A sikeres és minél teljesebb integrálódás feltétele, hogy a magyar gazdaság és
vállalatai versenyképesek legyenek az EU országok piacain, a makrogazdaság-politika összhangban
legyen az EU, illetve az EMU országcsoport gazdaságpolitikájával, ezen belül is lényeges
a monetáris és fiskális politikák egyirányú alakulása. A magyar külkereskedelemben
az EU-viszonylatban elért domináns szerep még nem jelenti egyértelműen az integrálódást,
az még bizonyos fajta függőség is lehet. A gazdasági fejlettségi szint, a gazdaság
stabilitása és strukturális jellegzetességei, valamint a gazdaságpolitikák összhangja
szükséges eleme annak, hogy egy ország saját magát egy nagyobb integráció stabil részeként
tekinthesse. Az ezeken a területeken mutatkozó hiányok különben olyan helyzeteket
teremthetnek, amikor a kényszer? alkalmazkodásnak komoly ára lehet.
Az általános magyar gazdasági helyzetet tekintve is látható, hogy még számos területen
vannak olyan komoly feladatok, amelyek megoldása fontos az integrálódás sikere érdekében.
Az elmúlt 4-5 év során – a megtorpanásokat figyelembe véve – egyre erőteljesebben
javuló gazdasági helyzet ellenére is vannak kritikus kérdések. Mindez alapvetően a
fejlettségbeli elmaradottságból származik. Az egy főre jutó éves GDP folyó áras
összege Magyarországon 5.300 euró, míg az EU átlag 19.920 euró, azaz a magyar átlagszint
csak 27 százalékot tesz ki. Kedvezőbb a kép, ha a vásárlóerő paritáson számított
arányát tekintjük, mivel ez közel 40 százalékot jelent. Mindez még mindig jelentősen
– közel 100, illetve 50 százalékkal – alatta van az EU legfejletlenebb tagországai
adatainak.
A lemaradást csökkenteni tudja a nagyobb gazdasági növekedés. Tavaly, míg a magyar
GDP növekedési üteme 5,1 százalék volt, addig az EU átlaga csak 2,8 százalék. Kérdés,
hogy ez az ütemnövekedésbeli különbség meddig marad fenn.
A gazdasági növekedés ütemét alapvetően a megtakarítások, a beruházások nagysága
és a termelékenység növekedése határozza meg. Ezeken a területeken a magyar adatok
nem mutatnak jóval jelentősebb növekedési ütemet az EU tagországok átlagánál. Számunkra
fontos gazdaságpolitikai feladat, ami viszont sok tekintetben ellentmond a politikai
prioritásoknak, hogy elsősorban ne a fogyasztás növekedjen, hanem a beruházások, mégpedig
olyan formában, hogy a termelékenység és a gazdaság hatékonysága jelentősen növekedjen.
Az alkalmazkodási folyamatot, a strukturális átalakulást igen nagymértékben segítették
és segítik a beáramló külföldi tőke termelői befektetései, mivel ezek közvetlenül
hozzák magukkal a fejlettebb termelési kultúrát, technológiát, termelékenységet és
piacot.
Külön terület a pénzügyi egyensúlyok és mutatók alakulása. A magyar inflációs ráta
tavaly 14,3 százalék volt, és 1999-ben is 10 százalék körüli nagyságra lehet számítani.
Ezzel szemben az EU-átlag tavaly 1,9 százalék volt, s idén sem lesz ennél jelentősen
nagyobb. Az infláció visszaszorítása az EU átlaga körülire igen jelentős költségvetési
szigort, kiadási korlátozást igényel, amelynek életszínvonalbeli és gazdaságnövekedésre
való hatása van. Mindez a problémák összetettségét is jól mutatja.
A magyar gazdaság betagozódása az EU egységesülő gazdaságába folyamatosan előrehalad.
Annak megítélése, hogy ez meddig jutott el, sok szempontból szubjektív megítélés kérdése
is, de nem szabad arról soha megfeledkezni, hogy a magyar gazdaság előtt még számos,
igen komoly feladat és buktató áll, amelyek megoldása, illetve elkerülése nagyon
fontos ahhoz, hogy az EU-hoz való csatlakozás minél problémamentesebb és sikeresebb
legyen. Ez nem csak gazdaságpolitikai, hanem politikai realitást is feltételez. (A
szerző a Világgazdaságkutató Intézet főmunkatársa)
A fejlettségi szintet mutató adatok 1996-ból
1999. 11. 20. (III/46)
