A rémségek háza Fotó: Szobota Zoltán
A szomszédoktól, ismerősöktől, valamint a rendőrségtől kapott információk alapján a család utolsó órái a következőképpen rekonstruálhatók. D.-ék vasárnapja jó hangulatban telt. A közelben kirándultak, majd hazaérkezve a családfő beugrott a szintén Csákváron lakó édesanyjához egy kis paprikáért, paradicsomért. Uborkát is szeretett volna kérni, ám az idős asszony elfelejtette, hogy abból is van neki leszedve néhány darab, ezért azt mondta, abból nem tud adni. D. Ferenc ezt követően hazatért. Úgy volt, hogy a család másnap Veszprémbe utazik háztartási gépet vásárolni, majd Bécsben nyaralnak két hetet. Hogy aztán éjszaka mi történt a házban, azt senki sem tudja pontosan. Annyi bizonyos, hogy a férfi valamikor éjfél és hajnali négy óra között párnával megfojtotta feleségét, majd az emeleten alvó 11, illetve 15 éves lányát is. (Két turista fiú a szomszéd kertben sátorozott ezen az éjszakán. Ők később úgy emlékeztek, hogy hajnali négy óra tájban sikítást hallottak, de ebben nem voltak biztosak.) Reggel D. Ferenc a család egyik autójával, egy Wartburggal ismeretlen helyre vitte három kutyájukat, majd hazaérkezve másik gépkocsijukkal, egy Opel Omegával Budapestre távozott, ahol a Batthyány téri metró aluljáróban délután három óra tájékán az érkező szerelvény alá vetette magát. D. azonnal meghalt. A helyszínelők a férfi zsebében egy csekkszelvényt találtak, amelyen D. közölte, hogy megölte családját, sőt azt is leírta, hogy hol találják a lakáskulcsot. A csákvári rendőrök délután öt óra után érkeztek a családi házhoz az egyik körzeti háziorvossal. Három holttest látványa fogadta őket.
"A tanár úr sohasem volt valami vidám" – mondja D. Ferenc egyik volt tanítványa. Ezzel együtt a fiú – más, volt tanítványokkal egybehangzóan – azt állítja, hogy D. Ferenc jó tanár volt. Matematikát, fizikát, majd később informatikát tanított a diákoknak, és mint mondják, mindig precíz, kiszámítható, sőt nagyon segítőkész volt. A szomszédok szintén azt állítják, D.-ék idillikus családi életet éltek, soha nem lehetett hallani, hogy veszekedtek volna, és faluhelyen szokásos pletykák sem keringtek róluk. A családnak anyagilag sem ment rosszul. A nyolcvanas években költöztek Jászfényszaruról Csákvárra, ahol előbb szolgálati lakásban laktak, majd néhány éve egy új házat vásároltak, amit saját erejükből kibővítettek.
Abban azonban mindenki egyetértett, hogy D. Ferenc kissé zárkózott volt. Az utcában senki sem állt vele közelebbi, baráti kapcsolatban, bár ellenségei sem voltak. Mivel felesége kora reggel indult Budapestre dolgozni, és csak késő délután érkezett haza, a ház körüli munkák jó része is a családfőre hárult. A szomszédok szerint azonban D. mindig szorgalmasan dolgozott, az iskolában és otthon is. Többen megjegyezték, hogy D.-éknél gyakran még hajnali három órakor is világos volt. A házzal szemközt lakó férfi szerint azért, mert a tanár úr még éjjel is dolgozott: az iskolai számítógépeket javítgatta.
Felkerestük D. Ferenc édesanyját is, ám az idős asszony olyan rossz állapotban volt, hogy nem tudtunk vele beszélni. A szomszéd fiú vigyázott rá, aki elmondta, hogy az asszony, amióta meghallotta fia halálhírét, egyfolytában sír és félrebeszél. A gyógyszereket is el kellett dugni előle, ugyanis öngyilkosságot akart elkövetni.
R. Szabó Ágnes, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője érdeklődésünkre elmondta, hogy jelenleg a begyűjtött információk alapján pszichológus szakértők segítségével igyekeznek kideríteni, mi lehetett a – hivatalosan egyelőre még csak gyanúsított – D. Ferenc indítéka a brutális gyilkosság elkövetésére.
Orosházi Józsefné, a BRFK kriminálpszichológus munkatársa a rendelkezésre álló információk alapján úgy látja, hogy D. Ferenc kényszeresen precíz és egyben zárkózott személyiség lehetett. "Elképzelhető, hogy önmagában, vagy a családon belül voltak olyan problémák, konfliktusok, amelyeket nem tudott feldolgozni, kívülről pedig a zárkózottsága miatt nem kért, és nem is fogadott volna el segítséget. Jellemző, hogy még a gyilkosságot is precízen, úgy vitelezte ki, hogy utólag se lásson bele senki a családjába, életébe, semmibe, ami vele kapcsolatos. Szerintem a kutyákat is ezért tüntette el" – mondta a szakértő. A kriminálpszichológus szerint a férfiban egyre gyülemlő feszültség egy ártatlan apróság miatt is kirobbanhatott. "Olyan ez, mint amikor fújunk-fújunk egy lufit, ami egy ponton túl már nem bírja és kidurran. Akár az is adhatta ezt az utolsó lökést, hogy mondjuk összevitatkoztak azon, betegyék-e a napolajat a bőröndbe, vagy ne" – véli Orosháziné.
2002. 08. 09. (VI/32)
