Vona a hatodikA Szonda Ipsos augusztusi közvélemény-  kutatásai szerint mélyponton van a közéleti szereplők megítélése. A középérték közelében csak Sólyom László és Orbán Viktor található, a többiekről egyértelműen kedvezőtlen képet festenek a választók. Növekedett viszont a népszerűsége Vona Gábornak, a Jobbik alelnökének, aki a vidéki kisvárosokban és a falvakban, az alapfokú végzettségűek és a 30 év alattiak körében lett kedveltebb. Pártja ennek ellenére kevesebb támogatót tudhat maga mögött. Míg a júniusi európai parlamenti választás után a teljes népesség 9 százaléka támogatta, augusztus végére 5 százalékra csökkent a párt tábora – derül ki a Nézőpont Intézet felméréséből.

A Margit híd újra szép lesz, méltó régi nagy híréhez – legalábbis ezt ígérik a felújítást végző szakemberek. Addig is a fővárosiak azon izgulhatnak, hogy a felújítási finisben nem bénul-e meg Budapest közlekedése. A részleteket Horváth Zoltántól, az MH 2009 Konzorcium projektvezetőjétől kérdeztük meg.  A Margit híd rekonstrukcióját az MH 2009 Konzorcium végzi el. Kikből áll ez a konzorcium és mi az ön feladata?– A konzorcium három nagy cég összefogásából jött létre. A konzorcium vezetője a Közgép Zrt., aminek meg­le­hetősen nagy gyakorlata van hídépítésben, hídrekonstrukcióban. Így például ők építik Szolnokon a Tiszán átívelő gyalogoshidat, aminek alig két hete helyezték el az alapkövét. A másik konzorciumi tag az A-Zrt., a harmadik pedig a Strabag MML Kft. Az erők egyesítésére azért volt szükség, mert egy hídrekonstrukció már magában is nagyon bonyolult dolog, de mindezt úgy elvégezni, hogy közben folyamatosan biztosítjuk a villamos-, autóbusz- és gyalogosforgalmat, és ehhez képest rendkívül szűk határidővel dolgozunk, így kiemel­kedően összetett a munka.Bizonyára hatalmas dugók lesznek a híd lezárása miatt. Mit tudnak önök ez ellen tenni?– A kivitelező konzorcium legfeljebb csak annyit, hogy minél gyorsabban dolgozunk. Persze mi is minden alkalommal felhívjuk a figyelmet arra, hogy senki sem számíthat arra, hogy ugyanúgy fog közlekedni Budapesten a Margit híd lezárása után, mint azelőtt. Ha nem változtatnak az emberek a közlekedési szokásaikon, akkor ma még elképzelhetetlen dugókra kell számítani szeptember elseje után. Ezért a fővárosi önkormányzat számtalan közlekedésrendészeti változtatást végzett, de ennek ellenére is elkerülhetetlenek a korábbinál sokkal nagyobb dugók a következő egy évben.A Fővárosi Önkormányzat készíttetett egy tanulmányt, amely szerint az Erzsébet és az Árpád híd a Margit híd korábbi forgalmának csak 30-40 százalékát lesz képes átvenni. Ennél több gépkocsi nem tud átjutni a Dunán a jelenlegi hidakon. Gondolom, ezért is ragaszkodtak ahhoz, hogy az áté­pítés idején a villa­mos­for­galom folyamatosan fennmaradjon a hídon. Viszont azt írta az első sajtóanyagban a főváros, hogy az építkezés idején összesen háromszor kell áthelyezni a villamossíneket a hídon. Ezt hogyan kell érteni?– A híd rekonstrukcióját technikailag rendkívül bonyolulttá teszi, és meg is drágítja, hogy a rekonstrukció idején a busz-, villamos- és gyalogosforgalmat biztosítani kell. Ezért amikor az északi oldalt rekonstruálják, akkor a délire kell átvinni a síneket, majd amikor ezt javítják, akkor az északi oldalra, végül pedig középre. Ráadásul ez nemcsak 2400 méter sín építését jelenti, hanem a híd két oldalán (az ideiglenesen kialakítandó sínek alatt) meg kell erősíteni a híd szerkezetét is. Azt gondolom, hogy ebből bárki megérti, hogy így sokkal drágább az építés, mintha teljesen lezárják a hidat, s a rekonstrukció legvégén kicserélik középen a síneket.A napokban kerékpárosok tiltakoztak amiatt, hogy a déli oldalon nem, hanem csak a híd északi oldalán lesz kialakítva kerékpársáv. Tudom, hogy ezt a döntést nem a kivitelező hozta, hiszen önök azt építik meg, amit a főváros  megrendel. Ráadásul tudjuk, hogy csak néhány évet kell a kerékpárosoknak így kibírniuk, hiszen a főváros tervei szerint a nem túl távoli jövőben a Lánchíd gyalogos- és kerékpároshíd lesz. Azonban az átépítés idején kerékpárosok használhatják a Margit hídon a járdát?– Igen, de csak a KRESZ szabályainak megfelelően. Ez azt jelenti, hogy a járdán a kerékpárokat csak tolni lehet, mivel a gyalogosok közti cikázás rendkívül veszélyes lenne. A  kiadott közlemények szerint egy évig nem lehet majd személygépkocsi-forgalomra használni a Margit hidat, tehát mondjuk jövő augusztusig. Viszont az építkezés csak 2011 tavaszán, nyarán fejeződik be. Tehát a híd használatba vétele után még bő fél évig dolgozni fognak rajta továbbra is?  Mit fognak akkor csinálni?Akkor a műemléki helyreállítást, a korrózióvédelmet és más, ezekhez kapcsolódó feladatokat fogunk elvégezni. A „régi” Margit híd rekonstrukciója a legkorszerűbb technikával fog megtörténni. Így például olyan festékeket alkalmazunk, amelyek legalább 25 éven át fogják megvédeni a híd szerkezeti elemeit. A műemléki helyreállítás után pedig azt mondhatom, hogy a híd szebb lesz, mint amit a budapestiek ismernek. Ugyanis a második világháború után nagyon sok elemet csak leegyszerűsítve, korábbi szép­ségétől megfosztva állítottak elő –, ami  érthető  volt a háború után, amikor az számított, hogy minél gyorsabban lehessen újra közlekedni a hídon. Most viszont helyre fogjuk állítani az egykori míves hídelemeket, a régi kandelábereket és mindazt, amitől a Margit híd Budapest egyik legszebb, leglátványosabb hídja lesz. Addig azonban a buda­pestiektől türelmet és együtt­működést kérünk, és elsősorban azt, hogy értsék meg: az építkezés idején át kell szállni a tömegközlekedésre, ha nem akarnak folyamatosan dugókban ülni. De bízunk benne, hogy a budapestiek ezt meg fogják érteni, s cserébe egy olyan megújult, megszépült és biztonságos Margit hidat kapnak vissza, amire méltán lehetnek majd büszkék a fővárosiak.

Kevesen múlt, hogy felbomoljon a fővárosi MSZP–SZDSZ-ko­­alíció, amely a magyar baloldal újabb súlyos vereségét jelentette volna. Bőhm András szabad demokrata kép­viselő, a „lázadás” egyik indítója a Heteknek elmondta: az önkormányzati választásokig rendelkezésre álló egy évben mindent meg kell tenniük, hogy Budapesten a „kormánypártok” talpra álljanak.

Kezdődik az iskola, és a szülők kellő odafigyeléssel megkönnyíthetik a gyerekek első heteit. A szeptemberi stressz elsőként a felnőtteknél jelentkezik, ugyanakkor kimutatható: ha a szülő jót vár az iskolától, a gyermek is jót fog várni.

Józsi eladó egy budapesti üzletben. Szombat délután épp dolgoznia kellett volna, ezért elcserélte a műszakját, hogy délután háromkor felavathassák gárdistának. A szervezők azonban a rendőrökével együtt az ő számításait is keresztülhúzták: az avatást lekéste, viszont a Lendvai Ildikó botox-kezeléséről gyártott viccen még röhöghetett.

A rendszerváltás a 20. századi magyar történelem legszerencsésebb, legnagyobb, legpozitívabb fordulata – mondta a Heteknek adott interjújában Rainer M. János, aki augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át.

Egyöntetű vélemény az MSZP-ben, hogy a nyári politikai uborkaszezon egyik botránya, a BKV-s végkielégítések ügye komoly károkat okozott az pártnak. Nyaranként a kormánypártok általában megőrzik a népszerűségüket, hiszen a parlamenti szünet miatt saját intézkedéseikre hivatkozva a kormánypárti politikusok képesek többet szerepelni, kezdeményezőbbnek tűnni. Idén az újra erős forint, a gazdasági helyzet javulása és a kabinet intézkedései helyett a közcég pénzügyei vitték a prímet.

A gyanú szerint a Centrum Parkoló Kft. azért fizetett le közterület-felügyeleti vezetőket, hogy azok minél több kerékbilincset rakjanak fel a parkoló autókra.

Ellen-SZDSZ alakult?Szabadelvű Polgári Egyesület alakult több SZDSZ-es politikus – köztük Hankó Faragó Miklós, Sándor Klára, valamint Világosi Gábor országgyűlési képviselő – részvételével. A Magyar Bálinthoz köthető szervezet közleménye szerint fórumot kívánnak biztosítani azoknak, akik hisznek a polgári demokráciák alapértékeiben, vallják, hogy a szabadság nem lehet anarchia, és látványpolitizálás helyett a felkészültséget és a felelős megfontoltságot részesítik előnyben. Retkes Attila, az SZDSZ elnöke sok sikert kívánt az egyesületnek, de megjegyezte: a liberális szavazókat pártja képviselné a jövőben is.

Egyes becslések szerint az első félév 6 ezer kilakoltatása után az év végére további 60-75 ezer család kerülhet utcára. A Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete szerint ugyanakkor éves szinten néhány száz kilakoltatással kell számolni, és nem annyira a bankok, mint inkább a pénzügyi vállalkozások ügyfelei kerülnek bajba.

Közelebbről meg nem határozott fegyveres ellenállásra készül Posta Imre. A szélsőséges kijelentéseiről ismert – a Köztársasági őrezredtől elbocsátott – egykori katonai pszichológus erről a Magyarok Szövetsége szűk körű rendezvényén beszélt a hétvégén. Kijelentette: „mindenképpen ki kéne pattintani ezt a háborús történetet, mert a háború az mindenre gyógyír lehet”.

Az ezernyolcszáz lakosú Zemplén megyei Monokkal az utóbbi időben annyit foglalkozik a média, mint a történelme során soha. Bizonyára közrejátszott ebben az is, hogy bár a térségben számos településen éleződött ki a kisebbségi probléma, Monok mint Kossuth Lajos szülőfaluja, mégiscsak különös figyelemre tarthat számot Magyarországon. Bár a faluban a becslések szerint csak mintegy kétszázan tartoznak a cigány kisebbséghez, s közülük is csak harminc-negyven emberrel van gond, Szepessy Zsolt polgármester szerette volna elérni, hogy a kormány változtasson a szociális segélyezés eddigi rendszerén, adjon az eddiginél nagyobb hatalmat az önkormányzatoknak a helyi szociális, illetve közbiztonsági gondok rendezésére.

Nincs uborkaszezon. Az idei nyár nem múlik el botrányok nélkül a belpolitikában. A BKV humánpolitikai igazgatója közel 100 millió forintos végkielégítést kapott, majd ezt követően még másfél évig a cégnél dolgozott. Az ügy dagad.

Rákbetegek százait küldték el az Országos Onkológiai Intézetből kezelés nélkül. Köztük olyanokat is, akik csak a rákkezelés csúcsintézményében kaphattak volna megfelelő ellátást. A botrány kapcsán megváltoztatták az intézmény – a törvények értelmében egyébként jogszerű – gyakorlatát, ám a Magyar Rákellenes Liga szerint ez nem elég: fejleszteni kellene a vidéki rákcentrumokat.

Az elmúlt napokban felkerültek az Index hírportálra a mindeddig szakmai titokként kezelt, úgynevezett Rorschach-teszt ábrái. Az esemény nagy felháborodást keltett tudományos körökben. Sokak szerint a teszt a nyilvánosságra hozatalával elvesztette hatékonyságát, míg a szakértők egy része azért nem aggódik, mert a módszer alkalmazásának sikere leginkább a pszichológus hozzáértésén múlik.

Hétfő este garázsában felakasztotta magát Skribek Zoltán, a vecsési önkormányzat egyik fideszes képviselője.  Bár az öngyilkossági kísérletet a képviselő felesége megakadályoz­ta, elképzelhető, hogy Skribek Zoltán élete végéig béna marad. A fideszes képviselőt mesterséges kómában tartják, nyakcsigolyájánál a gerincvelő elszakadt, és az is elképzelhető, hogy az agya hosszú ideig megfelelő oxigénellátás nélkül maradt.Skribek két évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc és Kóka János élve eltemetésének ötletével hívta fel magára a figyelmet. A képviselő roppant viccesnek találta az autóbalesetben megsérült, majd élve elhantolt politikusok fikcióját.„A választások után nagy fekete autó indul vidékre kampánykörútra, benne Gyurcsány Ferenccel és a kor­mány négy másik politikusával. Egyszer csak az autó nagy sebességgel nekicsapódik egy fának. Rendőrök, mentők, tűzoltók azonnal a helyszínre sietnek, de csak a totálkárosra tört autót találják, a politikusoknak hűlt helye. A közelben azonban meglátják a parasztbácsit, aki hatalmas földhalom mellett támaszkodik ásójára. Megkérdezik tőle:– Bátyám, látta a balesetet?– Láttam én.– S hová lettek a politikusok?– Elástam őket.– Meghaltak?– De meg ám.– S egy sem maradt életben?– Hát, Gyurcsány és az a másik, Kóka azt mondta, hogy ő még él. De én ezeknek már semmit el nem hiszek!"  – idézte annak idején a Hírszerző a Vecsési Polgári Lap 2006 júliusi számát. A vicc közléséről a kiadvány felelős szerkesztője, Skribek Zoltán azt nyilatkozta: nem talált benne kivetnivalót.Szintén fideszes képviselőtársa, Tábori Ferenc a Hetek kérdésére el­mondta, a negyvenegy éves Skribeknek ez már a negyedik önkormányzati ciklusa volt, még huszonévesen került bele a helyi politikába. „Dinamikus, sportos személynek ismertem meg, aki a közéletben is rendkívül aktív volt” – mondta  a képviselő, aki azon­ban elképzelni sem tudja, mi állhatott az öngyilkossági kísérlet hátterében. Mint mondta, a háromgyermekes családapa a magánéletét illetően meglehetősen zárkózott volt. (atv.hu-hetek)

Mennyire fontos a magyar állampolgárok számára a család, a munka, a pénz, a barátság, a hit és az üdvözülés – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ egy friss Medián-kutatás. A mérések 1982 óta folyamatosak, s azzal a szándékkal készülnek, hogy feltérképezzék - több-kevesebb sikerrel – a társadalom világnézetét, illetve annak változását.

Amikor Barack Obamát néhány évvel ezelőtt szenátorrá választották, The audacity of hope címmel megírta az azóta magyarul is megjelent (Vakmerő remények című) könyvét. Nyilvánvalóan már akkor is látszott a később csak tovább mélyülő pénzügyi-gazdasági válság, s nyilván még csak felsejlett, hogy Obama megpályázza az Egyesült Államok elnöki tisztségét, ám – amerikai hagyomány szerint – céljait magasra árazta be, s nem pusztán a válságmenedzselésre szerződött, hanem egész komplexumát fejtette ki terveinek, miközben véleményt nyilvánított napjaink szinte minden alapvető kérdéséről (az abortusztól kezdve a bevándorlás kérdéséig). Az Obama által megfogalmazottak sok tanulsággal szolgálhatnak a mai magyar politika számára is.A leginkább az tűnik tanulságosnak, hogy amennyiben egy országban komoly politikai változást akarunk elérni, akkor koncentrált erőfeszítésekre van szükség. Obama könyve nagyon világos útmutatásokkal szolgál az ügyben, hogy egy ország megújulásában, sőt a megújulás eltervezésekor sem pusztán csak a gazdasági kérdések a perdöntőek. A válságok természete, hogy a gazdaságban mutatkoznak meg elsősorban (vállalati és egyéni-családi területen), de a gazdaság csődjei az egész társadalmi együttélési rendszer gyengeségeiről is tanúskodnak. Rokonszenves, hogy Obama már évekkel ezelőtt is pontosan látta: a társadalmi szövet megerősítése, újraértelmezése nélkül nincs sikeres gazdasági-pénzügyi válságkezelés sem.Ilyen háttér alapján különösen elgondolkodtató, hogy Magyarországon a világgazdaság 2008-ban akuttá váló válságjelenségeire is jobbára csak egy szűk, ha tetszik: makrogazdasági jellegű válasz született. A kormányoldalon legalábbis mindenképpen. Ennek a válasznak az a lényege, hogy a válság – 2001-et követően – a rossz gazdaság- és költségvetési politika következménye, s a megoldás az e területeken követett kormányzati politika korrekciója. Ehhez adott segítséget az IMF és a tágabb nemzetközi környezet, s itt sikerült az elmúlt hónapokban valamelyes számszerű javulást elérni. Természetesen a hazai és a nemzetközi források nem győzik hangsúlyozni, hogy az eredmények egyelőre törékenyek, s nem szabad belőlük messzemenő következtetéseket levonni, ugyanakkor ezek a vélemények alkalmasak arra is, hogy némi megnyugvást jelentsenek, és a hazai közéletet továbbra is a jól megtanult-megszokott álomba ringassák.A hazai közéletet ugyanis évek, évtizedek (sőt mondjuk ki: évszázadok) óta a makrogazdasági mutatók teljesítésének vagy nem teljesítésének feladata köti le. Ha ezeket sikerül teljesíteni (mint például a hetvenes évek közepén-második felében), akkor a belpolitikai hangulat szilárd. Ha viszont a makrogazdasági mutatók terén erőteljes romlás mutatkozik (mint például a nyolcvanas években vagy éppen az elmúlt években), akkor pillanatok alatt összeomlik a korábban meggyőzőnek hitt stabilitás, a felépítettnek hitt konszenzusok szétfoszlanak, és kiderül, hogy az ország sérülékenyebb, mint ahogy vezetői (és lakossága) gondolták.  Válságok idején azután felerősödik a „magyar gazdaság exportvezérelt gazdaság” szlogen, ami arra utal, hogy a túlságosan nyitott magyar gazdaság az átlagnál erősebben van kitéve a nemzetközi konjunktúrák vagy dekonjunktúrák hatásának. Érdekes módon a válsághelyzetekben mindig újra kell kezdenünk a tanulást, mintha korábban sosem tudott dolgok kerülnének a szemünk elé. Holott (ismétlem) nem évtizedes, hanem immáron évszázados mókuskerékben forgunk, amely szinte determinál minket a makrogazdasággal való egyoldalú foglalkozásra. Csak a dolognak van egy  (nem is akármilyen) szépséghibája: ha ennyire nyilvánvaló, hogy Magyarország nyitott gazdaság, ha ennyire el tudnak időnként szabadulni a dolgok, akkor hogyan nem lehet erre felkészülni, miért nem lehet mindezzel kalkulálni, és egy értelmes kormányzati politikát erre a tudásra építeni?A válasz valószínűleg a magyar politika – nevezzük így – „antiobamista” jellegével függ össze. Barack Obama „vakmerő reményeit” Amerika problémáinak teljes körű végiggondolása jelenti, azaz ebben a perspektívában a gazdaságnak nincs önálló, egyedülvaló státusa. Magyarországon viszont nem ez a helyzet. „Vakmerőnek” itt az számít, aki (persze válsághelyzetekben) képes kimondani, hogy súlyos megszorításokra van szükség, merthogy tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk elér. Más tehát a nézőpont. Az Egyesült Államokban természetes az egészben való gondolkodás. Nálunk ezzel szemben a részkérdésekre való koncentrálás a jellemző – merthogy a makrogazdaság csak részkérdés lehet egy nagyobb egység, a társadalom mindennapi élete szempontjából.Ez utóbbira pedig a magyar politikának nemhogy válasza nincs, de kérdése sem. A kérdéshez (és a válaszhoz) ugyanis egészen másfajta társadalomszemlélet kellene a politikai osztály részéről, amelyet azonban korábban nem tanultak meg, s miért gondolnánk, hogy épp a válság időszakában tanulnák meg. Ez a társadalomszemlélet olyan alapvető kérdéshez kellene elvezessen mindenkit, mint a demokrácia. Mit is értünk a 21. század elején ezen a rendszeren? Mi a célja? Mit ígér, és mit ad nekünk? Mit nem ad, még ha elvárjuk is? Amerikában valamirevaló politikus ezeknél a kérdéseknél kezdi, és azért, mert ott ezek a kérdések jelentik a hagyományt. Magyarországon – roppant érdekes módon – a demokrácia kérdése és követelménye mintha a makrogazdaság alárendeltje lenne. Itt mintha a politikai osztály számára nem lenne evidens, hogy az ő első számú feladata, megbízása a demokrácia karbantartása, élhetővé tétele, ami minden más feladatot megelőz.Sajnos ezt a szemléletet látjuk a Bajnai-kormány működésében is, habár ennek a kormánynak legalább van egy mentsvára: nem igazán vett politikai, hanem amolyan „félszakértői” kormány, amely döntően arra szerveződött, hogy a gazdasági válság időszakában válságkezelő lépéseket tegyen. Ezekben úgy-ahogy igyekszik megfelelni, és – merthogy ez a magyar hagyomány – a közönség egy része elégedett is emiatt (a forint állapota, a devizahitelesek helyzete), ám ezek a részsikerek nem homályosíthatják el azt a deficitet, amely a demokrácia karbantartásában, hogy ne mondjam fejlesztésében mutatkozik. Mindazonáltal nem tudhatjuk, hogy a Bajnai-kormányt követő következő kabinet egyáltalán érteni fogja-e a problémát, s jó kérdéseket tesz-e magának fel. Amit egyelőre tudunk felőlük, az hézagos, töredékes és némi bizonytalanságra ad okot. Vakmerő reményeink tehát, sajnos, nem lehetnek, de persze ebből nem az következik, hogy – örök időkre – „merjünk kicsik lenni”.

Több magas beosztású ügyésszel is jó kapcsolatot ápolt a szex- és korrupciós botrányba keveredett, azóta már kirúgott kerületi ügyész. Az ügyészség jelenlegi szerkezetét kifogásoló szakértők szerint felelőtlenség azt hinni, hogy ez az egyetlen hasonló ügy az átláthatatlan szervezet berkein belül.