„Egyedül élek a nagymamámtól örökölt garzonban, havi nettó 75 ezer forintot keresek, amiből a lakásrezsi és a közlekedés után marad 30 ezer forintom minden egyébre” – mondja a 27 éves, érettségizett Erika, akinek április 14-én pontosan 2 ezer forintja van, de azt mondja, nem gond, mert hónap elején bevásárolt tartós élelmiszerekből, és szerencsére egészséges is. Különben is, már megszokta, hogy soha nincs nála pénz, mivel ritkán jön össze valamilyen pluszmunka-lehetőség.
Példája jól mutatja, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük azoknak, akik a létminimum alatt élnek. A KSH 2010-re vonatkozóan közölte utoljára, hogy becslésük szerint mennyien élnek az akkori minimális megélhetési szintként meghatározott nettó 79 ezer forintnál kevesebből. A mutató 37 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy 3,7 millió magyar él meglehetősen nehéz anyagi körülmények között. Egy tavaly kiadott KSH-elemzés pedig arra világított rá, hogy 2011-ben a lakosság mintegy 13,8 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, vagyis 62 ezer forintnál kevesebből havonta. A válság éveiben ez a szint 12,4 százalék között mozgott, 2010 és 2011 között azonban 1,5 százalékot ugrott, vagyis 150 ezer ember süllyedt le a legszegényebbek közé.
Azt is érdemes megnézni, hogy ez a pénz mire elég. Ha a szegénységi küszöbértéket nézzük, csaknem 1,4 millió honfitársunkra naponta 2 ezer forint elkölthető összeg jut – ebből kell többek között a lakhatást, az élelmezést finanszírozni. A háztartások kiadásainak csaknem felét egyébként ez a két tétel viszi el: lakhatásra a bevételeink 25 százalékát, élelmiszerre pedig mintegy 23 százalékát költjük. A KSH adatai szerint 2011-ben a létminimumból élők 23 ezer forintos havi bevásárlókosarába húsból és húskészítményekből 3,5 kiló fért bele, tejből 7,7 liter, gabonafélékből 9 kiló, burgonyából 4 kiló, zöldségből 11,6 kiló, gyümölcsből pedig 6,5 kiló.
2013. 05. 03. (XVII/18)
