A tavaly októberi lengyelországi választásokon hiába szerezte meg a megelőző nyolc évben kormányzó PiS (Jog és Igazságosság – Prawo i Sprawiedliwość) párt a legtöbb mandátumot a szavazatok 35,4 százalékával, arra azonban képtelen volt, hogy koalíciós megállapodásokkal újra kormányt alakítson. Bár Andrzej Duda államfő elsőként Mateusz Morawieczkinek adott lehetőséget november végén a kormányalakításra, ez azonban nem bizonyult hosszú életűnek, így december 11-én a lengyel parlament, a Szejm, Donald Tusk ellenzéki vezetőnek és az ellenzék pártjainak adta meg a lehetőséget a kormányzásra.
A Tusk által vezetett kormányzat a Polgári Platformot, a konzervatív Harmadik Út nevű pártszövetséget, illetve a liberális Új Baloldal nevű formációt foglalja magába, amely lényegében mintegy tizenkét pártot tömörít összesen. A Polgári Platform a szavazatok 30,7 százalékát, a másik két pártszövetség pedig összesen 23 százalékot szerzett októberben. A kormányt alakító szövetségek mindannyian EU-pártiak, annak ellenére, hogy Tusk Polgári Platformját és a Harmadik Utat is jobbközép-konzervatív irányúnak nevezik a médiában.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2024.01.12. (XXVIII/2)
