Törökország türelme egyre inkább fogy, mint Tayyip Erdogan miniszterelnök
fogalmazott: „országa nem akarja, hogy ígéretekkel megtévesszék”. Ezért az
ankarai parlament a múlt héten felhatalmazta a török csapatokat arra, hogy a
hegyvidékes határon átlépve Észak-Irakban felkutassák azokat a kurd gerillákat,
akik erről a területről indítanak egyre intenzívebb támadásokat Törökország
ellen. A török parlament 1974-ben Ciprus megszállásával kapcsolatosan ruházta
fel hasonló jogkörrel a kormányt. A felhatalmazás egy évig van érvényben,
ugyanakkor nem határoz meg konkrét időpontokat katonai támadásra vonatkozóan.
Törökország döntésében arra hivatkozik, hogy joga van felvenni a harcot a
terrorizmus ellen, miután sem az Egyesült Államok, sem pedig Bagdad nem képes
hatékonyan fellépni a gerillavezetőkkel szemben. A Washington támogatását
élvező iraki kormány azonban azt kérte Törökországtól, hogy tartózkodjon
mindenféle katonai lépéstől, mivel ez destabilizálná a térséget, emellett a
kurd lázadókat is felszólította, hogy hagyják el az országot. Törökország
pozitívan fogadta az iraki kormány felhívását, azt azonban hozzátette, hogy
későn érkezett. Irak külügyminisztere azonban elmondta, hogy országa jelenleg
nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel és forrásokkal ahhoz, hogy a gerillákkal
leszámoljon. Ankara nem hajlandó közvetlenül az iraki kurd hatósággal
tárgyalni, csakis Bagdadon keresztül, mivel Észak-Irakot az ország szerves
részének tekinti, és mivel úgy véli, hogy a közvetlen tárgyalás jelzés-értékkel
szolgálna Törökországban a kurd autonómiáért harcolók számára. A törökök továbbá
azzal is vádolják az iraki kurd vezetőket, hogy menedéket nyújtanak, sőt aktívan
támogatják a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK), melyet több mint harmincezer ember
halálával gyanúsítanak. Annak ellenére, hogy hétfőn Ankara hangsúlyozta, mindent
megtesz a helyzet diplomáciai úton történő megoldása érdekében, a két ország
közötti üzenetváltásokból úgy tűnik, hogy Irak területén, méghozzá a legbékésebb
vidéken, hamarosan újabb háborús front nyílhat. A török hadsereg állítólag már
több konkrét haditervvel is felkészült az invázióra. Az észak-iraki kurd régió
elnöke válaszában elmondta, hogy népe meg fogja védeni magát, amennyiben a
törökök a területükön lévő lázadókra lecsapnak. Maszud Barzani továbbá azt is
kijelentette, hogy az iraki kurdok nem tehetők felelőssé a PKK tetteiért. A
kurd lázadók egyik vezető parancsnoka, Murat Karayilan pedig felvázolta, hogy
csoportja olajvezetékeket fog megtámadni Törökországban, ha a török haderő
átkel a határon. Törökország kemény fellépésének következtében az olajárak
rekordmagasságba szöktek, és ez tovább feszítette a húrt Ankara és Washington
amúgy is nehéz időszakát élő kapcsolatán. Az Egyesült Államok és Törökország
között kialakult feszültséget nem enyhíti az sem, hogy az amerikai képviselőház
külügyi bizottsága megszavazta, hogy az 1915-ben az Ottomán Birodalomban
történt örmény mészárlásokat az amerikai kongresszus népirtásnak titulálja.
Törökország kifejezte, amennyiben a kongresszus elfogadja a javaslatot, a
Törökország és az Egyesült Államok közötti katonai kapcsolatok meg fognak
változni. Abdullah Gül elnök leszögezte, hogy a döntés országa számára
elfogadhatatlan, és nem rendelkezik semmilyen érvénnyel. Emellett több
kongresszusi képviselő sem tartja szerencsésnek az örmény népirtással
kapcsolatos határozat meghozatalának időzítését. Amerika mindenesetre komolyan
veszi Ankara fenyegetését, mivel a török állam fontos szövetségesének számít a
terror elleni háborúban. Az amerikai hadsereg ugyanis az Incirlikben lévő
légibázison keresztül szállítja utánpótlásának hetven százalékát Irakba és
Afganisztánba, továbbá az üzemanyag egyharmada is Törökországon keresztül
érkezik a harci alakulatok számára. Többen ugyanakkor úgy vélik, hogy
Törökország nagyobb mértékben rá van utalva Amerika segítségére, mivel az
Egyesült Államokon keresztül jutott be a NATO-ba, Amerika építette fel
haderejét, továbbá támogatta európai uniós tagjelöltségét.
2007. 10. 25. (XI/43)
