hetilap

Az ünnepi interjú második része év eleji lapszámunkban jelent meg, amely holnaptól kezdve teljes terjedelmében ezen a linken lesz elérhető.

CSAK EGYÜTT TUDJUK FOLYTATNI! Az elmúlt évben a Hetek minden korábbinál élesebben állt ki az igazság mellett: legyen szó a keresztény értékek védelméről, vagy az Izrael melletti kiállásról. Fizessen elő Ön is, hogy jövőre is folytatni tudjuk ezt a munkát: hetek.hu/elofizetes

  Milyen érzésekkel zárod ezt az évet? Illetve mi a Hit Gyülekezete kapcsán a jövő évi várakozásod? 

Az év első felében egészségi problémákkal kellett megküzdenem; az egészségemet és erőmet fokozatosan visszanyertem. Az előzményeket figyelembe véve a 2023-as évet pozitív érzésekkel és hálával készülök befejezni. A gyülekezet életének és szolgálatának megújítását nyáron hirdettük meg, és az év vége felé már láthatóvá váltak pozitív változások. A pandémia, a háború és más problémák a közösségi élet, istentiszteletek rendjében és testvéri kapcsolatokban is zavart okoztak, számos kereszténynek az Úr Jézussal való személyes közössége megromlott, és voltak olyanok is, akiknek az Úrba vetett hitük törést szenvedett; illetve olyanok is akadtak, akik a Covid-járvány idején hozott intézkedéseink miatt ellenségesek lettek, és agresszív támadásaik célpontjává váltunk.

Egy gyülekezetellenes Facebook-csoport is létrejött régi ellenségünk, a most Floridában élő provokátor vezérletével; a csoport tagjai életcéljukká tették a gyülekezetünk és szolgálatom tönkretételét, megszüntetését. A gyülekezet nehézségeit és fáradtságát pedig igyekeztek kihasználni kisebb testvérgyülekezetek, amelyek úgymond leírtak bennünket, mint akiknek múltjuk ugyan van, de a jövőt ők jelentik. Ezek „rászerveztek” közösségünk tagjaira, hogy létszámnövekedést tudjanak produkálni. Még sorolhatnám azokat a negatív jelenségeket, amelyek az elmúlt években mint a bolondgomba szaporodtak el.

Ezek a jelenségek is szükségesé tették, hogy újra átgondoljuk a közösségünk perspektíváját és a keresztény világban, a magyar társadalomban betöltött szerepét.

Ami a jövő évi várakozásomat illeti, az Úr köreinkben, nemzetünkben és a megújuló egyházban való munkálkodását reménységgel látom, de a világ jövőjével kapcsolatban pesszimista vagyok, mivel semmi jelét nem tapasztalom annak, hogy megfelelő változások következnének be jövőre az állapotában, ami által elkerülhetné Isten ítéletét.

  Pontosan miben látod a közösségi élet megújítását?

A gyülekezetnek az Isten Szellemének szolgálatát kell a jövőben végeznie Isten Igéje alapján. Emiatt karizmatikus a Hit Gyülekezete; ez adja létezésünk indokát és értelmét. Csak akkor van értelme egy új egyház alapításának, ha képes Istentől származó kijelentésekkel és áldásokkal gazdagítani a kereszténységet, vagy megújulását előmozdítani. Ha erre nem képes, erőfeszítései értelmetlenek, és csak a meglévő zavarokat mélyíti el a keresztény közegben, de a társadalomban is.

A Hit Gyülekezete nem azért jött létre, mert én szerettem volna ilyen módon valaki lenni és pénzt keresni, hanem mert arra a meggyőződésre jutottam, hogy Magyarországnak szüksége van olyan gyülekezetre, amely fentről született és Szent Szellemben alámerített hívőkből áll, akik a Biblia, az Újszövetség igazságait elfogadják és hittel követik. A gyülekezetünk gazdag, izgalmas történetet mondhat magáénak, és színes élettapasztalatot szerzett.

A helyreállítás nagyon fontos bibliai elv, mert az embernek az Istenhez való kapcsolatát a megtérések, eltévelyedések és visszatérések jellemzik az üdvtörténelemben, és ez nincs másképp napjainkban sem.

A mi esetünkben a helyreállítás célja: megújítjuk és visszaállítjuk azokat az igazságokat a közösség és a hívők életében, szolgálatában, amit az apostoli egyház ismert, használt és hirdetett. Ezek között a legalapvetőbb területek: a kereszténnyé válás alaplépéseinek, a Szent Szellemben való alámerítésnek, a karizmák működésének megújítása, a család és otthon, Isten Országa igazságainak helyreállítása, a testvéri kapcsolatok igazságosságban, szeretetben való visszaállítása, a pasztorációs tevékenység újraszervezése, a közösség erkölcsi és spirituális rendjének megszilárdítása, Isten dicséretének, imádásának frissítése, de az egyházunk pénzügyi és gazdasági rendjének korrekciója és erősítése is céljaink közé tartozik.

A közösségünk és tagjaink identitásának erősítésében a fentiek mellett a közösségeink érdekeit is világossá kell tenni, hogy azt hatékonyabban tudjuk védelmezni a jövőbeni kihívásokkal szemben is. Az identitásunk alapja pontosan a bibliai értékek iránti elkötelezettség. De fontos eleme a gyülekezethez való ragaszkodás is; célunk, hogy ezek mint identitásunkat alkotó és erősítő tényezők realizálódjanak a tagokban. Megújulásra van szüksége a gyülekezeti tagok aktivitásának is, egymás és Isten felé egyaránt. A gyülekezetben magasabb szintre kell emelni a szeretet és pozitivitás légkörét; fontos, hogy egyetlen hívő se érezze magányosnak és értéktelennek magát. A közösségnek el kell jutnia arra a kegyelmi szintre, hogy minden hívő Isten szeretett gyermekének érezze magát, támogatott és elfogadott embernek, aki élvezi az Úr gondviselését, ellátását.

  Miként értékeled a Hit Gyülekezete jelenlegi helyzetét a magyar társadalmon belül?

A Hit Gyülekezete 1989-ben lett elfogadva hivatalos egyháznak az állam által, de a társadalmi elfogadásért és tiszteletért ezután kezdődött el a küzdelmünk. Ez nehezebben megvalósítható cél egy előítéletes társadalomban. A mennyei látásunkat az Isten országának szent ügyéről nem adtuk fel soha, de számos konfliktus származott abból, hogy olyan változásra akartak bennünket rákényszeríteni, ami a meglévő vallási, társadalmi viszonyokhoz való asszimilációt jelentette volna. Jobb- és baloldalról is a 90-es években folyamatosan támadtak bennünket, különösen személyemet; sőt néhányan kezdeményezték közösségünk felszámolását is.

Jelentős változás a gyülekezet társadalmi helyzetében az ezredforduló után indult el, de a 2010-es években is néhányan reménykedtek abban, hogy ha a Fidesz kerül hatalomba, akkor sor kerül egyházi státuszunk felszámolására. Csalódniuk kellett, mert a gyülekezet továbbra is egyház maradt, és ezért semmit nem kellett hitigazságainkból és a gyülekezet önállóságából feladnunk; a kormány, állami szervek hagynak bennünket élni és szolgálni.

A gyülekezetünk társadalmi elfogadottsága és tisztelete is javult, de a baloldali és liberális érzelmű újságírók, értelmiségiek részéről érnek bennünket időnként igaztalan vádak, rágalmak, akik a társadalmi helyzetünkben beállt pozitív változást Orbán Viktorral kötött vállalhatatlan mutyinak igyekeznek beállítani, és személyemet hiteltelenné tenni. Tudatosan eltorzítják a gyülekezet társadalomról, politikáról szóló tanításait, mintha a balliberális politikai nézeteinket felcseréltük volna a Fidesz doktrínáira. Pedig soha nem voltak a gyülekezetnek bal- és ultraliberális politikai nézetei a társadalomról. Megítélésem szerint a klasszikus emberi jogokat, szólás- és vallásszabadságot napjainkban a kormányzati pártok felső vezetése legalább olyan következetesen képviseli, mint a baloldali és liberális kormány képviselte. Ezek érvényesülésével kapcsolatban mindig is lehetett és lehet ma is kritikákat megfogalmazni hazánkban.

A hagyományos történelmi egyházak mély történelmi és kulturális gyökerekkel rendelkeznek Magyarországon. Ez számukra jelentős helyzetelőnyt jelent velünk szemben is, különösen napjainkban, amikor élnek is az érdekérvényesítési erejükkel, s ezzel a hozzánk hasonló közösségek társadalmi mozgását, tekintélyét és az emberek nyitottságát is befolyásolják, korlátozzák. Ez azzal a veszéllyel is jár, hogy hazánkban újra lelassul és lefagy a vallási mozgás, ami a keresztény hitgyakorlat megújításának esélyét nagymértékben rontja. Mert zajlanak ugyan a tradicionális egyházakban a hitélet felébresztésére kezdeményezések, de a hatalom túlzott támogatása és az ebből származó egzisztenciális biztonságérzet miatt az inspiráló konkurencia idegesíteni fogja a gondtalansághoz és kényelemhez visszaszoktatott egyházak vezetőit és a klérust.

Volt lehetőségünk megtapasztalni a 80-as és a 90-es években a klérus idegességét, rosszindulatát, és szereztünk ismeretet arról is, hogy professzionális módon képesek a politikai hatalmat felhasználni a reájuk fenyegetettséget jelentő mozgalmak, közösségek diszkvalifikálására. Szerencsénkre Magyarországon a jelenlegi kormány vezetése rugalmas egyházpolitikát folytat, úgy tűnik, minden egyház tevékenységét eltérő mértékben szükségesnek véli; azonban be kell látnunk, hogy a jobboldali konzervatív pártok egyik legfontosabb szavazóbázisa szinte mindenhol a tradicionális egyháztagság.

Ezért igyekeznek támogatásban részesíteni történelmi egyházakat, hogy biztosítsák a társadalom stabilitását és nemzeti identitását, valamint politikai támogatottságukat. A kereszténység, különösen a történelmi kereszténység mély társadalmi gyökerei folytán jelentős mértékben fenntartja és védelmezi a nemzeti identitást. A konzervatív oldal a hagyományokat, a vallási örökséget, az erkölcsi normákat, a családot hangsúlyozottabban védelmezi, mint a baloldal; és ebben az első számú természetes szövetségesei az egyházak, de persze vannak ma progresszív, liberális egyházak, tagok is, akik a baloldali pártokra is szavaznak.

  Ebben hol a helye az evangéliumi gyülekezeteknek? 

Egy evangéliumi gyülekezetnek a társadalmi és az egyházközi helyzetét döntően a növekedésre és fejlődésre való képességei, valamint a társadalmi befolyása és spirituális-erkölcsi dinamizmusa határozza meg. Ugyanakkor az ilyen közösségek növekedése feszültséget kelthet. Az elmúlt tíz évben ügyes egyensúly alakult ki a hagyományos kereszténység és az új típusú, pünkösdi-karizmatikus vagy neoprotestáns közösségek között.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy olyan társadalmi közegben tevékenykedünk, ahol eleve kulturális, vallási, ideológiai, világnézeti és spirituális korlátok akadályozzák az evangélium hirdetésének hatékonyságát, a közösség építését. Bár hazánk kormányzati eszközökkel igyekszik védekezni a woke-mozgalommal, transzgenderizmussal szemben, ezek már beszivárogtak és terjednek nálunk is. A korlátok fennmaradására szükség van, ha romlástól, pusztulástól védelmeznek.

Jézus Krisztus küldetésének negatív célját is magunkénak valljuk, vagyis a társadalomban az ördög munkáját kell lerombolni Isten spirituális fegyvereivel; ezáltal nyílnak ki az ajtók az evangélium hirdetése és elfogadása előtt.

A progresszív politikai programokat és genderideológiákat napjainkban a balliberális oldal képviseli hazánkban, s ez éles ellentétben áll az értékeinkkel. Ha ezt képviselték volna a 80-as és a 90-es években kötelező és kirekesztő módon, biztos, hogy nem tudott volna érdekszövetség kialakulni velük. Nyugati országokban a társadalom szekularizációját, a progresszívnek nevezett mozgalmakat, a diverzitást, az etnikai és vallási keveredést, az esztelen migrációt, a nemzeti szuverenitás felszámolását, a világ egyesítését elsősorban a baloldali pártok kényszerítik hatalmi eszközökkel az emberekre, amivel egyúttal a lelkiismereti és vallásszabadságot is súlyosan sértik. Ebben segítik őket áljobboldali pártok és politikusok is. A mi központi feladatunk az Isten Országának hirdetése és képviselete a jövőben is.

  Minderre a globális folyamatok is erőteljesen hatnak, nem?

A globális folyamatok a kereszténység világméretű elterjedését is eredményezték: az évszázadokon keresztül kereszténységtől elzárkózott térségekbe behatolt az evangélium, és növekszik a kereszténység létszáma például Kínában, Indiában, Iránban, illetve afrikai országokban is. Zárt társadalmak nyíltak meg a kereszténység előtt; ebben az angol nyelv dominanciája, a globális gazdasági és kulturális rendszer integrációja is pozitív szerepet játszott. Szinte minden nyelven olvasható a Szentírás, amire eddig soha nem volt példa.

Nyilvánvalók azonban a globalizáció súlyos negatív hatásai is a nemzetekre és a kereszténységre egyaránt. Sőt, az egész világ állapotának drámai romlásában a világ egyesítése és a világbirodalom felállítása érdekében tett erőfeszítések nagy szerepet játszanak. Különösen aggasztó az Egyesült Államok kormányának politikája, melyet kifejezetten keresztényellenesnek lehet nevezni, mert olyan normákat fogadtat el szövetségeseivel, amiket a Szentírás törvénytelenségnek ítél.

Mivel Amerika a világ minden országának életvezetésére és életmódjára befolyást gyakorol hatalmas kulturális ereje révén, iszonyatos felfordulást okoz a kulturális forradalmával, mindenekelőtt a fiatalok körében. Lehet, hogy gazdasági ereje és politikai befolyása a hanyatlás stádiumában van, de kulturális értelemben, különösen a popkultúrájának az egész világra gyakorolt befolyása szerint egyedülálló szuperhatalom. A fiatalság döntő része mindenhol az amerikai életmódot, viselkedési mintákat akarja követni; legtöbb kivételt az iszlamista körökben találhatunk, de azok erőszakossága sem lebecsülhető veszélyt jelent a normális és békés életmódra.

A világ nagy változásokon megy keresztül, melynek motorja Amerika, amely nem válogat eszközökben, hogy a világ feletti dominanciáját helyreállítsa és megszilárdítsa. Emiatt egyre szorosabb pórázra fogja Európát, mert pontosan tudja: európai politikai és transzatlanti egység nélkül hatalmi törekvése nem tud sikeres lenni. Személyesen nagy csalódás nekem Észak-Amerika, mert gyerekkori álmom volt, és évtizedeken keresztül a kommunista, ateista szovjet rendszer ellen harcolt. A kereszténység védelmezőjének ismertem meg, ám most azt látom, hogy különösen a tényleges kereszténységgel szemben folytat ellenséges politikát a jelenlegi vezetés.

  A múlt héten Magyarország igen kellemetlen helyzetbe került az EU-bővítés tárgyalása során. Úgy tűnik, egyedül maradtunk. Min múlik, hogy Magyarország az általad felvázolt folyamatban talpon maradjon?

Magyarország számára és számunkra is nagy sorskérdés a talpon maradás. Bölcs politikai vezetésre, nemzeti egységre és az Úr csodálatos beavatkozásaira is szükség van, hogy országunk ne kerüljön bele a formálódó gonosz birodalomba, ami akár a szabadságért folytatott küzdelmes történelmi harcának vereségét is eredményezhetné. Mivel ismerem a Nyugatra vonatkozó biblikus próféciai beszédeket, a magyar állam szuverenitásának visszaszerzéséért vívott küzdelmet erkölcsösnek és szükségesnek tartom, hogy ne kelljen bűnhődnünk a nemzetünket és az Isten Kinyilatkoztatását megvető politikusok istentelen döntései és cselekedetei miatt. Persze saját bűneinkkel is le kell számolnunk, hogy tudjunk utána a dolgokon változtatni.

Viszont egy birodalom provinciájaként szinte semmit nem tehetünk a politikai őrültekkel szemben. Politikai vereségként is be lehet állítani az ukrán csatlakozásról szóló távolmaradást, de ez semmiképpen nem meglepő és szégyellni való vereség. A Római Birodalom újjá­élesztése zajlik ugyanis, melynek most, úgy tűnik, Washington a vezetője. Ennek ellenére hangsúlyozni szeretném, hogy továbbra is nagyra értékelem az amerikai népet; sok millió jó ember és elkötelezett hívő hazája még most is az Egyesült Államok.

  A nemzetek Krisztus általi ítéletében mekkora lesz majd olyan kis országoknak a felelőssége, amelyeknek a nagyhatalmi szereplők között alig van döntési szabadságuk? Főleg, ha konkrétan a hatalmi szinten is beavatkoznak külső erők a jövőben, és nem az emberek választása érvényesül?

Fontos kérdés ez is; a Biblia szerint a birodalmak gyakran büntető eszközök Isten kezében Izrael és kisebb nemzetek számára, mert a népek Ézsaiást idézve „áthágták a törvényeket, megváltoztatták a kijelölt határvonalakat, megtörték az örök szövetséget” (24,5). E törvénytelenség alapja az Isten létezésének és az általa adott törvénynek a tagadása, amit erkölcstelen és embertelen rendelésekkel igyekeznek helyettesíteni.

A próféta szerint Isten azért bünteti meg keményebben a birodalmakat, mert a vezetőik felfuvalkodnak, nemzeteket akarnak kiirtani, Isten fölé emelik fel magukat, mivel azt hiszik, a nemzetek feletti uralmukat saját erejüknek, kiválóságuknak és okosságuknak köszönhetik. Nem volt a földön és nem is lesz olyan birodalom, ami ne taszítana nemzeteket, közösségeket rabságba, és ne imádtatta, istenítette volna önmagát.

A magyar nemzet története során számos esetben fizikai konfliktusban is állt birodalmakkal, és sajnos ennek a harcnak egyáltalán nincs még vége. A legdrámaibb küzdelem a jövőben sorra kerülő konfliktus lesz a végső birodalommal, mert ennek a tétje valóban az lesz, hogy „lenni vagy nem lenni”. Fontos feladatomnak tartom, hogy minél több emberrel megértessem a már most formálódó, de jövőben beteljesedő végkifejletet.

Magyarország jövőjét a kataklizma éveiben a geopolitikai helyzete fogja meghatározni. Ha a vezetés és a társadalmi többség fölveszi az Antikrisztus bélyegét, akkor csak az ezzel szemben álló kisebbség reménykedhet abban, hogy a harag napját túléli.

A Nyugat jövője már megpecsételődött Isten előtt, rendszerére nézve az ítélet már meg van írva, így a kérdés már csak az, hogy hány ember érti ezt meg, és áll át a jó oldalra.

A most épülő világrendszer lényege a blaszfémia lesz, ami a Szent Szellem káromlását is magában foglalja. Éppen ezért nemcsak ennek a rendszernek, hanem minden támogatójának és együttműködőjének sincs bűnbocsánat. Magyarország már csapdahelyzetbe került, de még van arra lehetőség, hogy a jelenlegi Unió felbomlik, és egy más jellegű szövetségi rendszerbe tömörülnek az európai országok. Ez időt és lehetőséget adna, hogy Magyarország újrapozícionálja a helyét a nemzetközi rendszerben. A keresztények is időt nyernének ilyen esetben, hogy tudatosabban felkészüljenek a parúziára (Jézus Krisztus eljövetelére), és a lélekmentésre is nagyobb energiát tudnának mozgósítani.

(Folytatjuk)