Az áldozatok többsége Magyarországról deportált zsidó volt. Hazánkban alig ismert, hogy a „hontalannak", illetve „rendezetlen állampolgárságúnak" minősített zsidók deportálását a magyar állam és a hadsereg vezetői szervezték meg és bonyolították. A németek nem gyakoroltak nyomást ebben az irányban, éppen ellenkezőleg: kezdetben igyekeztek visszaküldeni a deportáltakat. A Magyarországon élő vagy idemenekült zsidók tömeges, kollektív, fizikai üldözése és megsemmisítése nem 1944-ben, a német megszállás után, hanem már 1941-ben megkezdődött tehát.
Az 1941-es deportálások áldozatainak magyar földön jelenleg nincs állami emlékhelye. A Magyar Auschwitz Alapítvány civil kezdeményezésből 1991-ben emléktáblát állított az 1941-ben gyűjtőhelyül szolgáló Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga falán. A Wesley János Lelkészképző Főiskola vezetői és munkatársai 2003-ban egy kamenyec-podolszkiji zarándoklatuk helyszínéről hozott fácskát ültettek el az intézmény udvarán. A tragédia helyszínén is állítottak emlékművet és emléktáblákat. Régi adósságot törlesztenek a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium képviselői és a gyászünnepség szervezői azzal, hogy 2011. augusztus 26-án délelőtt a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont udvarán (ahol 1941-ben szintén ideiglenes gyűjtőhely működött) emléktáblát avatnak a legyilkolt zsidók emlékére.
(Csősz László, Holokauszt Emlékközpont)
2011. 08. 19. (XV/33)
