Több nyugati újság azt állította, hogy a palesztin bejelentés az állam őszi kikiáltásáról pánikreakciót váltott ki Izraelben, ezért próbálják sötét színben feltüntetni az ENSZ-kezdeményezést.
–ŰNincs pánik Izraelben, aggodalom viszont van amiatt, hogy az ENSZ olyan egyoldalú határozatot hozhat, amely minden eddigi békeegyezmény megsértését jelentené. Egy ilyen lépés azt mutatná, hogy a konfliktust választották a párbeszéd és a tárgyalás helyett. Aggódunk tehát a békefolyamat miatt, mert az egyoldalú döntések húsz év munkáját tehetik tönkre. Ez további instabilitást eredményezhet egy olyan térségben, amelyben már amúgy is nagy a bizonytalanság. Remélem, hogy lesznek olyan felelősen gondolkodó vezetők a palesztin oldalon, akik ezt átlátják, de a történelmi példák eddig nem azt mutatták. Az elmúlt közel száz évben nagyon ritka volt az ilyen palesztin vezetés. Most is azt látjuk, hogy maximalista célokat tűznek ki anélkül, hogy nyitottak lennének a kompromisszumokra. Nem jó jel az, hogy nem hajlandók leülni tárgyalni. Megpróbáljuk elmagyarázni nekik, hogy ez nem egy zéró összegű játszma, amelyben csak az egyik fél nyerhet. Készek voltunk és most is készek vagyunk a tárgyalásra. Szavakban ők is ezt állítják, de ennek eddig semmi jelét nem mutatták. A nemzetközi közösséget, különösen a felelősen gondolkodó országokat is nagyon nyugtalanítja a tárgyalások hiánya.
A másik oldal viszont azt állítja, hogy a tárgyalások nem vezetnek sehová. Hanan Asravi a napokban azt mondta, hogy „a végtelenül elnyúlt békefolyamat elvesztette a hitelességét”, és a palesztinoknak reménységre van szükségük, ezért fordulnak az ENSZ-hez.
–ŰSajnos, a békéhez két félre van szükség, a konfliktushoz viszont egy is elég. Izrael az első naptól kezdve partner volt a békéhez: ezt könnyen meg lehet ítélni azokból az engedményekből, amelyeket felajánlottunk. A kívánságaik több mint 90 százalékát elfogadtuk, pedig a tárgyalásokon a felek általában valahol félúton szoktak találkozni. Így tettünk például 2000-ben Camp Davidben vagy 2008-ban, amikor Annapolisban az izraeli kormány szintén elfogadta a palesztin követelések 90-95 százalékát. Meglehetősen világos tehát, hogy a másik fél az, amelyik nem keresi a kompromisszumot. Hanan Asravinak pedig azt üzenem: ha ők úgy érzik, hogy belefáradtak a tárgyalásokba, akkor mi kétszer inkább belefáradtunk azokba. Nagyon szeretnénk megoldani ezt a konfliktust, de nem áldozhatjuk fel ezért a biztonsági érdekeinket és a jövőnket. Félúton kell tehát találkoznunk, mi már ott vagyunk, de a palesztinokra még várunk.
Mire számít, mi történhet szeptemberben New Yorkban? A palesztinok két külön csatornán is próbálkoznak: a Biztonsági Tanácshoz fordulnak, és a Közgyűléshez is benyújtanak egy határozati javaslatot. Mit akarnak elérni, hiszen az ENSZ nem hoz létre új államokat, csak elismeri azokat?
–ŰA Biztonsági Tanács (BT) az a testület, ami igazán számít. Ők felelnek a globális békét érintő kérdésekért, és ők hozzák a kötelező érvényű döntéseket. Csak a Biztonsági Tanácsnak van joga ahhoz, hogy új államot vegyen fel az ENSZ-be. Szerintem a BT-ben a palesztinoknak – feltéve, hogy tényleg benyújtják a kérelmüket – nincs esélyük. Ott ugyanis olyan komoly országok ülnek, mint például az öt állandó tag, köztük az Egyesült Államok, ezért nem számítok arra, hogy a BT-ben átmenne ez a határozat. A Közgyűlés azonban már egészen más történet. Bár a Közgyűlésnek nincs jogi felhatalmazása, és döntései sem kötelező érvényűek, mégis rendelkezik bizonyos deklarációs hatással, befolyásolhatja a nemzetközi közhangulatot, és különösképpen pedig fokozhatja az általános várakozásokat a térségben és a palesztinok között. Sajnos attól kell tartani, hogy a Közgyűlésben a palesztinoknak automatikus többségük van az Arab Liga huszonkét tagállamának, valamint az összesen ötvenhét muzulmán országnak köszönhetően, akik egyetlen közös blokként szavaznak a palesztinok mellett, csakúgy mint a fejlődő országok nagy többsége, akik szintén az arab olajtól függenek. Összességében tehát több mint száz olyan ország van, aki mellettük fog szavazni. Egy ilyen határozat azonban súlytalan, ha nem támogatják azt Európából, Amerikából vagy Ausztráliából. Hiába hoznának tehát egy ilyen határozatot, sok komoly ország elutasítása aláásná az ilyen egyoldalú dokumentum hatékonyságát, sőt emellett az ENSZ hitelességének is kárt okozna.
Izrael nagy erőfeszítéseket tesz az ingadozó országok megnyerésére. Van ennek értelme egy ilyen egyértelmű többséggel szemben? Hogyan számolnak, hány olyan ország lehet, amely kritikus az egyoldalú palesztin államalakulással szemben?
–ŰMinden ország fontos, minden szavazat számít. Bár az automatikusan szavazó muzulmán országok miatt nem számíthatunk többségre, bízunk abban, hogy lesz egy olyan országcsoport, akik – ahogy mi fogalmazunk – a morális többséget alkotják. Reméljük, hogy legalább ötven-hatvan-hetven országra számíthatunk, akik nincsenek az arabok és a muzulmánok zsebében, akik hajlandók a lelkiismeretükre és a jól felfogott érdekeikre hallgatni, és nem csak felelőtlen szavazógépek a világszervezetben. Ez nagy siker lenne mindannyiunk számára.
Ez is témája a magyarországi tárgyalásainak?
–ŰNagyon is. Magyarország nagyszerű ország, mi nagy jelentőséget tulajdonítunk az izraeli–magyar kapcsolatoknak, sok a közös pont, és nagyon hasonlóan gondolkozunk. Nagyra értékeljük a történelmen és az értékeken alapuló barátságot. Közös a jövőnk is: ugyanahhoz a nyugati világhoz tartozunk, amelynek közösek az érdekei és az értékei is. Remélem, hogy minden kérdésben együtt tudunk működni. Oktatási és diákcsere-egyezményt is aláírtunk Budapesten, valamint egy hightech-alap létrehozásán is dolgozunk, amelytől azt várjuk, hogy a két ország gazdaságát az innováció frontvonalába segíti.
Mostanában gyakran hallani külföldről kritikákat a magyar kormány tevékenységét illetően. Izraelben is aggódnak a magyar demokrácia miatt?
–ŰNem, egyáltalán nem. Mi amúgy sem szoktunk beavatkozni más országok belső ügyeibe, és ugyanezt várjuk el másoktól is Izrael irányában. A magyar kormány azonban nagyon baráti kormány. Nagyon tiszteljük azt a választást, amelyet a magyar nép és a magyar közvélemény kifejezett. Izrael mint demokratikus ország támogatja és barátian viszonyul a jövőben is a magyar kormányhoz, mint minden más demokratikusan választott kormányhoz. Izraelben is erős a jogállam és a civil társadalom, valamint a szólás- és sajtószabadság. A civil társadalom ereje, amit itt Magyarországon látok, nagyon hasonló ahhoz, ami Izraelben működik.
Az izraeli sajtó rendszeresen követi a magyarországi antiszemita jelenségeket. Hogyan látják most a helyzetet ezen a téren?
–ŰNem tekintjük országos méretű kérdésnek. Minden országban vannak antiszemita, rasszista vagy idegengyűlölő elemek és jelenségek. Mélyen elítéljük ezeket, mert a társadalmak betegségét és gyengeségét jelzik. De úgy véljük, hogy a világon mindenütt minden kormány saját felelőssége az, hogy ne engedje megismétlődni ezeket a jelenségeket, és a jog erejével fellépjen az emberi jogok megsértőivel szemben. Bízunk abban, hogy a demokratikusan megválasztott kormányok ezt megteszik.
Hogyan értékelik a Képíró Sándor elleni perben hozott elsőfokú ítéletet? Talán az utolsó háborús bűnös elleni perről van szó, amit Izraelben is nagy figyelemmel követtek.
–ŰTiszteletben tartjuk a hatalmi ágak elválasztását, és úgy látjuk, hogy ezek Magyarországon is egymástól függetlenül működnek – amint Izraelben is –, ezért nem szeretném kommentálni az ítéletet.
Visszatérve a Közel-Keletre: többek között Lieberman külügyminiszter is arra figyelmeztetett, hogy a palesztinok újabb erőszakhullámot indíthatnak az izraeli lakosság ellen párhuzamosan az ENSZ-ben zajló eseményekkel. Hogyan készülnek ezekre?
–ŰKülönböző forgatókönyvekkel számolunk. Természetesen szeretnénk elkerülni azt, hogy újabb erőszakos események kezdődjenek, mivel ez nem szolgálná senki érdekét sem, legkevésbé a palesztinokét. Sajnos tudjuk azt, hogy korábban a palesztin vezetés támogatta és kezdeményezte az erőszak alkalmazását. A békefolyamattal szembeni makacs és a kompromisszumokat elutasító hozzáállásuk mellett továbbra is folytatják az Izraellel szembeni felbujtást. A palesztin társadalom át van itatva a gyűlölet kultúrájával, elég csak az iskolai tankönyveket megnézni. A mecsetekben is folyamatosan Izrael-ellenes kijelentések hangzanak el, csakúgy mint a palesztin médiában. Ennek véget kell vetni. Mi a magunk részéről felhívjuk a palesztinokat arra, hogy ne forduljanak az erőszakhoz, és más országokat is arra kérünk, hogy gyakoroljanak nyomást a palesztin vezetésre ennek érdekében. Az erőszak csak további erőszakhoz vezet. Nem kívánunk rosszat a palesztinoknak, épp ellenkezőleg: a mi érdekünk is az, hogy az életmódjuk és életszínvonaluk javuljon. Sokat tettünk ennek érdekében azért, hogy a Nyugati-part gazdasága virágzásnak induljon, a térség más részeihez hasonlóan. Reméljük, hogy ez folytatódhat, de ha a palesztinok felelőtlen módon újra az erőszakhoz folyamodnak, akkor mindezt – a gazdasági sikereiket és a politikai jövőjüket egyaránt – elveszíthetik.
Véres erőszakhullám zajlik már hónapok óta egyik északi szomszédjuknál, Szíriában. Nem tartanak attól, hogy ez átterjedhet a határon túlra is?
–ŰSajnos nem látok semmi jelet arra, hogy Szíriában rövid időn belül változás történhetne. Asszad egy mészáros, ahogyan az apja is az volt. Emlékeznünk kell arra, hogy 1982-ben Háfez Asszad több mint harmincezer szíriait gyilkoltatott meg Hama városában. A fia semmiben nem különbözik tőle, folytatja a családja gyilkos hagyományait. Továbbra is teljhatalomban akarja tartani azt a kisebbségi etnikai csoportot, az alavitákat, amelyhez tartozik, jóllehet ők csak a társadalom 10 százalékát képviselik. De övék a politikai hatalom, és ők irányítják a fegyveres erőket, valamint a rendőrséget és a gazdaságot is. Ez a diktatúra évtizedek óta zavartalanul fennáll Szíriában, és ameddig a nemzetközi közösségben nincs politikai akarat arról, hogy megállítsák Asszadot – akár az ENSZ BT-n keresztül vagy más gazdasági-politikai eszközökkel –, továbbra is folytatni fogja az erőszakot. Nincs semmi, ami megállíthatná, hiszen a szíriaiak fegyvertelenek, ezért nem tudnak szembeszállni a katonai erővel. Emellett Asszad sok támogatást kap Irántól és a Hezbollah-tól is. A legnagyobb tisztelettel vagyok a szíriai nép bátorsága iránt, hogy nem tántorítja el őket a brutális erőszak, és puszta kézzel készek továbbra is küzdeni az igazságért és az emberi élet méltóságáért.
Számítanak arra, hogy Asszad megpróbál konfliktust kirobbantani az izraeli határon azért, hogy elterelje a figyelmet?
–ŰNem számítok arra, hogy ez megtörténne. Asszadot teljesen leköti a belső konfliktus. Nem hiszem, hogy érdekében állna egy újabb frontot nyitni. Jól tudja azt, hogy bármilyen Izraellel szembeni provokáció rendszerének bukását jelentené. Ezért nem hiszem, hogy provokációt kezdenek a Golánon.
Az elmúlt években úgy tűnt, mintha teljesen ellenséges viszony jött volna létre Izrael és Törökország között, most azonban azt hallani, hogy újra javulnak a kapcsolatok. Mi a reális helyzet?
–ŰArra várunk, hogy Ankara továbbra is tárgyalni fog velünk. Bízunk egy ésszerű kompromisszumban, amellyel le tudjuk zárni a tavalyi flottillaprovokáció nyomán kialakult feszültséget. Sem Izraelnek, sem Törökországnak, sem pedig a térségnek nem áll érdekében ennek fenntartása. Reméljük, hogy felülkerekedik a józan ész Ankarában, mi a magunk részéről készek vagyunk folytatni a kapcsolatokat. Ki van nyújtva a kezünk a törökök felé.
NÉVJEGY - DANNY AJALON
Algériai és lengyel bevándorló szülk gyermekeként Danny Ajalon Tel Avivban és az Egyesült Államokban szerzett közgazdasági diplomát. A legnagyobb izraeli kereskedelmi cég pénzügyi vezetje volt, amikor 1991-ben külügyi pályára tért át. Külpolitikai ftanácsadóként részt vett több béketárgyaláson, így ott volt az 1998-as Wye-egyezmény aláírásánál és
2000-ben a Camp David-i csúcstalálkozón. 2002-ben Ariel Saron washingtoni nagykövetnek nevezte ki. 2007-ben csatlakozott Avigdor Lieberman Jiszrael Beitenu (A mi Izraelünk) elnevezésŐ pártjához. Kneszet-képvisel, és Lieberman mellett külügyminiszter-helyettesként szolgál.
2011. 08. 19. (XV/33)
