Ha a kérdés csupán annyi, hogy valamilyen pénzkereseti lehetőségre tegyünk szert, a feladat nem megoldhatatlan. VALAMILYEN munkát lehet találni. Ám ha a kérdés már az, hogy az álláskereső az eredeti szakmájának, készségeinek, korábbi munkatapasztalatának, idegennyelv-tudásának és végzettségének megfelelő munkát találjon, méghozzá jogilag rendezett formában, normálisan bejelentve, és mindezt méltányos fizetésért, korrekt munkaidőben… ennél a résznél kezdetét veszi a témáról szóló beszélgetésekben on- és offline egyaránt a kínos csend, a zavarodott vállvonogatás, a plafonbámulás és a kéretlen közhelydobálás azzal, hogy a témát racionálisan végiggondolók hozzáállása „miért negatív” a kérdésben.
Merthogy a munka világának témája az online térben is villámsebességgel zárkózott fel a futball, a koronavírus és a geopolitika mellé. Mindenki ért hozzá – és jellemzően minél távolabb vannak a reálélettől, annál profibb szakértők benne.
A képet a hozzászólók privát véleménybunkerei csak tovább árnyalják. A propaganda szerint Tündérország küszöbén állunk, vagy már csak egy lépés a paradicsom. Mi több, számos kommentelő olyan idealisztikus „mindenki dolgozhat” víziókat fest a neten, mint a Nemzeti Filmarchívumokban némi keresgélés után előbányászható termelési riportok a múlt századból. Eközben a liberális oldal szerint meg egy sajátságos jogalkotású félbanánköztársaság hétköznapjain lehet egyfolytában hüledezni.
2022.07.22. (XXVI/29)
