Mit lehet írni egy olyan filmről, amelynek egyik legnagyobb szenzációja, hogy a filigrán színésznő minden epizód kedvéért felszed 10-20 kilót, hogy megformálhassa a kissé molett, esendően bájos (?) főhősnőt, aki mára a szingliirodalom klasszisa lett? Merthogy a Bridget Jones naplója időközben kultuszfilmmé vált: világszerte elsöprő sikert arattak a magányos brit harmincas hölgy könyv-, majd filmbéli lamentálásai az élet fontos dolgairól. A főbb napirendi pontok a fogyás, a karrier- és önépítés, egy normális "pasi" (a film egyik kulcsszava) összehozása, illetve a cigarettáról való leszokás, amelynek egyetlen előnye az apuka megfogalmazása szerint, hogy legalább "megöl, mielőtt rosszabbra fordulnak a dolgok". Egy bestsellernek mondott könyv és film után borítékolható a folytatás, amely megtekintve csak azért bizonyul említésre méltónak, mert tartani lehet tőle, hogy elődjére való tekintettel nagy tömegeket fog a vetítőtermekbe vonzani.