1) Abból indultak ki, hogy a Szovjetúniótól ingyen kapjuk az autók
üzemanyagát, ezért a vasútról és a vízi útról a közútra terelték az
áruszállítást. Egyrészt nem ingyen kaptuk, másrészt a közúti közlekedés drága,
de míg a vasúti szállítás költségei tartalmazták a pályaépítés- és karbantartás
költségeit, addig a közúti szállítás nem, azért hitték, hogy a közúti szállítás
olcsó. Másrészt a közúti szállítás környezetszennyező, balesetveszélyes, továbbá
megbízhatatlan, mert egy karambol miatt órákig leállhat a forgalom.
2) Azt állították a szocialista közgazdászok, hogy a vállalat akkor dolgozik
jól, ha sok anyagot használ fel. Ezért azt a vállalatot tüntették ki, amelyik
sok fémforgácsot termelt. Egy épületet tervező mérnök akkor kapott nagyobb
tiszteletdíjat, ha maga az épület többe került. Ugyanakkor a vezetők elkezdtek
spórolni, és kispórolták az épületekből a hő- és hangszigetelést.
A szocialista rendszer bukása miatt a dolgozók érdekvédelmi képessége csorbát
szenvedett, ezért elkezdhettek a munkaerőn spórolni, hogy olcsóbb legyen a
termék, mert azt remélték, hogy olcsóbb terméket jobban el tudnak adni. De a
munkaerőn való spórolás miatt csökkent a fizetőképes kereslet, ezáltal nőtt a
túltermelés. Emiatt egekig nőtt a termékeket népszerűsítő reklám ára, és a
províziónak becézett csúszópénz mennyisége.
Addig kellene visszaállítani a vasúti járműgyártást, az autóbuszgyártást, a
hajógyártást az országban, míg élnek azok a szakemberek, akik ehhez értenek.
Kétségbeejtő, hogy a drága szállítás miatt Spanyolországban olcsóbb a Kanadából
exportált búza, mint a magyar búza.
Dr. Freud Gézáné
okl. fizikus és elektromérnök
2007. 08. 24. (XI/34)
