"2001. szeptember 11-én dermedten, szinte sokkos állapotban meredtünk a televízió képernyőjére. Láttuk, hogy az ikertornyok ablakaiból a biztos halálba ugranak az életben maradás minden reményétől, esélyétől megfosztott emberek. Ez nem virtuális, hanem kegyetlen valóság volt. Olyan, amikor az embereknek futniuk kell azért, hogy életben maradhassanak. Közben azt is megtudhattuk, hogy a Pentagont is támadás érte, sőt egy eltérített utasszállító gép a Fehér Ház felé tart. A 93-as járat utasai hősies támadást indítottak fogvatartóik ellen, de saját életüket már nem tudták megmenteni.
Ezen a napon egy büszke, dinamikus és optimista ország helyett egy megalázott, szenvedő és sebezhető Amerikát láttunk, amelyért imádkoznunk kellett a Mindenható segítségét kérve.
2011. szeptember 11-e változást hozott a világban. Megváltoztatott minket is, életünket is. A félelem és rettegés ereje New York utcáiról belénk hatolt a médián keresztül. Nem lehet elfelejteni ezt a napot. Azokban az órákban bennünket is kérdések foglalkoztattak, mint szerte a világon százmilliókat. Hogy történhetett meg mindez? Miért pont itt történt a terrortámadás? Kik voltak ezek, akik ezt elkövették? Mik a céljaik? És mi következhet ezután?
Az azóta eltelt tíz év sok kérdésre választ adott. Persze sok paranoid magyarázatot is kreáltak a tragikus eseményekkel kapcsolatban, amelyek igazi célja csupán az, hogy a tényleges, iszlamista bűnelkövetőket és támogatóikat felmentsék, és az áldozatokra és a károsultakra helyezzék a tömeggyilkosságért a felelősséget. Ezen sem csodálkozhatunk, mert a modern terror különböző népi és állami változatainak táptalaja - a frusztráltság mellett - a hazugság szeretete, valamint az igazságosság és a szabadság gyűlölete. Többek között ez is nehezíti a terrorizmussal szembeni harcot.