Pokorni Zoltán. Hosszú tanév, korai becsengetés Fotó: Hetek-archív
A reálbér a bérversenyben győztesnek kikiáltott pedagógusok esetében a hangzatos számításokkal ellentétben megrekedt egy továbbra is alacsony szinten. A kötelező órák számának tíz százalékos növekedése miatt tanárok és iskolaigazgatók aggódnak az oktatás minőségéért. Az egy (pedagógus) főre eső munkaórák számának növekedése ezenfelül sok pedagógusnak az állásába is kerülhet: Budapesten mintegy ezer státusz szünhet meg 2001 szeptemberétől.
Hosszú hajrá vár a pedagógusokra a nyugdíjazásig, ha az eddigieknek megfelelő ütemben növelik a munkaóráik számát. A "kevesebb mint rendszerváltás" kormánya az ő rendszerükben ugyanis komoly módosításokat hajtott végre. Pedagógusemlékezet óta nem volt részük például ilyen hosszú tanévekben. A volt oktatási miniszter, Pokorni Zoltán számításai szerint a tavalyi június 16-i évzárás után az idei június 15-ével, mintegy négy nappal rövidült a tanév – a pedagógusok többsége a beszéd elhangzásakor valószínűleg túlságosan fáradt volt már ahhoz, hogy utánaszámoljon.
A bérversenyben is hasonló eltérést mutat a pedagógus-teljesítmény kézzel fogható, illetve kormányzati értékelése. A minőségi tanári munka díjazási lehetősége csökkent, az eddig is szégyenletesen kis összeg valójában csak arra alkalmas, hogy egymásnak ugrassza az alacsony kereset? pedagógusokat, a kreatív kollégák életminőségét azonban nem képes érzékelhető mértékben javítani. A kialakult helyzet a hetvenes éveket idézi : alacsony bérek mellett nem viselhető el, hogy többet kapjon, aki jól dolgozik – kapjon tehát mindenki egyformán keveset
A munkaórák száma nőtt, a szüneteket hasonló matematikával növelték, mint amivel tanévet rövidítették (az ötnaposnak aposztrofált őszi szünetből mindössze kettő esett munkanapra, a tavaszi szünet az átlagosnak mondható tíz napról egy hétre csökkent), a bérek emelésébe az inflációt és a megemelt óraszámokat nem kalkulálták be, viszont elkönyvelték a kormányzati sikert: "a polgári kormány ideje alatt minden évben megvalósult, illetve megvalósul a reálkereset-növekedés" – áll az Oktatási Minisztérium által kiadott programban. A PDSZ honlapján olvasható a szakszervezet álláspontja, miszerint elutasítja a 2001-2002-es költségvetési javaslatot, mivel ennek alapján sem idén, sem jövőre nem emelkedik a bérük a gazdasági növekedés arányában, a való életben a kézhez kapott pedagógus-fizetés tehát nem okozott pozitív változást sem életminőségükben, sem a szakma presztízsében. Emiatt kifejezik szándékukat, hogy "az oktatásban dolgozók megalázóan alacsony bérének növeléséért, jobb élet- és munkakörülményeiért" a jövőben még hatékonyabban kívánnak fellépni.
Egy olyan hivatás, mint a pedagógusoké azonban nem csupán pénzkérdés. Vonzerejének éppúgy részét képezi a felelősségérzet, a hivatástudat, az önálló, kreatív munka lehetősége, mint a megélhetés színvonala. Mindezek együttes romlása vezetett a pedagógus szakma presztízsének megcsappanásához. Ha tehát a bérek nem alkalmasak a törekvő, "felhalmozni vágyó" pedagógusok pályára csalogatására, illetve pályán tartására, maradna a kreativitás lehetősége, ezt azonban az önállóságot nem kívánó kerettantervek szorítják ki. Az előző ciklus alatt kidolgozott Nemzeti Alaptanterv éppen csak "forgalomba került", máris megméretett. "Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A pedagógusok nem akarják"– hangzott a kormány ítélete. A köz véleménye oly sokat nyomott a latba, hogy azonnal elvetették az évek alatt kidolgozott programot, a frissiben átszervezett iskolákat pedig sebtiben visszaszervezik. Kevés országban van ilyen forgalom az oktatásban. Míg a NAT az iskolák nevelőtestületeire bízta volna az oktatási programok kidolgozásának 40 százalékát, addig az Oktatási Minisztérium államtitkára, Sió László a Heteknek kifejtette: az esélyegyenlőség érdekében az Oktatási Minisztérium kerettatanterv-programja egyértelműen kijelöli, hogy milyen időkeretben, milyen ismeretanyag átadására kerüljön sor. A pedagógusokat is meg lehet érteni: kreativitást nem csak nem kívántak tőlük eddig, hanem meg sem igen tűrték az iskolákban, a NAT viszont egyenesen erre épült volna. Hibaszázalékot a be nem vezett programnál csak feltételezni lehet, mindenesetre a tanszabadság volt a kitűzött cél, amiben nagy szerep hárult volna magukra a pedagógusokra. A jelenlegi kerettanterv-program viszont mind az ismeretet, mind az erre szánt összeg folyósítását egy kézben tartja: a kéz pedig a kormányhoz tartozik.
A felsőoktatás sem a régi: a napokban a felvételi pontszámok központi, önkényes megszabása okozott felháborodást. A diákok után járó normatív támogatás fontos részét képezi a felsőoktatási intézmények gazdasági életének. A felvételi ponthatárok minisztériumi meghatározása sok helyet hagyott üresen az ország több egyetemén, így Szegeden is. A szegedi tudományegyetem bölcsészkarának protestáló dékánja, Berta Árpád azonban a közigazgatási államtitkárnál, Gál András Leventénél tett kötelező látogatása után úgy ítélte: a minisztériumnak feltétlenül igaza volt, ő tévedett. Ez azonban a legtöbb egyetem gazdasági helyzetén nem segít majd. Az egyetemi tanárok helyzetén sem segít a Fidesz által Széchenyi-ösztöndíjról Széchenyi István-ösztöndíjra átnevesített ösztöndíjrendszer – már az a feltételezés is elhangzott pedagógusok részéről, hogy sokszor érzik azt az erőfeszítést, hogy minden a Fidesz nevéhez kötődjön. Az egyetemi professzorok bérezésében az "új" ösztöndíjrendszer azért hozott változást: a kisebb bérezési eltérések irányába. Az egyetemi tanárok szerint visszatért az a korszak, amikor megint a kor a bérezés alapja, nem pedig a teljesítmény. Fiatal kutatók részéről azonban elismerést váltott ki a nemrég bevezetett Békesy György-ösztöndíj, amely lehetővé teszi, hogy itthon végezzék a munkájukat, amiért eddig külföldre kellett menniük. Mindazonáltal az az általános irányelv körvonalazódik, miszerint a "központ" inkább sok oktatónak ad kevesebbet, mint kiemelkedő kutatók/oktatók díjazására költi azt a pénzt, amelyen támogatókat "vehet". Úgy tűnik tehát, hogy a nemzetközileg elismert magyar elitképzés pillanatnyilag a választási kampánynak van alárendelve – ezzel persze nincsen egyedül. Az oktatás ügye most attól függ, milyen hosszú lesz ez a pillanat.
2001. 07. 28. (V/30)
