A döntés állandó felelősséggel jár. Kampány az abortusz mellett
Fotó: Reuters
Több okból is. A római katolikus egyház legkonzervatívabb irányzata forrott össze
nálunk a jobboldali, Európában talán legkonzervatívabbnak számító, populista és
autokratikus hatalommal. A magyar római egyházat nem Várhegyi Asztrik, hanem Gyulai
Endre szeged-csanádi megyéspüspök szelleme és morálja determinálja. Hogy ehhez mi köze
egy ateistának, majd alább kiderül. Továbbá a Hetek liberális lap. Nem politikai értelemben.
Olyan lap, amelyből nem irtják ki a szerkesztők tűzzel-vassal a másképp gondolkodók
véleményét, gondolom, mert ismerik az olvasóikat, és tudják, hogy ők egészségesen
kíváncsiak.
Lehet, hogy a Hetek kisebb példányszámban jelenik meg, mint a Népszabadság, de aki
megveszi ezt a lapot, el is olvassa. Az én cikkemet is. Ez, író számára, nem mellékes
szempont. Harmadszor: én ugyan leginkább materialista vagyok (a dolog bonyolultabb, de
nem szeretnék ezen a ponton leragadni), az olvasók jelentős része Jézus-hívő, hitük
alapja a Biblia, mégis van nézeteinknek közös platformja. A morál. Ha úgy tetszik:
etika. Nem vagyok biztos benne, hogy a Tízparancsolatot valóban az Úr hangja mennydörögte
Mózes fülébe egy égő csipkebokorból a Sion-hegyén, s ő személyesen tanította meg
Mózest, miképp kell a parancsolatokat kőtáblákra vésni; de én is hiszek a Tízparancsolatban.
Mint materialista? Hogyan? Úgy, hogy nem találtam jobbat.
Továbbá fontosnak tartom a Könyvet, azaz a Bibliát. Nem hiszem ugyan, hogy minden szavát
az Úr sugallta, de arról meg vagyok győződve, hogy roppant okos emberek írták,
akiknek a gondolatai (legalábbis részben) máig érvényesek.
És hiszek Jézusban. Nem föltétlenül mint Megváltóban, mint Isten fiában, de mint
korának legkiválóbb személyiségében, a názáreti ács fiában, a Tanítóban, a vándor
rabbiban.
Ennyi talán elég ahhoz, hogy eszmét cserélhessünk.
Nem vagyok egyháztörténész, pontos adatokat nem tudok arról, mikor kezdődött a római
katolikus egyház keresztes háborúja a tudomány ellen. Annyit tudok, amennyit minden
rendes félművelt ember: Galilei bölcsen visszavonta tanításait, mielőtt az inkvizíció
máglyára küldte volna, és jól tette. Attól még tovább forgott a Föld a maga
tengelye körül, és a Nap körül is. Eppur si mouve! Giordano Brunót azért megégették.
Mikori ez az elmebaj? Az nem létezik, hogy csak a reneszánsz idején kezdődött, amikor
meglódult némileg az európai tudományos fejlődés; az ókori, nagyrészt kisázsiai
eredet? tudományt is el kellett feledtetni valahogy.
De legfőbb kérdés nem is az, mikor kezdődött, hanem az, hogy miért? Miért lett a római
egyház az ádáz-konzervatív tudományellenesség bástyájává, már-már európai
szimbólumává. Ebben a harcban az Egyház csatát csata után vesztett, hátrálásaival,
korábbi téziseinek – melyekért nem átallott gyilkolni is – sorozatos visszavonásával
lassan köznevetség tárgya lett, és mégis
! Mégis szent állhatatossággal
kitartott amellett, hogy minden tudományos fölfedezést elvetett, az ördög művének
tekintett. A fölfedező tudóst, amíg tehette, az inkvizíció máglyáin elégette, kiátkozta,
később, hatalma megfogyatkozván csak nagy teológiai apparátussal cáfolta, még később
már csak rezignáltan hallgatott.
Nem tudok felelni, csak sejtéseim vannak. Minden tudományos igazság cáfolja a "Roma
locuta causa finita" ("Róma szólt, az ügy lezáratott") autokratikus, szuperfeudális,
totálisan hierarchikus elvét és persze gyakorlatát. Róma Püspöke, az Egyházfő,
Krisztus Földi Helytartója és a vatikáni adminisztráció kontroll nélküli
testi-lelki rémuralmát. Minthogy a pápa tévedhetetlen, a tudomány sem állíthat mást,
mint Ő. Se Newton, sem Einstein nem tudhat többet, mint a pápa!
A jelenlegi pápa, II. János Pál például bizonyos kérdésekben rokonszenvesen nyitott
és hajlékony. Gesztusokat tett az ökumenizmus felé (még ha a Mária-kultusz erőltetésével
le is rontotta e gesztusok értékét). Kiállt a sovén nacionalista gyűlölködés, a
rasszista gyűlöletkeltés ellen, kiállt a helyi konfliktusok békés megoldása
mellett, kiállt a világbékéért, megszólalt a szegénység ellen, a neonácizmus
ellen (még ha a náci-kollaboráns XII. Piust igyekszik is közben boldoggá avatni).
Bocsánatot kért az egyház vétkeiért, melyeket az egyház, saját tanítását semmibe
véve a világ és a zsidóság ellen elkövetett, elismerte, hogy a teológiai
antiszemitizmus volt az európai politikai antiszemitizmus bölcsője. Elég ellentmondásos,
de nem egyértelműen ellenszenves figura, no! Ám két kérdésben csökönyösen kőkonzervatív.
Az egyik a cölibátus, a másik nem csak a szűken vett abortusz, de a családtervezés
minden formájának kérdése. Szerinte még az asszonyi ovulációs periódusok kihasználásával
történő családtervezés is bűn: belekontárkodás az Úr akaratába.
A pápa repülőgépen utazza keresztbe-kasul a világot, nem öszvérháton. Az Úr
eredeti tervei szerint csak a madár tud repülni, de az ember járjon gyalog. Vagy nem?
Az belefért az Úr terveibe, hogy az ősember járműveket kezdett bütykölni, föltalálta
a kereket (a folyamat vége a repülőgép, sőt a rakéta), de az már nem, hogy a
gyermekei számát megtervezze? Miért? A gyermek Isten ajándéka – azért gyermekáldás?
Mit mond az Úr – mit ír a Szentírás a tudományról? Találunk-e benne olyan
passzust, mely szerint a tudomány a Sátán műve, az ördög praktikája? Halandó, ne
ismerd meg a világot, melyet teremtettem, főleg ne akarj változtatni rajta, mert minden
változtatásod az én szándékom ellen való! Vagy ellenkezőleg, találunk-e benne
biztatást a világ megismerésére és átalakítására?
Például: Teremtettem neked egy világot, lesd ki a titkait, törvényeit: azokat is én
alkottam. Tanulj meg a jelenség mögé nézni, és fölfedezni a jelenség mögött a lényeget.
Én alkottam számodra a Természetet. Nem ellenséged, barátod. Ne akard legyőzni,
tanulj meg együtt élni vele. Ne rombold, ellenben használd ki az áldásait. Utal
ilyesmire a Szentírás?
Papok által megáldott fegyverek (háborúban) miért zárják ki a papok által megáldott
kaparókanalat (békében)? Maga a családszabályozás bármilyen formája gyilkosság-e,
ha életet ment? Ha a társadalmi lét kiköveteli? Embert szabad ölni, magzatot nem?
Akkor sem, ha a Földbolygó már ezt a hat és félmilliárdot sem bírja emberhez méltó
szinten eltartani? Akkor sem, ha az egymás után életre kényszerített új és új
gyermekgenerációk el vannak jegyezve a korai halállal? Ha gyermeket szülni, a Harmadik
Világ egyre szélesebb régióiban, valóságos gyermekgyilkosság? Ha a gyermekeket
rabszolgaként – állatként – adják veszik a szülők és a gyerekkereskedelem? Ha
rendet vág köztük az éhínség, az AIDS, a drog, a gyermekprostitúció és az újrabszolgaság,
a fertőző betegségek, melyek orvosságait (fizetőképes kereslet híján) megtagadja a
Harmadik Világtól a fejlett és gazdag, "keresztény" Nyugat. És végül: ki
rendelkezik a nő teste fölött?
És ha már itt tartunk, gondoljuk át egy pillanatra a magyar demográfiai helyzetet. Jó,
a harmadik világban sok a szülés, de nálunk kifejezetten kevés. Fogy a magyar. Sőt!
Pusztul a magyar! Egyes demográfusok szerint 2050-re már csak ötmilliónyian leszünk.
Csakhogy ezen ráolvasással nem lehet segíteni. Ha egy nemzet nem lát maga előtt
perspektívát, pozitív utópiát, kollektív öngyilkosságra szánja rá magát, bármit
szájaljanak a politikusok. Tessék perspektívát adni a magyar nemzetnek. Tessék pozitív
utópiát teremteni. Tessék visszaadni a családi élet páthoszát, a gyermekét nevelő
anya rangját, a családjáért élő férfi társadalmi megbecsülését. Ezt nem
helyettesítheti a "három gyerek, három szoba, négy kerék" hazug, és belső
tartalom (hit) nélküli politikai szlogenje.
Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy én mint materialista válaszoljak minderre. Csak
a kérdéseket teszem föl egy olyan közösség színe előtt, melyet tisztelek annyira,
hogy kompetensnek tartsam egyfajta érvényes válaszra (fönntartva annak a lehetőségét,
hogy több érvényes válasz is elképzelhető). Csak a nyugati gondolkodás ragaszkodik
a VAGY-VAGY logikájához. A keleti gondolkodástól az IS-IS logikája sem idegen
A születésszabályozás, a családtervezés (minden formája – Róma szerint)
beavatkozás Isten terveibe. Valóban? Mit jelent hát a beavatkozás Isten terveibe? Házat
szabad építeni az időjárás ellen? Állatot domesztikálni, levágni (rituálisan vagy
bárhogy), húsát megenni (kóserül vagy bárhogy) szabad? Élőlényt zabálni szabad?
A növény nem élőlény?
Mit jelent az, hogy NE ÖLJ? Dávid bűnös volt, amikor megölte Góliátot? Vagy Judit,
mikor levágta Holofernész fejét? A zsidó harcosok, akik védekeztek, amikor megtámadták
a népet? A mai izraeli katonák? Mennyire abszolút érvény? parancs a "ne ölj"?
Általában: bármelyik parancs? Ha az ellenséges katona meg akarja erőszakolni az
asszonyomat, ne vágjam hátába a vasvillát (ha megtehetem)? Nyújtsam oda a másik orcám?
Hozzam elő a lányomat is
?!
Még egyszer: Mit jelent az, hogy ne avatkozz az Úr terveibe? Ha az abortusz bűnös
beavatkozás az Úr terveibe, az orvostudomány is beavatkozás az Úr terveibe, mindenestül,
nem így van? Az Úr nem azért bocsátja ránk a betegséget (lásd Jób), hogy mi
pimaszul meggyógyítsuk azt. Ha az Úr akarja, meggyógyítja csoda által.
Egyáltalán: mi az Úr terve velünk? Kiderül ez a Bibliából? Menjünk viszsza a fákra,
vagy folytassuk az evolúció megkezdett útját a kőbaltától az atomreaktorig? A gyógyfüvektől
a génsebészetig? Kockáztatva a bioszféra megsemmisítését, de megteremtve a tudomány
eredményeinek pozitív alkalmazásával egy szép, emberi, szabad és veszélytelen, globális
"békevilág" létrejöttének a lehetőségét is? Lehetőségét, ismétlem, mert még
csak ott tartunk, de a lehetőség létezik.
"Arcod verejtékével eszed a kenyered
" – Ha ez a mondat nem pusztán mitológia,
akkor világos: az Úr szándéka, hogy az ember megdolgozzon a kenyeréért és átalakítsa
a természetet: állatot tenyésszen, földet műveljen, lisztet őröljön, tüzet
csiholjon, kemencét építsen; akkor ebben látensen benne van az Úr óhaja, hogy az
ember kutasson, fejlesszen tudományt és technikát a szántás-vetéstől az
atomreaktorig, a génsebészetig.
Akkor hát az is a római egyház csalása, hogy a Teremtő azt parancsolná az embernek,
hogy ne avatkozzék bele a Természet autonómiájába, mert az az Úr szándéka ellen
való. Az Úr (lehet, hogy) nem úgy tervezte, hogy az ember egyék a tudás fájáról.
(Biztosat nem tudhatunk.) De ha már megtörtént, nem vonta vissza. Úgy döntött, hogy
az embernek vállalnia kell engedetlensége (lázadása: lásd Prométheus) következményeit,
és szabad akaratán, saját döntésén múlik, hogy a halandók paradicsomává teszi-e
a Földet vagy önnön poklává, és végül elpusztítja beavatkozásával a földi életet.
A "szabad akarat" a döntés állandó felelősségével jár.
Ez a felelősség maga a morál.
Tartozhatunk ezzel a felelősséggel Istennek, és tartozhatunk az embertársainknak –
ez szemlélet kérdése, de a lényegen nem változtat. A gyakorlati lényegen.
Vagyis – visszakanyarodva a kiindulópontunkhoz – a gyermekáldás elfogadása vagy
visszautasítása is ennek a felelősségnek a függvénye.
2000. 07. 22. (IV/30)
