Helyzet van, most kell az asztalra csapni – ezzel a tömör mondattal foglalta össze lapunknak egy szakszervezeti vezető, hogy mi áll a szakszervezetek sztrájkaktivitása mögött. A mondat mögöttes tartalmába nemcsak azt kell beleérteni, hogy az egyes ágazatokban éleződnek az érdekellentétek, hanem azt is, hogy akkor (továbbá addig és úgy) kell sztrájkolni, amikor (ameddig és ahogyan) a másik felet ez igazán érzékenyen érinti. A válság tehát megfelelő időszak a Gyurcsány-kormánynak „befűteni”.
A cinikusnak tűnő logika mögött azonban a szakszervezeti vezető szerint valóban súlyos sérelmek húzódnak. „Eddig minden egyes válságban a bérből és fizetésből élőkkel akarták elvitetni a terheket, gondoljunk csak a Bokros-csomagra vagy a konvergenciaprogramra. Ezúttal is a közszférában dolgozók „tizenharmadik” havi fizetése volt az első tétel, amit elvettek. Elegünk volt a ránk szabott szerepből, nem akarjuk, hogy most is velünk mossák fel a padlót, miközben a kormány, a biztosítók és a bankok felelősségvállalását nem látjuk. Jellemző, hogy a szakszervezetekkel tárgyaló államtitkárok számára továbbra is rendelkezésre áll a költségvetésben egy prémiumosztásra szolgáló keret, miközben bennünket akarnak rávenni, hogy legyünk türelmesek és áldozatkészek” – magyarázta az érdekvédő.
2008. 12. 19. (XII/51)
