Hogyan maradhat fenn századokon keresztül egy ilyen abszurd állítás, amely szerint egy ember meghalt, feltámadt és él, ráadásul nem csupán szellemi, hanem testi realitásában? Az előítéletek nélkül és tisztességesen gondolkodó embereknek is – még ha nem fogadják is el az állítás valóságalapját – el kell ismerniük, hogy a világtörténelemnek ez a legnagyobb jelentőségű és legizgalmasabb üzenete. Mindenkinek csak két lehetősége marad a válaszra: vagy hazugságnak, vagy igazságnak fogadja el a Jézusról szóló állítást – nincs több alternatíva a Názáreti történetét illetően.
Ha azt feltételezzük – amit sok művelt és felvilágosult gondolkodású embertársunk állít –, hogy a Jézus feltámadásáról szóló sztori a világtörténelem leghatékonyabb és legzseniálisabb meséje, az igazságosság objektív követelménye ebben az esetben is azt diktálja, hogy kutassák a választ:
mi az oka annak, hogy bár több tucat generáció váltotta egymást az elmúlt évezredekben, ez a „hazugság” mégsem veszít tömegeket vonzó erejéből,
holott nem kevés olyan hatalom és tudományos, kulturális, vallási elit regnált ez időtartam alatt a földön, melyek kifejezetten azt a célt tűzték maguk elé, hogy kiirtsák e „mesére” irányuló hiszékenységet a lelkekből?
hetilap
hetilap
