Ahogy Makkos Albert közgazdász summázta A devizaalapú hitelezés jogtalansága című tanulmányában: „tudatosan megtévesztették" a hitelfelvevőket, hiszen itt egy „carry trade"-ről, azaz rövid távú, ingatlanhitelezésre nem is használatos ügyletről van szó. Makkos megállapítása szerint egy ilyen termék 5-10-15 évre számolva „garantáltan veszteséges". Miközben a tőzsdével foglalkozó szakemberek tudhatták, hogy a frank a mértékadó dollárhoz képest folyamatosan erősödik, a bankok úgy tájékoztatták a hitelfelvevőket, hogy 185 forint felett „elképzelhetetlen" a frankárfolyam. A hitelfelvételt - többek között - alacsony ügyleti kamattal tették vonzóvá, ám a rendszeres, egyoldalú változtatások miatt mára irreális, akár százszoros (!) kamat is terhelheti a hiteleket a svájci referenciakamathoz képest. Ugyanakkor a bonyolult konstrukció átlátásához és kézben tartásához egy átlagembernek sem lehetősége, sem tudása nem volt - sem akkor, sem most.
A devizahitelek veszélyeire 2007 márciusában elsőként Róna Péter közgazdász professzor hívta fel az ország figyelmét. Habár akkor a szakma lesöpörte ezt az asztalról, a problémák a válság begyűrűzésével tagadhatatlanná váltak. Furcsa módon a bankok nagyobb nyereséget könyveltek el a válságos idők beköszöntével, mint előtte. A hitelintézetek gyakorlatilag még akkor is kamatot emeltek, amikor a svájci alapkamat éppen csökkent. Róna Péter az általa először nevesített „hibás termék" jellemzőiről elmondta: a hitelszerződések alapján ellenőrizhetetlen és kiszámíthatatlan a bank által nyújtott kölcsön terhe, így az erre vonatkozó „közös akarat" nem megállapítható, tehát a szerződés sem jöhet létre. Ennek ellenére a megvalósuló hitelszerződésekben alapelem az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége, amely meghökkentő, de igazi „hungarikum". Még a hazai pénzintézetek anyabankjainak országaiban sincs ilyen gyakorlat. Damm Andrea jogász arra mutat rá a Javaslat a devizaelszámolású hitelt felvevők jogérvényesítésének érvrendszerére című munkaanyagában, hogy az Alaptörvény, a Polgári törvénykönyv, valamint a Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény alapján ezek a szerződések a felek között egyensúlytalanok, átláthatatlanok, az adóst károsan érintik, és alaposan feltételezhető a hitelező tisztességtelen eljárása, mellyel a jogbiztonságot is sérti. A devizában (és döntően svájci frankban) nyilvántartott hitelek szerződései jogilag eleve semmisnek nyilváníthatók - szögezi le Damm Andrea. Makkos Albert szavaival élve „ez itt nem szerződés, hanem diktátum": az adósokra rákényszerített megállapodás, amely ellentétes a jogállamisággal, azaz alkotmányellenes. Az idézett szakemberek szerint a szerződések semmiségének okán az érintettek jogorvoslatért és kártérítésért folyamodhatnak az illetékesekhez.
A deviza- és különösen a frankalapú hitelek piaci bevezetésének bűnbakkeresésében felmerül a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének esetleges mulasztása, továbbá a Magyar Nemzeti Bank hibás kamatpolitikája is, melyek együttesen az elmúlt tíz év kormányzati erejét képező pártok felelősségére is rámutatnak. De milyen megoldásokat kínál számunkra a mai országvezetés?
2011. 08. 26. (XV/34)
