Tiberius császár uralkodásának „tizenötödik évében, mikor Pontius Pilatus volt Júdea helytartója; Galilea negyedes fejedelme Heródes; Iturea és Trakonitisz tartományának negyedes fejedelme testvére, Fülöp; Abiléné negyedes fejedelme Lüsziániász volt, Annás és Kajafás főpapsága idején Isten szava szólt Jánoshoz, Zakariás fiához a sivatagban” – írja Lukács evangéliuma harmadik fejezetének elején (Szent Pál Akadémia fordítása).
Az evangélista egy történetírót is meghaladó precizitással határozta meg az időpontot, amikor János életében elérkezett a „kairosz”, a kiválasztott idő a szolgálata megkezdésére. Bár János az írásokban jártas, Istennek odaszánt életet élő személy volt, a küldetését meghatározó üzenetet, hogy „a kiáltó hangja” legyen a sivatagban és „egyengesse az Úr útját”, egy adott napon kapta meg. Miután az „Úr szava szólt” hozzá, ettől kezdve az életét Illés szelleme kezdte kísérni.
De mikor következett be ez a pillanat? Mivel minden nép más naptárral és időszámítással rendelkezett, ezért az ókorban az uralkodók trónra lépése számított a legegyértelműbb időmeghatározásnak. Lukács azonban nem elégedett meg azzal, hogy a császár uralkodásához képest pontosan kijelölte János fellépését, hanem további hat személy nyilvános tevékenységét is megadja viszonyításnak. Látszólag ezek nem tesznek hozzá az amúgy is konkrét időponthoz, hiszen ezek mind hosszabb időintervallumok (lásd infografikánkat alább), ám tovább hitelesítik azt.
2020.01.17. (XXIV/03)
