hetilap

Martin Schlag, a szervezet Magyarországért is felelős régióhelynöke szerint a volt kommunista országokban sürgető üzenet a társadalom jövője szempontjából az Opus Dei lelkisége. 

Az Opus Dei által kidolgozott spanyol modell egyes elemei felbukkantak az elmúlt évek magyar közéletében, így például a felsőoktatás átszervezése, a minisztériumokban létrehozott egyházi referatúrák, a nemkívánatos politikai és vallási jelenségek (a baloldal és a keresztény reformmozgalmak) elleni egyházi kampány, valamint az állami forrásokból egyházi célokra átírányított milliárdok átláthatatlan áramlása. A rekatolizáció "Maginot-vonala" az elmúlt négy évben nagy lendülettel épült tovább Magyarországon is.

Michael Walsh az Opus Deiről 1989-ben írt könyvében azt állította, hogy az "Opus Dei sikertörténetének csúcspontját már elérte – talán túl is haladta". Az elmúlt több mint tíz év nem igazolta ezt a véleményt: a rend, amely idén ünnepli alapítója, Josemaría Escrivá születésének századik évfordulóját, az ezredfordulóra még nagyobb befolyásra tett szert. 

"Az Opus Dei immár megkerülhetetlennek számít fontos egyházi kérdések eldöntésénél" – írta nemrég Rónay Tamás "Egyház az egyházban" címmel a szervezetről írt tanulmányában (Népszava, 2002. január 19.)

Az Opus Dei egyházon belüli hatalmának több forrása van. Az egyik gazdasági természet?: a nyolcvanas évek elején a Szentszéket súlyosan érintette, hogy a Vatikán bankjaként működő Banco Ambrosiano hangos politikai botrányok közepette csődbe jutott. A csőd nyomán a Vatikán nehéz helyzetbe került, mivel közel 1,8 milliárd dollárt (mintegy 550 milliárd forintot) kellett rövid időn belül viszszafizetnie a betéteseknek. A hatalmas összegnek a bank megmaradt vagyona csupán a negyedét fedezte. A botrány 1982. augusztus 6-án, amikor a Banca d\'Italia felszámolta a Banco Ambrosianót, azzal fenyegetett, hogy a pápai állam története során először fizetésképtelenné válik, és a csőd miatt vatikáni tisztségviselőket tartóztatnak le – köztük Paul Marcinkus érseket, aki abból az elvéből kiindulva, hogy "Csak az Ave Mariáktól nem halad előre az egyház", nagyszabású pénzügyi vállalkozások sorozatába vitte a bankot. Az olasz lapok felvetették, hogy a vatikáni műkincsek tömeges elárverezése esetleg segíthet kilábalni a válságból. Minderre azonban nem került sor. A hétvégét követő első munkanapon óriási meglepetésre rendben megnyitotta kapuit az új tulajdonosok vezette Banco Ambrosiano. A mentőakció hátterében az Opus Deihez közel álló svájci, olasz és amerikai bankárok és üzletemberek álltak, akik Casaroli bíboros kérésére vállalták, hogy megszervezik a csődbe ment bank konszolidációját. Két héttel később, augusztus 23-án a Vatikán szóvivője, Romeo Pancirioli atya bejelentette, hogy II. János Pál pápa hozzájárult az Opus Dei személyes prelaturává (határok nélküli, csak a pápának alárendelt "mozgó" egyházmegyévé) történő átalakításához. Michael Walsh szerint a csődegyezség, amelynek fejében a rend megkapta a rég áhított különleges státust, azt is tartalmazta, hogy a továbbiakban az Opus Dei a bankon keresztül állja a Vatikán éves költségeinek 30 százalékát. 

Az üzlethez sok pénzre volt szükség, amelyet az Opus Dei a szervezettel kapcsolatban álló világi tagjaitól gyűjtött össze, nem mindig feddhetetlen eszközökkel. Az alapító, Josemaría Escrivá arra biztatta híveit, hogy vagyonukat bocsássák a szervezet rendelkezésére, a "szent célok" támogatására. Így tett Spanyolország egyik legtehetősebb embere, José Ruiz-Mateos is, akinek cégbirodalmához nem kevesebb, mint 245 vállalkozás és 18 bank tartozott, és 40 ezer embernek biztosított munkát. Ruiz-Mateos buzgó katolikus és óriási munkakedv? vállalkozó volt: tökéletesen megfelelt Escrivá eszményének, aki a "munka általi megszentelődést" tűzte tagjai elé célként. A nagyvállalkozó íróasztalán tizenhárom gyermekének fényképe mellett egy kis Madonna-szobor, két feszület és Escrivá Az Út cím? művének egy bőrkötéses példánya volt. Éjjeliszekrényén az atya portréja állt, hetente egyszer egy Opus Dei-papnál gyónt, emellett rendszeresen megbeszélést folytatott lelki vezetőjével, valamint évi közel kétmillió dollárt fizetett a szervezet kasszájába. Az Opus Dei igényei azonban idővel egyre nagyobbak lettek. Hol a navarrai egyetem céljára kértek tízmillió dolláros rendkívüli támogatást Ruiz-Mateostól, máskor pedig egy dél-amerikai új központ létrehozásához harmincmilliót. Az üzletember fizetett, eleinte lelkesen, később már csak az alapító atyának megfogadott "teljes engedelmesség" miatt. Vállalkozása fénypontján Ruiz-Mateos cégei képviselték a spanyol nemzeti össztermék két százalékát. A kassza azonban nem volt feneketlen, és az egyre jelentősebb hiányok pótlására az üzletember állami hivatalnokok megvesztegetésével igyekezett új üzletekhez jutni. Amikor az Opus Dei irányítói 1982-ben a Banco Ambrosiano megmentésére minden korábbinál nagyobb összegeket követeltek, a hullámok összecsaptak Ruiz-Mateos feje felett, és adósságait hátrahagyva külföldre menekült. 

Balszerencséjére 1982-ben politikai fordulat következett be Spanyolországban: a választásokon a szocialisták, Felipe Gonzales vezetésével abszolút többséget szereztek. Az üzletember ellen elfogatóparancsot adtak ki, és hosszas keresés után két év múlva Frankfurtban letartóztatták. Vallomásában az Opus Dei három spanyolországi vezetőjét vádolta meg azzal, hogy tönkretették vállalkozását és életét. A bíróság azonban Ruiz-Mateost marasztalta el, annak ellenére, hogy az eljárásról utóbb a strassbourgi emberi jogi bíróság megállapította, hogy jogszerűtlen volt. Perének újratárgyalására azonban ma nem sok esély kínálkozik. 1996-ban ugyanis újabb hatalomváltás történt Spanyolországban: a szocialisták veresége után új miniszterelnök, José María Aznar került hatalomra. 

A napokban Orbán Viktor meghívására Budapesten járt kormányfő nem áll tavol az Opus Deitől. Rónay Tamásnak a már említett Népszavában megjelent cikke szerint a prelatúra ma újra jelen van a spanyol kabinetben, amelyben "hat miniszter tagja vagy támogatója. Sőt José María Aznar miniszterelnök felesége is rokonszenvez a mozgalommal" – írja Rónay. A vezető politikusok katolikus vallású feleségei másutt is kedvelt célpontjai az Opus Dei toborzóinak: angol források szerint Jaques Chirac francia elnök felesége, Bernadette Chodron is a szervezet szimpatizánsa.

A vatikáni befolyás másik csatornája a bíborosi testületben való mind jelentősebb részvétel. II. János Pál pápa uralkodása során minden korábbi elődjénél több, 194 új bíborost nevezett ki, a testület jelenleg élő tagjainak több mint 85 százalékát. Közülük a 80 évesnél fiatalabbak – jelenleg 127-en – vehetnek részt a pápaválasztó testületben, a konklávéban. Feltételezések szerint legalább 22 főpap – szinte kivétel nélkül konzervatív bíboros – az Opus Dei feltétlen híve, míg további 24 bíboros az óvatos támogatók közé tartozik. A Kirche Intern cím? liberális osztrák folyóirat ide sorolja Angelo Sodano vatikáni államtitkárt (a Szentszék "miniszterelnökét"), akit más források az Opus Dei tagjaként említenek, csakúgy mint a külügyek irányítóját, Jean-Louis Taurant. Ám még a konklávé liberálisabb főpapjai is néhány kivételtől eltekintve tartózkodnak attól, hogy nyilvános kritikával illessék a szervezetet. 

II. János Pál tíz évvel az Opus Dei személyes prelatúrává történt átalakítása után 1992-ben előbb boldoggá avatta Josémaría Escrivát, majd újabb tíz év elteltével idén februárban a Vatikán bejelentette, hogy ősszel megtörténik a spanyol pap szentté avatása. A katolikus szenttéavatási menetrendben példátlanul gyors "karriert" (hiszen Escrivá csupán negyedszázada, 1975-ben halt meg) nyilván az is segítette, hogy a szentté avatási eljárás során az Opus Deihez közel álló neves közéleti személyiségek is tanúskodtak, mint például Raymond Barre, volt francia miniszterelnök, jelenleg Lyon polgármestere.

Az Opus Dei támogatja a pápa Európa újraevangélizálására való felhívását. Célunk – írja a szervezet Crónica cím? kiadványa – "a népek, a tudomány, a kultúra, a civilizáció, a politika, a művészetek és a társadalmi kapcsolatok megszentelése és krisztianizálása". Ebben a programban kulcsszerepet játszanak az Opus Dei iránt elkötelezett tudósok, művészek, politikusok és újságírók. Annak ellenére, hogy a szervezet honlapján található információk szerint a világi tagság nem titkos, ám igen ritka, hogy nyilvánosság előtt közéleti személyiségek elismerjék a rend iránti kötődésüket. (A kivétel – történelmi okok miatt – az Opus Dei szülőhazája, Spanyolország és a nyitott társadalom iránt Európánál jóval fogékonyabb Egyesült Államok, ahol például az FBI volt vezetőjéről, Louis Freeh-ről ismert volt a szervezethez való tartozása, hasonlóan a tavaly lebukott kettősügynökhöz, Robert Hansenhez). Az Opus Dei kritikusai szerint a titkolózás a tagoknak a szervezethez fűződő rendkívül szoros személyes és vallási kötődése miatt veszélyezteti az állam és az egyház modern demokráciákban alapvető elválasztását. 

A jelenlegi pápa határozott elképzelésekkel rendelkezik Európa, különösen Közép-Kelet-Európa jövőjével kapcsolatban. 1994-ben olasz püspökök előtt a kereszténydemokrata politikusok szerepét méltatva elmondta, hogy szükségesnek tartja az ezen irányzathoz tartozó politikusok tevékenységét "fejleszteni és megerősíteni" annak érdekében, hogy ellensúlyozzák azokat a negatív tendenciákat, amelyek egy társadalmat "az értékek iránt közömbössé tesznek". 1997-ben pedig hét európai államfőt: a cseh, a német, a magyar, a litván, a lengyel, a szlovák és az ukrán köztársasági elnököt fogadta személyes kihallgatáson II. János Pál. A pápa a politikusokat szövetségre kérte a fogyasztói társadalmak nihilizmusa elleni küzdelmében. 

Európa rekatolizációjának tervében a pápa számíthat az Opus Dei teljes támogatására. Javier Echevarría prelátus 1994-ben a rend Romana cím? lapjában felhívta hívei figyelmét a pápa szavaira, aki kijelentette: Európában fel kell állítani egy új "Maginot-vonalat" a társadalmakat fenyegető hedonista konzumerizmussal szemben. Ezt a liberalizmussal és az új vallási reformmozgalmakkal szembeni védővonalat a katolikus egyház az Opus Dei fegyelmezett és az elit minden pontján megtalálható emberei révén igyekszik kiépíteni. Egyik képviselőjük az Európa Parlamentben (EP) a francia Francoise Seillier asszony, aki a Kulturális, Ifjúsági és Oktatási Bizottságok tagja, és részt vesz az EP kelet-európai országokba küldött delegációinak munkájában is. Gordon Urquhard az Opus Dei Európa-stratégiájáról írt tanulmányában úgy véli, hogy a spanyol modell térnyerése a katolikus egyházban új lehetőséget kínál a spanyol birodalom spirituális feltámasztására, amelyhez az európai katolikus (rekatolizált) államok mellett Latin-Amerika is csatlakozhat.

A kilencvenes évek új jelensége, hogy az Opus Dei mellett más katolikus laikus mozgalmak is tért nyertek az egyházban. Ilyenek a Magyaroszágon is jelenlévő Focolare és Neokathecumené mozgalmak. (Ez utóbbiról a Hetek 2000. április 8-ai számában,
Egységben a pápával
címmel jelent meg cikk.) A szintén befolyásos Közösség és Felszabadítás elnevezés? lelkiségi mozgalom alapítója, Don Luigi Giusanni így jellemezte csoportjának az Opus Deihez fűződő viszonyát: "Mi olyanok vagyunk, mint a gerillák, akik köveket dobálnak. Az Isten Munkájának (az Opus Deinek – a szerk.) emberei azonban páncélosokkal is rendelkeznek: előretörnek, a lánctalpasaik mindig mozgásban vannak. Nem keltenek zajt, de mindenütt ott vannak. A jövőben még inkább megismerhetik majd a munkájukat – majd meglátják!"




Az Opus Dei Magyarországon



A rendszerváltás után a térségben Szlovénia mellett elsőként Budapesten jött létre Opus Dei-központ. A szervezet nyilvános székhelye Budán, a vatikáni nagykövetségtől néhány száz méterre, az Orbánhegyi úton található. A magyaroszági miszszió a szervezet ausztriai régiójához tartozik, Csehország és Szlovénia mellett. Javier Echevarría püspök, az Opus Dei vezetője 2000 novemberében nevezte ki a 36 éves Martin Schlagot a régió helynökévé. Schlag az Új Ember cím? lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: "Éppen a volt kommunista országokban sürgető üzenet a társadalom jövője szempontjából az Opus Dei lelkisége…"

A helynök az osztrák APA hírügynökségnek azt is elmondta, hogy 2002-ben igyekeznek az alapító centenáriumát kihasználni az Opus Deiről való "objektív tájékoztatás" érdekében. Ennek nyomai már megjelentek Magyarországon is: január 8-án a Magyar Nemzetben a Katolikus Újságírószövetség egyik tagja, a Hit Gyülekezete ellen a lapban évek óta kampányoló Jezsó Ákos emlékezett meg arról, hogy a pápa elismert egy Escrivá atya nevéhez fűződő csodát, ami nélkülözhetetlen a szenttéavatási eljárás sikeréhez. Szintén januárban a Mátyás-templomban Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek tartott ünnepi misét boldog Josemaría Escrivá tiszteletére.

Egy másik propagandafogás Fekete Ibolya nemrég bemutatott fesztiváldíjas Chico cím? életrajzi filmje, amely az Opus Deihez tartozó bolíviai újságíróról, Eduardo Floresről szól. A hőstörténet szépséghibája, hogy Flores az Opus Deihez közel álló barcelonai La Vanguardia újságírójaként a kilencvenes évek elején csatlakozott a Horvát Nemzeti Gárda egységeihez, és részt vett a balkáni háborúban, ahol a Le Pen Nemzeti Frontjához tartozó zsoldosokkal harcolt együtt. A Feral Tribune cím? spliti horvát nyelv? lap A Halál Újságíróosztagai címmel 2001 áprilisában megjelent cikke szerint Flores kábítószercsempészettel, és két újságíró, a svájci Julio Cesar Alonso és a portugál Joso Pinto Amaral meggyilkolásában való közreműködéssel is gyanúsítható.

Az Opus Dei magyarországi tevékenységéről szinte semmi nyilvános információ nem áll rendelkezésre. A Hetek értesülései szerint a felsőoktatásban befolyásuk többek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem révén érvényesül, amelynek rektorát, Erdő Pétert az Opus Dei támogatójának tartják. Az egyetem jogi tanszéke az elmúlt években együttműködött a kultusztárcával, a vallásügyi törvény módosítására tett javaslatok kidolgozásában. 

Külföldi források az Opus Deihez közel állónak tartják a németországi központú és az Európai Unió jelentős anyagi támogatását élvező Hanns Siedel Alapítványt, amely Magyaroszágon is kiterjedt tevékenységet folytat. Az alapítvány célkitűzése a jövő gazdasági és politikai elitjének formálása. A Hanns Siedel Alalpítvány budapesti képviselője a bajor Hans-Fridrich von Solemacher báró, az Aranygyapjú-rend lovagja nemrég a veszprémi Napló cím? lapban elmondta, hogy rendszeresen "súg" a magyar kormánynak az európai uniós csatlakozással kapcsolatos ügyekben. Az alapítvány 2001 novemberében Franz Josef Strauss díjat adományozott Orbán Viktor miniszterelnöknek. A díjat korábban többek között José María Aznar spanyol kormányfőnek ítélték oda.

Az Opus Dei magyarországi képviselőjének kérésére lapunk megszólaltatja a szervezet bécsi információs irodájának vezetőjét. Sorozatunkat a tervek szerint ezzel az interjúval folytatjuk.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek