Az elkövetők hétfő hajnalban a főbejárati vaskapun keresztül jutottak be a múzeum területére, majd kötéllel másztak fel az első emeletre, innen vitték el mind a négy festményt. A múzeum riasztórendszere azonnal jelezte a biztonsági őröknek a behatolók jelenlétét, azonban mire felértek az emeletre, csak az ablakon kiugró egyik betörőt látták, társa már az udvaron menekült sántikálva, hóna alatt a képekkel. A négy műtárgy közül Czóbel Béla két festménye, a Szakácsnő és a Lila csendélet, és Márffy Ödön alkotása, a Vacsorázó társaság az 1960-as években került a múzeum tulajdonába. A három kép 1930-ban készült. Szobotka Imre Piac cím? festményét pedig 1975-ben vásárolták meg.
A m?alkotások értéke lapunk által megkérdezett szakértők szerint mintegy hetven-száz millió forint körül van.
Két nappal az eset után a rendőrség őrizetbe vette az egyik feltételezett elkövetőt. Megkeresésünkre a rendőrségen elmondták, az ügygyel kapcsolatban a nyomozás érdekeire való tekintettel senki nem nyilatkozhat. A rendőrök attól tartanak, hogy a tettestársak félelmükben megrongálják vagy eltüntetik a képeket.
Az eset kapcsán felmerült a kérdés, hogy a betörők miért éppen ezeket a képeket vitték el. A nyomok arra utalnak, hogy nemigen válogattak, a négyből három kép közvetlenül egymás mellett helyezkedett el. Szakértők szerint a tolvajoknak mindenképpen nehéz dolguk lesz a képek értékesítésével.
Polgár Árpád, a Polgár Galéria vezetője szerint ugyanis Magyarországon szinte lehetetlen eladni a szóban forgó képeket, mivel magyar gyűjtőkre nem jellemző, hogy lopott műtárgyakkal üzletelnének. A szakértő szerint nagyobb esély van arra, hogy a m?alkotások külföldön bukkannak majd fel kisebb galériákban, bár Márffy nevét hazánkon kívül nemigen ismerik, és Czóbel és Szobotka képei is valamivel alacsonyabb áron értékesíthetők, mint nálunk. "Ha a képeket nem megrendelésre vitték el, akkor egy-két évig várhatóan »pihentetik« majd azokat, és akkor is csak negyven-ötven százalékos áron tudnak megválni tőlük" – véli Polgár Árpád.
A galériavezető azt is elmondta, hogy az utóbbi években a műtárgyrablók leginkább magánygyűjteményeket fosztottak ki, de természetesen ezek az esetek nem kaptak ekkora nyilvánosságot. A múzeumokra való "áttérés" ugyanakkor logikus lépés lehet a bűnözők részéről, ugyanis magánházaknál már sokkal magasabb szint? biztonsági rendszerek vannak kiépítve, mint a közintézményeknél. Bár a Kiscelli Múzeumban viszonylag korszer? riasztórendszer volt, Polgár Árpád szerint ennek színvonala meg sem közelítette a magángyűjteményeket védő technikáét.
Kieselbach Tamás, a Kie-
selbach Galéria vezetője úgy látja, az ellopott képeknek – bár Czóbel és Szobotka nevét külföldön is ismerik – csak Magyarországon van igazi piaca, így jó eséllyel kizárólag itt lehetne azokat értékesíteni. Jellemző tendencia ugyanis, hogy a magyar műtárgyak inkább visszaáramlanak hazánkba, mintsem külföldre kerülnének. "A hazai műtárgykereskedőktől viszont meglehetősen idegen, hogy lopott képekkel üzletelnének. Egyrészt a szakmai etika, másrészt a józan ész miatt is, mert ebben a szűk körben mindenki ismer mindenkit és minden műtárgyat is" – állítja a műkincs-kereskedelemmel huszonkét éve foglalkozó művészettörténész szakértő. Mint mondta: a fentiekből következik, hogy csakis dilettáns tolvajok lehettek az elkövetők. Erre utal az is, hogy nem válogattak a képek között, ami a kezük ügyébe akadt, azt vitték el, bár a Kiscelli Múzeumban csak jó és értékes képet találhattak. Kieselbach Tamás szerint egyébként magyarországi műkincsmaffiáról nem lehet beszélni.
2002. 07. 05. (VI/27)
