Múlt héten ugyanitt arról írtam, hogy vége a „matolcsyzmusnak”, a kormány gazdaságpolitikája megbukott, a friss adatok szerint leállt a mégoly szerény növekedés is. Azóta ebben a tárgykörben két fontos nyilatkozat került nyilvánosságra. Először a miniszterelnök állt a kamerák elé, és minden további nélkül az euróválságnak tudta be a magyar gazdaság nehézségeit. Legott kilátásba is helyezett egy százmilliárdos költségvetési megtakarítást, mondván: ha a tervezetthez képest egy százalékkal kisebb lesz a GDP, akkor ennyivel kevesebbet költhetünk. Fájdalom, de még Orbán Viktor „őszinte” becslései sem stimmelnek.

Előrejelzések szerint a következő évtizedben a fogyasztás bővülése és az időjárási viszontagságok miatt drasztikusan emelkedni fognak az élelmiszerárak, az éhezők jelenleg is közel egymilliárdos táborának bővülése pedig kiszámíthatatlan zavargásokhoz és menekültáradathoz fog vezetni. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint itt az ideje, hogy a világ vezetői szembenézzenek a tényekkel, és nagyobb befektetésekkel növeljék a mezőgazdasági termelést. Úgy tűnik, a következő évtizedek legjobb befektetése a termőföld lesz.

A Freud név ismerősen cseng az európai kultúrában. Van valamilyen rokoni kapcsolata a pszichoanalízis atyjával, Freud Zsigmonddal?– Freud Zsigmond az apósom másod-unokatestvére volt, tehát nem áll fenn köztem és a Freud-vonal között vér szerinti rokonság.Az én őseimet Wágnernek hívták. Férjemmel, Freud Gézával házasságunk alatt nem beszélgettünk a családfájáról. Ő kiemelkedő matematikus volt, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. Sajnos azonban nem bizonyult Kossuth-díjas férjnek és apának, egyszer például úgy megütött, hogy eltört az orrcsontom. Házasságunk válással végződött.Wágner Richárd zeneszerzővel van-e valamilyen rokoni kapcsolata?– Egyes vélemények szerint igen, én azonban csak annyit tudok biztosan, hogy a felmenőim kézművesek, kocsigyártók voltak. Dédapámról egyetlen iratot sikerült csak megtalálnom, mely szerint Kossuth Lajos mellett harcolt. Hősi tettéért a forradalom vezetője főhadnagyi rangra emelte.Rendszeresen találkozhatunk olvasói leveleivel, karakteres hozzászólásaival nemcsak a Hetekben, hanem számos más sajtóorgánumban is. Mi a titka annak, hogy 80 éves korában is ilyen aktívan foglalkozik a közélet legkülönbözőbb kérdéseivel?– Tele vagyok megválaszolatlan kérdésekkel, megoldatlan feladatokkal. Minél kevesebb restanciát szeretnék hagyni magam után, és szeretném befejezni azokat a feladatokat, amelyekbe belefogtam. Születésemkor adott a Teremtő egy energiamennyiséget, amelyben – úgy vélem – akár a Nobel-díj lehetősége is benne foglaltatott. Ez utóbbit – sajnos – nem sikerült elérnem.Mitől remélte ezt a kimagasló elismerést?– Egy atomfizikával kapcsolatos elmélet kidolgozásától, amely már egyetemistaként foglalkoztatott. A kidolgozásához azonban külső támogatásra is szükségem lett volna.Az Ön élete így is fordulatokkal teli, munkásságának pedig számtalan lenyomata fellelhető az ország történelmében. Sőt, a felmenői is maradandót alkottak.– Valóban, apám építészmérnöknek tanult, ő építette például a Corvin mozit. Irodája ott volt a Dózsa György úti lakásunkban. Kislányként én fogadtam a látogatókat, és a középső szobában ültettem le őket. A Weiss Manfréd Művek apámmal építtette a tisztviselői és munkáslakótelepet Csepelen.  Ezek a jó minőségű házak még ma is állnak. Az ő tervei alapján építtették a galvanizáló víztisztítót is, mivel a Kassai-zsilip elkészülte óta a Duna sodrása úgy változott meg, hogy a víz öntisztulása nem volt elégséges.  Ezért kellett mesterségesen is tisztítani. Úgy emlékszem, hogy ezért a Weiss-gyár 2 ezer pengő jutalmat is adott neki,  mert a víztisztítóval olyan sok aranyat, ezüstöt, színesfémet nyertek vissza, hogy a befektetés hihetetlen rövid idő alatt megtérült. Magyarország vizei ma is rendkívül szennyezettek, mert a környező országok beszennyezik. Pedig nemcsak magyar, hanem európai érdek is volna a víz tisztítása, hiszen nálunk van Európa ivóvízkészletének nagy része.Hogyan élték túl a második világháborút?– Zsidók voltunk, bujkáltunk, följelentettek. Amikor elkaptak, azt mondtam magamban, agyonlőhetnek, de a becsületünket akkor sem fogják elvenni. Kerek perec beszóltam a magyar náciknak, hogy milyen aljas gazemberek: állig felfegyverkezve kísérnek két fegyvertelen hölgyet – az anyámat és engem, 13 évesen –, miközben már Vecsésen vannak az oroszok: ott kellene harcolniuk. „Elárultátok a hazát, de amíg az én apám a hadseregnél volt, addig kétszer sebesült meg, de egyetlen idegen sem tette a lábát a szent magyar földre. Nagy Ezüst Vitézségi Érmet, valamint Károly király-keresztet kapott” – mondtam. Anyám átölelt, és vártuk, hogy agyonlőnek minket. Nem így történt. A Petneházy utcai nyilasházba vittek, és akkor történt a csoda, amely a szabadulást hozta.  Anyám tanítónő volt, s ott, ahova kerültünk, az ő tanítványának a fia volt a „nemzetvezető testvér”. Szidta a zsidókat, nekiugrott anyámnak is, hogy „ti zsidók, sohasem dolgoztatok”. „Igen? Akkor kérdezd meg az anyádat!” – felelte. Amint a férfi felismerte anyja egykori jótevőjét, aki kiállt mellette, és egyszer Abbáziába is elvitte őt nyaralni, rettenetes zavarba jött, és békén hagyott. Később a Zsidó Tanácsnak adtak át, onnan pedig egy sárga házba kerültünk. Egy rendőr figyelmeztetett, hogy azt fel fogják robbantani, így az anyám egy MÁV arcképes igazolvánnyal menekült, engem pedig a Vöröskereszt mentett ki. A háború után visszakerültünk a saját lakásunkba, amelyet elfoglalt ugyan egy keresztény család, de azután a Csongrádi Kata színésznő nagynénje szerzett nekik egy másik szövetkezeti lakást.Úgy tudom, a háború alatt kapcsolatba kerültek Szentgyörgyi Alberttel is a kiugrási kísérlet kapcsán.– Szentgyörgyi megpróbálta felvenni a kapcsolatot a szövetségesekkel Törökországban, hogy különbékét kössön. Akkor kérte a segítségünket, amikor a kiugrási kísérlet lelepleződött, és őt a németek el akarták fogni. Volt egy apartmanházban egy öröklakásunk a Pipiske út 4.-ben (ma Svájci út 11.), amelynek a nagynéném volt a házvezetője. Az egyik lakásban mi laktunk, a többit pedig kiadták. A professzor úr nagypénteken jött oda, s mivel tudtam, hogy a rendőrség csak 3 óráig van nyitva, negyed 4-kor mentem csak bejelenteni a vendég érkezését.  Páros lábbal rúgtak ki bennünket. Húsvét miatt hétfő és kedd is ünnepnapnak számított, ezért csak szerdán, 3 óra előtt 5 perccel mentem a rendőrségre, hogy a kötelező bejelentést megtegyem. Addigra Szentgyörgyi a lányával együtt a szomszédos házba költözött át. A bőröndöket megtöltöttük újságpapírral, taxit rendeltem, és levitettem a szegedi gyorshoz. Úgy tettünk, mintha Szentgyörgyi Szegedre utazott volna vissza – mi rendeltük a jegyet is és a taxit is. És ő egészen 1945-ig ott dekkolt a titkos irodában.Mi a véleménye az antiszemitizmusról?– Ennek egyik oka az irigység, az antiszemiták azt mondják, hogy a zsidók kiszorítják őket. Ez nem igaz, a zsidók szorgalmasak, a privilégiumok helyett csak a teljesítményükre építhetnek.  A zsidóknak előnyükre vált, hogy a már időszámításunk előtt évszázadokkal megtanították a gyerekeket olvasni, szombatonként mindenkinek olvasnia kellett a Tórát. Nem volt írástudatlan zsidó.A szorgalomra vonatkozóan elmondhatom Székely Éva példáját, aki évfolyamtársam volt az egyetemen. Mindketten tanultunk általános kémiát az első évben, s amikor látták a többiek, hogy mi vagyunk a legjobb tanulók, azt mondták, hogy nem hagyjuk őket érvényesülni. Kinek ártottunk azzal, hogy mindig ötöst kaptunk, és egyetlen óráról sem hiányoztunk? Székely Éva hajnalban ment úszni, kora reggel pedig időben ott volt az órákon. Mint zsidót, sokszor hátrányosan diszkriminálták, mégis nyolcszoros főiskolai világbajnok és világelső lett az úszásban az 1952-es Helsinki olimpián.A háború után fizikusnak tanult. Hol kezdte el a munkáját?– Az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában, 1954-ben. Éppen annál az íróasztalnál kezdtem el dolgozni, amely egykor Bródy Imréé, a kriptonlámpa felfedezőjéé volt. Amikor kipakoltam az asztalt, egy rejtett fiókban megtaláltam az eredeti, termodiffúzióról szóló dolgozatát, amely a kriptonlámpa feltalálásának elméleti alapját képezte. Olyan jelentőségűnek láttam a tanulmányt, hogy valószínűleg ő lett volna a sokadik magyar Nobel-díjas, ha a nyilasok el nem pusztítják.Saját kutatási eredményei is voltak?– Egy szaklapban találtam rá egy cikkre, hogyan kell a germánium egykristályt előállítani. Azonban nem engedték, hogy végigcsináljam, mert a főnökeim maguknak akarták a dicsőséget – meg az ezzel járó 20 ezer forintot. Rögtön áthelyeztek a csőd szélén álló fénycsőgyártással foglalkozó kutatási csoportba.Mire kellett a germánium egykristály?– Tranzisztort kellett készíteni, azonban nekik nem sikerült. Nekem sikerült volna. Ők maguknak akarták megkaparintani a felfedezést, az Isten azonban nekem adta, ezért nem engedte nekik, hogy sikerüljön. Pedig sokkal tehetségesebb volt az utódom, mint én.A fénycsőgyártás nem ment tönkre. Mi történt?– A probléma abból adódott, hogy a fölemelt ötéves terv teljesítéséhez nem volt megfelelő feszültségű, frekvenciájú áram, s így 90 százalék lett a selejt. Ennek láttán a kutatóintézet ifjúsági szervezete tervezett három feszültségstabilizátort. Amikor bekötöttük, 90-ről 20 százalékra csökkent a selejt. Szóval, nem hagytam magam agyonütni. De én a Híradástechnikai Kutatóintézet Bródy-laboratóriumába nem kellettem, négy hónapos terhesen racionalizáltak (állásomból elbocsátottak), így munkanélküli lettem, és még a hathetes szülési szabadságot sem kaptam meg, ami egyébként járt volna. A férjem erre azt mondta, ha fizikusnak nem kellesz, végezd el a Műszaki Egyetemet.Így került kapcsolatba Pakssal?– Egyszer meghallgattam a szovjet energiaügyi miniszterhelyettes előadását, aki azon siránkozott, hogy nem tudják az energiaigényeinket kielégíteni. „Tessék atomerőművet építeni” – mondta. Kiderült, hogy ha meg is építenék, a szovjetek akkor sem akarnák elvinni a fűtő­elemeket. Erről informáltam a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökséget (IAEA), amelynek az elnöke egy sokkal jobb angol atomerőművet javasolt, mint a szovjetek. Erre föl a szovjetek levitték az atomerőmű árát, meg is építették azt, de olyan rossz minőségű munkát végeztek, hogy a nagy részét úgy, ahogy volt, át kellett tervezni.Paks ideje lassan lejár. Mi a véleménye a tervezett bővítésről?– Paks működését 30 év után meghosszabbították – ezzel egyet is tudok érteni, mert nem tudunk egyik napról a másikra megválni tőle. A tervezett bővítését azonban komoly hibának tartom. A radioaktív eszközöket legalább 300 évig tárolni kell, és ez őrületes pénzekbe kerül. Jelenleg az erőmű adja az ország áramellátásának a 40 százalékát, s ha egy nagy vihar okán a távvezetékek megsérülnének, akkor az ország nagy része áram nélkül marad. Decentralizálni kell az áramtermelést, nem szabad egy helyre koncentrálni. A megújuló energiaforrások bevezetése Balogh Lászlónak, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnökének véleménye szerint csupán egyezred részébe kerülne a Paks bővítési költségének, ráadásul rengeteg munkahelyet is teremtene.Paks 1973-tól épült. Ekkor már a Magyar Szabványügyi Hivatalban dolgozott?– Igen, innen mentem nyugdíjba 1986-ban.Mi a véleménye a jelenlegi politikáról és a magyar kormányról?– Hibának tartom, hogy nem kapott jelentős pozíciót egyetlen műszaki ember sem. A politikusok jelentős részének nincsenek szakmai tapasztalatai, hogyan is tudnák jól szervezni és felvirágoztatni az országot? Hogyan látja a jelenlegi pénzügyi válságot és a jövőt?– Nem értek egyet azzal, hogy a károsultak akár a bírósághoz, akár hivatalos szervekhez forduljanak. Szerintem a civil szerveknek összefogva a polgári engedetlenség eszközével kellene élniük.A bankok spekuláció révén érnek el hasznot.  Róna Péter állítása szerint világviszonylatban a forgalomba lévő pénz egytizedének van csak valóságos fedezete (termék- vagy szolgáltatásháttere), ami azt jelenti, hogy a pénz 90 százaléka annyit sem ér, mint a papír, amire rá van nyomva. Ezért kellene fellépni a tisztességtelenül szabott banki feltételekkel szemben. Tudniillik a bankok úgy számolják ki, mondjuk, egy 20 éves kölcsön törlesztőrészletét, hogy megálmodják a 20 évre tervezett kamatot és kezelési költséget. Az ügyfél pedig először a kamatot kezdi el fizetni, s csak évek múltán jut el oda, hogy a tőketartozás törlesztése is megkezdődjön. Magyarországon különlegesen nehéz a helyzet, mert a svájci frank árfolyama miatt bekövetkezett váratlan pénzügyi nehézségek több ezer családot fenyegetnek kilakoltatással.Min kellene változtatni?– Mint egykor gazdag család sarjának, mindig volt rálátásom a pénzügyi folyamatokra. 1944 előtt úgy gazdálkodtunk, hogy ha 20 évre felvettünk hitelt, akkor az első évre kifizettük a teljes kölcsön huszad részére a kamatot és a kezelési költséget. Természetesen rászámoltuk az inflációt is. Így minden évben csökkent a tőketartozás és ezzel a törlesztőrészlet. A válságot is az okozza, hogy nem a gazdaság fellendítésére, hanem a spekulációs technikák alkalmazására teszik a hangsúlyt. Amit az állam tehet a megoldás érdekében az az, hogy leviszi a szolgáltatások forgalmi adóját, s ha a rezsi lecsökken, az élénkítő hatással van a gazdaságra.

Miközben Kína szabályosan megfenyítette az USA-t pénzügyi vakmersége miatt, maga is könnyen gazdasági összeomlás elé nézhet. Az ázsiai óriást a nyugati ingatlanlufihoz hasonló hitelválság fenyegeti.

A svájci frank árfolyamának „ámokfutása" kapcsán még inkább fény derült a hazánkban dívó, ám más országokban szinte példátlan banki gyakorlatokra. Az egyoldalú szerződésmódosítások, az indokolatlan kamatemelések, a bújtatott költségek tették és teszik kilátástalanná a frankhitelesek helyzetét. Egyre több szakértő mutat rá a politikai elit felelősségére, amely pártszínektől függetlenül szinte egy évtizedet ölel fel.

„A büntetés-végrehajtás rendszere a természetéből fakadóan embertelen, nem látja a számok mögött a sorsokat. Isten viszont kész új esélyt adni. A megfordult életek pedig az egész társadalom számára hasznosak, hiszen alapesetben a börtönviseltek többsége szabadulása után rövidebb-hosszabb idő múltán visszakerül a rácsok mögé" - mondja a Hit Gyülekezete börtönmissziójának vezetője. Riport a valódi szabadulásról.

Képzeljünk el egy közösséget, ahol az emberek sokféle tudásukat és képességüket felhasználva munkát végeznek egymás számára. Erőfeszítéseikért pedig nem kérnek pénzt, mert tudják, hogy hamarosan a közösség másik tagja segíti majd ki őket egy nekik szükséges dologban. De vajon milyen sikerrel működhet egy ilyen bizalomra építő, közösség­centrikus kezdeményezés ma Magyarországon?

Angela Merkel német kancellár asszony és Nicolas Sarkozy francia elnök a héten ismét nemet mondott a közös kötvénypiac létrehozására. Szinte a fél világgal dacolva k inkább egy közös európai tzsdei adó bevezetését szorgalmaznák.

Kamenyec-Podolszkijban és környékén SS-alakulatok által 1941. augusztus 27. és 30. között elkövetett mészárlás volt az első tíz­ezres nagyságrendű áldozatot követelő tömeggyilkosság a holokauszt történetében. Tragikus fordulópontot jelentett, hogy ettől az időponttól vált a keleti fronton a zsidóellenes terror és szórványos etnikai tisztogatás totális és szisztematikus népirtássá.

Aligha vigasztalhat bennünket, hogy együtt hanyatlunk a Nyugattal, amelyet Orbán Viktor már-már eltemetett. De mindig sejthettük, hogy ha Németország gazdasági növekedése az eddigi szárnyaláshoz képest csökken, azt csúnyán megérezzük, mert visszaesik az exportunk. Tudhattuk, hogy a svájci frank erősödése elvonja a hazai források jórészét, és nem volt titok az sem, hogy amennyiben az amerikai termelési adatok nem javulnak tetemesen, tovább zuhannak az európai tőzsdék is.

Budapesten tárgyalt az izraeli külügyminiszter-helyettes. Danny Ajalon tárgyalásainak a középpontjában azonban az ENSZ szeptemberben esedékes döntései állnak a palesztin államalapítással kapcsolatban. A jeruzsálemi kormány arra számít, hogy Magyarország is a felelsen gondolkodó államok sorába tartozik majd, akik a béketárgyalások folytatását támogatják az ultimátumokkal szemben. Danny Ajalon a lapunknak adott interjúban azt is elmondta, hogy Izrael nem aggódik a magyarországi demokrácia állapota miatt, demokratikus országként tiszteletben tartja a választók döntését.

A magyar őstörténeti kutatások legvitatottabb iránya Belső-Ázsiában keresi gyökereinket, mellyel komoly kihívást jelent a magyarság tisztán finnugor eredete mellett lándzsát törők táborának. A polémia talán azért sem tudott eleddig nyugvópontra jutni, mert Verbőczy óta honfoglaló őseink beazonosítása már nem csupán tudományos, hanem politikai kérdéssé is vált.

Kaptunk egy jó, meg egy rossz hírt. A jó az, hogy Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár olvassa a Financial Timesot. A rossz pedig: hogy olvasói levelet ír a lapnak, ha nézete szerint a Financial Times bírálja a magyar kormányt. Persze, nem feltétlenül magának a levélírásnak a ténye hiba, bár erősen kétséges, vajon kell-e a politikai folyamatokat, avagy helyzeteket ismertető, azokat netán kommentáló újságcikkekre az érintett kormányoknak válaszdolgozatokban reagálniuk.

A hollandok a nemzetközi boldogságranglista élbolyában szerepelnek, és toronymagasan vezetnek a részmunkaidős foglalkoztatásban is. Az ok egyszerű: az egyéni szabadságot fontosabbnak tartják a karriernél.

Véget ért a háromszáz településen jótékonykodó Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány idei akciója. Az értékel zárótalálkozón a vet­mag- és kisállatosztásban részt vev száznegyven önkéntes odaadó munkáját névre szóló oklevéllel jutalmazta az alapítvány elnök asszonya, HegedŐs Zsuzsa, amelyet az önkéntes csoportok vezeti a parlamentben vehettek át.

Csaknem egy éve próbáljuk elkészíteni az interjút, végre sikerül…– Most jövök Szentpétervárról, előtte Olaszországban tartottam mesterkurzust, nagyon sűrű a programom.Mit jelent az, hogy szólónagybőgős?– Én vagyok az első bőgős (tizenhárman vagyunk a szólamban), én játszom el az összes szólót minden operában és a szimfonikus zenei koncerteken. Ez nagy felelősség, hiszen a világ egyik leghíresebb és legnívósabb operaháza a Bécsi Állami Operaház, emellett a Bécsi Filharmonikusok már többször megkapta az Európa legjobb zenekarának járó elismerést. Ez előtt a százharminc fős zenekar előtt is meg kell felelni. Ha hibáznék, azt a közönség megjegyezné, és az egész zenekar nívójának árthat. Ezért soha nem hibázhatok, mert rajtam van a szólam felelőssége. Ha például elszámolnám magam, nem biztos, hogy a nagybőgő szólam a többi szólammal együtt pontosan játszana tovább, hiszen a szólam a zenei dinamikákban, tempókban, ritmusban legfőképpen a szóló nagybőgősre hagyatkozik.Honnan indultál?– A Podmaniczky utcából… Komolyra fordítva a szót: zenészcsaládból származom. Teljes gyermekkoromat a zene töltötte ki. Előfordult, hogy kimentem a többiekkel a Ligetbe focizni, de nem szerettem futni, és sírtam, hogy inkább hazamehessek gyakorolni.Mindkét ágon a dédnagypapáim bőgőztek, apám is, öcsém is. Ha nem én, az öcsém vagy az apám gyakorolt éppen, akkor valamilyen nagybőgős lemez szólt otthon. Nyolc­évesen kezdtem el játszani, először egy feles bőgőn. Ez hiába kisebb a normál bőgőnél, egy sámlira kellett állnom, hogy rendesen elérjem.Mikor léptél fel először?– Ez egy nevezetes emlékem. Az 1996-os Ki mit tud?-on mutatkoztam be. Az Antal Imre vezette műsorban a klasszikus kategóriát nyertem meg az ötezer jelentkezőből. Ez hírnevet szerzett nekem. Első CD-met tizenhét évesen, 1997-ben készítettem. Érdekesség, hogy Japánból a napokban kerestek meg menedzserek, mert hallották ezt a lemezt, és rendelnének belőle többet. Pedig a lemez elkészülte óta már tizenhárom év telt el! Nem véletlen a lelkesedés, azt tudni kell, hogy a japánok nagyon szeretik a klasszikus európai komolyzenét élőben hallgatni, koncertre járni.A Ki mit tud? után egy évig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, majd a Bécsi Zeneakadémia növendéke voltam. Ott meghirdettek egy szólistaversenyt, amelyben bármilyen hangszerrel részt lehetett venni. A verseny győztese különböző, az ottani Zeneakadémia által szervezett koncer­teken léphetett fel. Nagybőgős győzelmem híre gyorsan eljutott a bécsi operaház nagybőgőszólamához is, elkezdtek rólam beszélni, majd hívtak „kisegíteni”. Akkor már egy ideje Bécsben élsz, nem?– Igen, már nyolc évvel ezelőtt tutti nagybőgős voltam a bécsi operaházban. Két év a próbaidő, míg az ember a zenekar tagjává válik. A szólóbőgős nagyon fontos titulus. Három éve történt, hogy elment a szólóbőgős, és nemzetközi álláshirdetést írtak ki a helyére. Az elvárások magasak voltak: versenygyőztesnek vagy „A” kategóriás állásban dolgozó muzsikusnak kellett lennie. A világ szinte összes nagynevű együttesének bőgőse részt vett a felvételin, de senki nem felelt meg.Neked hogyan sikerült?– Ez is egy érdekes történet. A próbajátékot kétszer meghirdették, de én egyszer sem mentem el. Túl fiatalnak éreztem magam a huszonhat évemmel. A feleségem azt mondta, Ödi, ha másodszorra sem vesznek föl senkit, akkor neked is meg kell próbálnod, így a harmadik jelentkezési körben már én is ott voltam. A legmagasabb pontszámot kaptam, így egyértelmű volt a döntés. A zenekar huszonöt topvezetőjéből huszonnégy támogatta „kinevezésemet”, és csak egy tartózkodott. Annak ellenére, hogy akkorra már öt éve voltam a zenekar tagja, újabb két év próbaidő következett, ezúttal szólóbőgősként, míg végül megkaptam a szólóbőgős kinevezésemet.A te szinteden egy zenész még fejlődhet?– Persze! Egy zenész akkor tud fejlődni, ha soha nem épít maga köré kerítést, hanem mindenre nyitott. Ezenkívül nagyon sokat lehet tanulni mások hibájából, én is így tettem. Ha lehet, akkor minél több zenét hallgatok, például román, albán, orosz, cigány népzenét, valamint klezmert is, mert ezekben a népzenékben máshogy kell szólnia a bőgőnek, mint a klasszikus zenében, és ezt nagyon érdekesnek találom. Olyan szerencsére nincs a zenében, hogy valaki a legjobb lenne – nem a legjobb, hanem más. Nagyon sok jó zenész van, irtózatos a konkurencia. Az internet miatt minden technikai bravúrt le lehet utánozni, nagy az online repertoár, amelyből meríteni tud, aki tanulni szeretne. Ráadásul így minden zenészt lehet ismerni, nincsen senki elzárva.Könnyű annak, aki tehetséges.– Ha valaki nem elég tehetséges, ne csinálja! Ezt nem lehet elkezdeni az érettségi után vagy mondjuk húsz­évesen; az első diploma környékén már művészi szinten kell tudni. Ez a gyerekkorba is belenyúlik. Sokat kell gyakorolni, nem lehet csak kilencvenkilenc százalékosnak lenni, mert majd jön valaki, aki azt a hiányzó egy százalékot is behozza. És rengeteget kell dolgozni. A szó­lóbőgősi felvételire én például mindennap hajnali fél hattól kilencig gyakoroltam, tíztől tizenhárom óráig próba volt, tizenháromtól tizennyolc óráig (ha épp nem volt próba) gyakoroltam, vagy próbáltam aludni, aztán késő estig koncerteztünk. Ezt három hónapig csináltam, nagyon kemény időszak volt. Mennyire foglal le titeket a zenélés?– Az egy hónapnyi munkánk általában tizennyolc-húsz operaestet, tíz-tizenkét filharmonikus koncertet és az ezekhez tartozó próbákat öleli fel. Emellett több kamaraegyüttesben játszom, és tanítványaim is vannak. Egész évben három hét szabadságot tudok kivenni, de például a természetesnek mondható szilveszter mellett karácsonykor, december 25-én is fellépünk a Diótörővel.Te egy igazi sikeres ember vagy. Hogyan éled meg, hogy Magyarországon egyre erősebb a cigányozás?– Magyarországon a legnagyobb hiba, hogy általánosítunk. Én nem tudok egyetlen felmenőmről, rokonomról és roma barátomról sem, akinek valaha is rendőrségi ügye lett volna, ennek ellenére én is meg vagyok bélyegezve. Inkább arról kellene beszélni, mi lett azzal a több száz éttermi cigányzenésszel, akik mondjuk még tizenöt évvel ezelőtt is el tudták vinni Magyarország hírét akár a tengerentúlra is. Körülbelül a nyolcvan százalékuk elment biztonsági őrnek vagy piacra árusnak. Nem a szociális segélyből meg a gyesből élnek! Az ő nevükben senki nem beszél, nem képviselik az érdekeiket. Nem hiszek abban, hogy a romák nem szeretnek dolgozni, igenis, ők is szeretnének pénzt keresni. Ha megnézzük a legtöbb közhasznú munkát, a romák is kiveszik a részüket (például az építkezéseken). Maradjunk annyiban, hogy minden társadalmi rétegben vannak jó és rossz emberek egyaránt.Bécsbe is elérnek a hazai hírek?– Igen. Nagyon szégyelltem, hogy amikor egyszer kijöttem a próbáról, a bécsi Wiener Heute újság címlapján a Hősök terén felvonuló gárdisták képe fogadott. A másnapi próbán szinte másról se volt szó, hiába próbáltam megvédeni Magyarországot.Van még magyar tagja a társulatnak?– Rajtam kívül két másik magyar zenél a társulatban.Meddig lehet ezt még csinálni?– Amíg ki nem ég az ember, akkor azután elmegy tanítani vagy karmesternek. Apropó: hála Istennek, a világ összes nagynevű karmesterével játszhattam már – például Zubin Mehtával, Riccardo Mutival, Daniel Barenboimmal – és mindegyikük elfogadott, és szeretetéről biztosított. Sőt, Zubin Mehta meg is je­gyez­te pár évvel ezelőtt, hogy annak ellenére, hogy először játszunk együtt, számára mégis olyan érzés, mintha már évek óta együtt koncerteznénk. Ez egyébként olyan, mint egy labdajáték: a jó karmester feldobja a labdát a zenekarnak, hogy az visszaüsse.A komolyzenére mennyire van hatással a popkultúra?– Sajnos nagyon. A mai kor a komolyzenében is egyre inkább a kinézetről szól, egy hosszú comb vagy a jóképűség lassan többet számít, mint a tudás. Egyre meghatározóbb, hogy hogyan adod el magad.Hogyan viseled a negatív kritikákat?– Az első pillanatban rosszul, két napig is eltart, míg leszűröm a tanulságokat. De igyekszem nem haragudni, és távol tartani magamtól a negatív indulatokat. Én ugyanis tizennégy éves korom óta keresztény vagyok. Kérlek, azt mindenképpen írd bele az interjúba, hogy nagyon büszke vagyok a Hit Gyülekezetére, amelynek tagja vagyok, mert én a világ rengeteg táján jártam, számos gyülekezetet láttam, és külföldről nézve, amit Isten ebben a kicsiny országban végez, erre nincs szó. Nagyra becsülöm az istentiszteletek zenészeit is, mert fantasztikus az egység köztük, látszik, hogy jó a személyes kapcsolatuk, és hogy szeretnek egymással zenélni.Ha valaki a profánabb zenei világgal barátkozna, mondjuk pont a komolyzenével, milyen zeneműveket ajánlanál neki?– Az operák világával történő ismerkedéshez Verdi és Puccini ideális lehet. Menj el, nézd meg mondjuk a Rigolettót, és többé nem mondod azt, hogy nem mész operába.

Forradalmi változásokat hozhat az oktatásban az az új technológia, amelynek segítségével a számítógép virtuális terében megjelenített tárgyakat nemcsak három dimenzióban vizsgálhatjuk, hanem akár darabjaira szedhetjük, vagy mélyebb rétegeibe is behatolhatunk. Ez az új elem adja a negyedik di­men­ziót, mely azt is lehetvé teszi, hogy a me­di­kus hallgatók a virtuális térben boncolhassanak, vagy mŐ­té­te­ket hajtsanak végre. A hamarosan elkészül 4D ana­tó­miai atlasz az egész emberi testet áb­rá­zol­ja majd fotografikus részletességgel.

A magyar politikáról mit sem tudnak, a nyelven kívül szinte semmi sem köti ket a magyar kultúrához-közélethez. Nem sokan ismerik errefelé a magyar miniszterelnököt sem, Orbán és Gyurcsány neve nem hordoz kibékíthetetlen ellentétet, mert jórészt ismeretlenül cseng. Az ezer kilométer, ami elválasztja a moldvai csángókat Budapesttl, nem fejezi ki azt a távolságot, amely elválasztja az anyaországtól ezt a különös népcsoportot.

A nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik. Az utca embere pedig lassan azt sem tudja, melyik válság miatt nyög éppen. Mi köze egymáshoz az EU-nak, az USA-nak és a svájci franknak? Miért bolondultak meg a tőzsdék? Mi az a W alakú válság? Többek között ezekről is beszélgettünk Sarkadi Szabó Kornél elemzővel.