Egy helyen azt olvastam öntől, hogy a második világháború idején a zsidótörvények miatt előfordult, hogy a Hacsek és Sajó jeleneteiben egyik nap az egyik karakter szerepelt, másik nap a másik - mivel mindkét színész „érintett" volt -, a hiányzó felet pedig egy gramofon helyettesítette. Hogyan élték meg a családjával ezt az abszurditásig őrült időszakot?
- A nejemmel éppen a napokban beszélgettünk arról - amit egyébként még az unokáimnak is újból és újból el szoktam mesélni -, hogy micsoda szisztematikusan gonosz menetrend szerint zajlottak akkoriban a dolgok. Hiszen a történet nem a véres borzalmakkal kezdődött, hanem a numerus claususszal, azután folytatódott a zsidótörvényekkel, amelyek törvényszerűen vezettek a gettókig és Auschwitzig, valamint nem mellékesen hatszázezer magyar zsidó haláláig. Emlékszem arra, hogy a rádiónkat be kellett szolgáltatni, és nem használhattuk a nyilvános telefonfülkéket, majd gettókba zártak minket, ahol elválasztottak a szüleimtől. Gyerekfejjel ezeknek a jelentőségét nem nagyon fogtam fel, nekem ez volt a „normális". Talán akkor döbbentem rá igazán, hogy mi történik, amikor különadag ételért hullaszállítást vállaltam a gettóban. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem voltam valami kezelhető gyerek: a gettóból megszöktünk az egyik haverommal. Ő alakította a nyilast, aki kikísért engem.
Hol tudtak elrejtőzni?
2010. 03. 12. (XIV/10)
