazta Szíriában, és a fegyveres ellenzék oldalára állt. Ankara és Teherán más befolyási övezetekért – többek között Irakért, Közép-Ázsiáért és a Kaukázusért – is versengett egymással.
Még a kurd szeparatisták kérdésében sem sikerült közös nevezőre jutniuk, pedig ezen a területen elvileg az együttműködés lett volna a logikus. A kurdok mindkét országban azért küzdenek, hogy elszakadjanak, és önálló országot hozzanak létre.
Az összefogás helyett azonban a két kormány mindig a lázadókat támogatta a másik országban. Ez leple-ződött le 2012-ben is, amikor a török média arról számolt be, hogy több mint 100 iráni kém tevékenykedik aktívan Törökországban, akik a kurd autonómiáért harcoló Kurdisztáni Munkáspártnak dolgoznak.
Most azonban úgy tűnik, az ellentétek háttérbe szorulnak, és a két ország igyekszik minél több területen szorosabbra fűzni a szálakat. Roháni ezért népes delegációval érkezett Törökországba: hét minisztere és több mint száz üzletember kísérte el. A találkozók eredményesnek bizonyultak: 10 kétoldalú megállapodást írtak alá a házigazdákkal a pénzügyi, a turisztikai, a kulturális és a kommunikációs szektorokban. A két ország kormánya abban is megegyezett, hogy összekötik vasúthálózataikat és javítják az együttműködést a banki szférában is. A mostani egyezményeknek természetesen már megvolt az alapja. Januárban Recep Tayyip Erdogan török kormányfő Teheránba látogatott, ahol közölte, hogy céljuk 2015-ig több mint kétszeresére növelni a két ország közötti kereskedelmet.
A gazdasági kapcsolatok mélyítése mindkét félnek érdeke. A török cégek számára rendkívül vonzó a 76 milliós iráni piac, nem beszélve arról, hogy a perzsa állam a világ egyik legnagyobb olaj- és gáztartalékával rendelkezik. Törökország szinte teljes mértékben importra szorul a földgázt illetően, amit legegyszerűbben Irántól tud beszerezni. Ezért mindig is ellenezte a perzsa állammal szembeni szankciókat, amit annak vitatott atomprogramja miatt léptetett életbe a Nyugat. Sőt, a gyanú szerint meg is kerülte azokat úgy, hogy arannyal vásárolt iráni földgázt.
Jelenleg vizsgálat zajlik az ügyben, a vád szerint egy óriási bűnözői hálózat lefizetésekkel próbálta elrejteni az illegális kereskedelmet. Erdogan azonban visszautasítja az állításokat, véleménye szerint külföldi össze-esküvésről van szó, és nagy nyomást gyakorolt a nyomozókra, hogy ejtsék az ügyet.
A török kapcsolat Irán számára is számos előnnyel járhat. Ankara segítségére lehet a diplomáciai elszigeteltség felszámolásában, és megnyithatja az utat a világgazdaságba való bekerülés előtt is. Nem véletlen, hogy 2010 óta folyamatosan nő az iráni befektetések száma Törökországban. Korábban a perzsa állam legtöbb cége Dubait választotta, de az utóbbi években inkább Törökország felé fordultak, mivel véleményük szerint „közelebbi és barátságosabb ország” – és ezt a baráti viszonyulást a szankciók alatt is megtapasztalták.
A Szíriával kapcsolatos ellentétek azonban felszínre jöttek a mostani látogatás alatt is. Az iráni elnök ugyanis gratulált Aszadnak ahhoz, hogy harmadszor is újraválasztották a múlt heti elnökválasztáson. Roháni szerint a voksolás az első lépést jelenti Szíriában a stabilitás és a béke felé. Törökország ezzel szemben semmisnek és érvénytelennek tartja a szavazást, amit semmiképp nem lehet komolyan venni. Mindezek ellenére Jonathan Schanzer amerikai politikai elemző úgy véli, hogy sokkal több a közös pont a két ország között, mint azok az ellentétek, amelyek éket vernek közéjük. Véleménye szerint ez viszont megkérdőjelezi Törökország mint az Egyesült Államok szövetségese és mint NATO szövetséges megbízhatóságát.
2014. 06. 13. (XVIII/24)
