A zsidó húsvét a világ legrégibb és egyben azóta is folyamatosan megült ünnepe, amely mintegy három és fél ezer éves eseményekre tekint vissza. Ebben az időszakban a zsidó nép rabszolgaként élt Egyiptomban, a fáraó és udvara egyre súlyosabb igákat vetett rájuk. Isten kiválasztotta Mózest és elküldte őt, hogy az Ábrahámnak adott ígéretek szerint megszabadítsa népét, és bevigye őket az ígéret földjére. A fáraó megkeményítette a szívét, és nem akarta szabadon engedni a zsidóságot, még az országát sújtó, Isten által végrehajtott csapások ellenére sem. Végül a tizedik csapás, az elsőszülöttek – s így feltehetően a trónörökös – halálával rábírta a fáraót arra, hogy útjukra bocsássa a hébereket.

A zsidók megmenekültek ettől a csapástól, mert Isten parancsa szerint családonként elkülönítettek egy ép és hibátlan bárányt, levágták, vérét az ajtófélfára kenték, húsát pedig elfogyasztották. A bárányt személyesen és családonként kellett levágniuk, ezzel is jelezve, hogy minden ember személyesen felelős a bárány haláláért. Az ajtófélfára kent vér Istenbe vetett hitük látható jeléül szolgált; a halál angyala kikerülte a vérrel jelölt házakat.

A húsvét héber neve – Pászka vagy Peszách – is innét származik, szó szerint elkerülést, elmenést, megkímélést jelent.

Ezt követően a zsidóknak hét napon át kovásztalan kenyeret kellett enniük, házaikban sem tarthattak semmi kovászost. Aki megmenekült ugyan vér által, de kovászosat evett, annak meg kellett halnia. Isten harmadik parancsa az volt, hogy ezt az ünnepet később a szabadulás emlékére évenként meg kell ünnepelni, és

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek

hetilap

Magányban is reményt ad a húsvét

Bizarr atmoszférát kölcsönzött a Húsvétnak a koronavírus világjárvány. A kereszténység legnagyobb ünnepén, magánkörre, családi otthonokra korlátozódnak megemlékezéseink az ilyenkor szokásos nagy közösségi események, ünnepi istentiszteletek helyett. (2020.04.10.)

Mészáros István László / Hit és értékek

hetilap

Hogyan lett a szenvedésből örömünnep?

A kereszténység közel kétezer éve Jézus Krisztus megfeszítését és feltámadását, valamint örök létezését hirdeti. Ez idő alatt ősi civilizációk semmisültek meg, öröknek vélt hatalmi rendszerek omlottak össze, nagy népek lettek jelentéktelen szereplők a történelem színterén; s bár a kereszténység is hordozza a két évezred viharainak és katasztrófáinak maradandó nyomait, az evangélium üzenete ma is ugyanaz, mint Péter és Pál apostol korában. (2019.04.18.)

Németh Sándor / Hit és értékek

hetilap

A pészach és a húsvét párhuzamos üzenete

A húsvét nem a tojásról, nyulakról és locsolkodásról szól, hanem a lehető legnagyobb, legkomolyabb, de egyben legörvendetesebb eseményekről. (2018. 03.29.)

Nasinszky Péter / Hit és értékek

hetilap

Jézus pere és a feltámadás: nagy fordulat a harmadik napon

„Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki jön az Úrnak nevében!“  Ezzel a drámai mondattal hagyta maga mögött Jézus azt a várost, ahol éppen királlyá akarták tenni. Jeruzsálem polgárai a négynapos bomló hulla, Lázár föltámasztása után, ugyanis meg voltak róla győződve, hogy Ő Dávid fia, az előre megígért Messiás. (2017. 04.13.)

Morvay Bátor / Hit és értékek