Kilátó a Héber Egyetem előtt. A felvétel utáni napon kilenc diák halt meg itt egy terrortámadásban
Izrael nem nagy. Tíz nap alatt nagyjából végig lehet járni a Galileai-tótól a Negev-sivatagig akkor is, ha nem hajt a tatár. Hajt viszont az idegenvezető, meg egy kicsit a tudat, hogy nagyjából bárhol véget érhet az utazás. Örökre. Az izraeliek nem szeretnek beszélni erről. Ők élni szeretnek, és szeretnék azt is, ha több turista jönne. Hiszen nekik épültek a szállodák, amelyek közül vagy ötvenet kellett a közelmúltban bezárni. Őket várják a boltok Jeruzsálem Váci utcáján, a Ben Yehuda sétálóutcában, ami azonban kedvelt célpontja az öngyilkos merénylőknek és bombaelhelyezőknek is. A csoport egyik tagját, aki a sarki könyvesboltba – részint vásárolni, részint csak azért is – betért, kétszáz méter és alig egy óra választotta el attól a falafelétteremtől, ami egy merénylővel együtt felrobbant. A két éve még barátságos arab kávézó tulajdonosa most merev tekintettel, kelletlenül szolgálta ki a magyar csapat tagjait, szinte a sarkukra húzta le a redőnyt. Talán az volt a gond, hogy egy zsidó boltból jöttek ki, és már nem kívántak további vásárolgatásba merülni a szomszédos arab boltban. Ki tudja? Két éve minden turistacsoportot végigvezettek az arab negyed bazársorai között az idegenvezetők – ma nincsenek turistacsoportok, és az arab negyeden a helybeliek is csak fegyveres kísérettel merészkednek át.
"Ültess fát a békéért!" Már több millióan tettek eleget a felhívásnak Fotók: Dorozsmai Jenő
2002. 08. 09. (VI/32)
