Az Országos Onkológiai Intézet nem fogadja a vidékről érkező betegeket, sőt rákbetegek százait küldi el. Ugyanis az igazgatói utasítás értelmében a kórház csak azokat a pácienseket fogadhatja, akik a meghatározott ellátási kötelezettségi területről érkeznek, amely négy budapesti területre és néhány főváros környéki településre korlátozódik – adta hírül a Népszabadság. A vezetőség úgy érvelt, hogy nincs pénz az új páciensek ellátására.
A döntés következtében állítólag egy teljes orvosi csapat, a nőgyógyászati osztály vezetői tiltakozásukat kifejezve felmondtak. A többi osztályon is folyamatosan küldik vissza a betegeket az őket küldő intézményhez, annak ellenére, hogy éppen azért küldték az országos intézménybe a pácienseket, mert a szakemberek megítélése szerint ott kaphattak volna megfelelő szintű ellátást. A betegeknek lehetőségük van előjegyzést kérni, de amennyiben annak ideje túl hosszúnak bizonyul, alternatívaként terápiás eljárások javaslatairól kapnak kézhez egy papírt.
Ennek következtében az egészségügyi miniszter vizsgálatot rendelt el, hogy kiderüljön, indokolt volt-e a betegek elküldése. Székely Tamás sajtótájékoztatóján azt mondta, elfogadhatatlannak tartja, hogy egy csúcsintézmény épp a legmagasabb szintű ellátás érdekében érkező betegeket küldjön vissza.
Az ügy további folytatásaként az Országos Onkológiai Intézet közleményt adott ki, amely szerint a betegfelvételi rend teljes mértékben megfelel a jelenleg hatályos törvényeknek és az etikai igényeknek. Döntés született azzal kapcsolatban is, hogy azonnal ellátják a területükhöz tartozó összes beteget, és minden olyan beteget, akinek a kezelése csak az intézetben biztosítható, amely egyébként az összes beteg 15 százalékát jelenti. Ezen túlmenően előjegyzik és ellátják azokat is, akiknek az ellátását a törvény más területileg illetékes egyetemhez vagy súlyponti kórházhoz rendeli. Abban az esetben, ha a megnyúlt előjegyzési idő a gyógyítás eredményét károsan befolyásolná, az érintett osztályok a területileg illetékes onkológiai centrumba irányítják megfelelő terápiás javaslattal a betegeket. Ha azonban a beteg mégis kéri felvételét, vagy az érintett onkológiai centrum bármilyen okból nem vállalja, az intézet ezeket a pácienseket is ellátja.
Ottó Szabolcs, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató-helyettese lapunknak azt mondta, hogy a közleményen kívül már nem kíván állást foglalni. Annyit még hozzátett, hogy a hírekkel ellentétben az intézetből egyetlen orvos távozott, a nőgyógyászati osztály vezető főorvosa, közös megegyezéssel.
Bálint Orsolya, az Egészségügyi Minisztérium szóvivője a Heteknek elmondta, hogy a betegek ellátása továbbra is biztosított, és megerősítette: az intézet nem fog különbséget tenni azok között, akik számára a speciális ellátás szükséges, hanem területtől függetlenül ellátják az intézetben.
Székely Tamás egy televíziós hírműsorban kedden elmondta, hogy egyeztetett az érintettekkel, és véleménye szerint személyes konfliktus volt az ügy alapja: Ungár László osztályvezető főorvos másik két kollégájával együtt elhagyta az intézményt. Az intézet vezetőségének egybehangzó véleménye szerint képesek lesznek ellátni a jövőben felmerülő feladatokat.
A Magyar Rákellenes Liga a kérdést úgy látja, hogy a vidéki rákcentrumok helyzetét lenne szükséges rendezni, illetve fejleszteni, mert az csökkentené az Országos Onkológiai Intézetre nehezedő nyomást. Rövid távú megoldást pedig az jelentene, ha a finanszírozás hátterét áttekintenék, hiszen van egy bizonyos keretszám, amin túl az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) nem finanszírozza a kezeléseket. Kéri Ibolya, a Magyar Rákellenes Liga szociális munkása azt is elmondta, hogy szerinte nincs olyan beteg, aki a rendszer útvesztőjében kóborolna. Nyugat-európai tendenciára hivatkozva említette Írországot, ahol összesen hat rákcentrum van, az igaz, hogy ott mindegyik a legmagasabb szinten fel van szerelve, így mindenféle ellátás elvégzésére alkalmasak. (Ezzel szemben Magyarországon 42 onkológiai központ van, de csak az Országos Onkológiai Intézet az, amely teljes felszereltséggel rendelkezik – a szerk.)
2009. 08. 14. (XIII/33)
