Hisztériakampány, digitális frontvonal, lépések Nagyváradig – a 2026-os választás tétje történelmi léptékű.(Fotó: FB / Magyar Péter)
Ez egy véleménycikk.
Ha a Kedves Olvasó az elmúlt napokban csak a Telex és a 444 felületeit olvasta, vagy épp a Partizán élő közvetítéseit nézte, úgy tűnhet számára, mintha Magyarország már most belépett volna a „putyini diktatúra” korszakába, ahol már-már az ablakon dobálják ki az ellenzéki újságírókat, minden kritikus hangot eltörölnek, pártokat tiltanak be, cikkeket cenzúráznak, és egyéb szörnyűségek. Pottyondy Edina influenszer olyan szinten érzékeli ezt a valóságot, hogy már azt fontolgatja, hogy vagy visszavonul, vagy külföldre költözik. Jól jelképezi ez a reakció is azt az elképesztően hiszterizált állapotot, ami napjaink belpolitikáját jellemzi. Mindez akkor is igaz, ha a parlamentben benyújtott átláthatósági törvény szövege valóban felvet néhány nagyon komoly kérdést és dilemmát.
De messze nem csak a kormánykritikus oldalt jellemzi ez a pániküzemmód. Olyan szinten zajlik például az Ukrajnával kapcsolatos diskurzus is, hogy nehéz túllicitálni azokat a kormánypárti figyelmeztetéseket, amelyek a legkülönfélébb nemzetpusztulást helyezik kilátásba arra az esetre, ha esetleg Ukrajna uniós csatlakozása megvalósulna. Teljes államcsőd, összeomló magyar gazdaság, világháború, hogy a legrosszabb szcenáriókat ne is említsem. Viszont komoly hiba elbagatellizálni, hogy milyen súlyos következményekkel járna az a brüsszeli terv, ami gyorsított eljárásban léptetné be az országot az Európai Unióba. A magyar társadalom számára az sem túl szerencsés, ha egy olyan gyűlöletspirál veszi kezdetét, amelyben az ember vagy a „véreskezű Putyin” csatlósának számít, vagy a magyarellenes ukrán propaganda és hírszerzés kiszolgálója, harmadik út pedig nincs. Világos, hogy a valóság azért ennél sokkal árnyaltabb.
2025.05.23. (XXIX/21)
