A Bizottság jórészt attól tartva indított eljárást Berlin ellen, hogy ne legyen hivatkozási alapja a magyar és lengyel miniszterelnököknek a különleges bánásmódra a németek irányába.(Fotó: AP / Armando Franca)
Nem akar lemaradni a Hetek legújabb kisfilmjeiről, podcast-adásairól? Iratkozzon fel Youtube csatornánkra itt!
Ahogy arról egy évvel ezelőtt már beszámoltunk (Bomlaszt-e a Német Alkotmánybíróság? Az EU Bíróságával szemben hozott ítélet integrációs vitát váltott ki, Hetek, 2020.05.29, XXIV/22), a német Alkotmánybíróság az uniós jog elsőbbségét kvázi figyelmen kívül hagyva felülbírált egy döntést, amelyet az Európai Unió Bírósága hozott. A jogi döntés, ahogy akkor Ursula van der Leyen, az Európai Bizottság vezetője megjósolta, kötelezettségszegési eljárásban csúcsosodott ki.
A Bizottságon belül és kívül is bírálták az eljárás megindítását. A hivatalos indoklások szerint viszont az EU lényegében kényszerpályára került, ugyanis ha nem kezd kötelezettségszegési eljárást Németország ellen, akkor teljes joggal vádolhatták volna részrehajlással – a magyar és a lengyel kormányok ugyanis az uniós rendelkezések figyelmen kívül hagyása miatt szinte menetrendszerűen kerülnek ilyen eljárások alá az Unió részéről. Az Európai Bizottság közvetve utal is Magyarországra és Lengyelországra a döntést indokló közleményében. A döntésről szóló sajtótájékoztatókon pedig többször elhangzott, hogy ha a német Alkotmánybíróság korábbi döntését szó nélkül helyben hagynák, akkor a lengyel és magyar kormány azonnal precedensként kezelné a helyzetet, és a rájuk vonatkozó európai uniós bírósági, vagy más EU-grémium által hozott, uniós jog szerint kötelező érvényű döntéseket ezen az alapon felülbírálják majd.
2021.06.25. (XXV/25)
