Babilon az ókori Kelet egyik leghíresebb városa volt. Az Eufrátesz partján pompásan kiépített metropolisz, amely több birodalom fővárosaként szolgált, az emberi civilizáció számára napjainkban is sokatmondó jelkép.

A tüntetések és a politikai viták, amelyek XVI. Benedek törökországi utazását megelőzték, elterelték a figyelmet arról, hogy az egyházfő látogatását elsősorban pásztori és nem diplomáciai jellegűnek minősítette. A pápa hangsúlyozottan igyekezett békülékeny gesztusokat tenni azok felé, akiket az iszlám vallással kapcsolatos szeptemberi beszéde sértett. Benedek utazásának másik üzenete a keresztény egység hangsúlyozása volt. Ebben Kis-Ázsiának két szempontból is kitüntetett jelentősége van, hiszen itt működtek a korai kereszténység talán legsikeresebb gyülekezetei, és itt található Róma vallási szempontból legkitartóbb riválisa, az ortodox keresztény egyház központja is. Ezért látogatott el a pápa Isztambulba, az egykori Bizáncba és kereste fel az újszövetségi kor fontos színhelyét, Efeszoszt.

A tüntetések és a politikai viták, amelyek XVI. Benedek törökországi utazását megelőzték, elterelték a figyelmet arról, hogy az egyházfő látogatását elsősorban pásztori és nem diplomáciai jellegűnek minősítette. A pápa hangsúlyozottan igyekezett békülékeny gesztusokat tenni azok felé, akiket az iszlám vallással kapcsolatos szeptemberi beszéde sértett. Benedek utazásának másik üzenete a keresztény egység hangsúlyozása volt. Ebben Kis-Ázsiának két szempontból is kitüntetett jelentősége van, hiszen itt működtek a korai kereszténység talán legsikeresebb gyülekezetei, és itt található Róma vallási szempontból legkitartóbb riválisa, az ortodox keresztény egyház központja is. Ezért látogatott el a pápa Isztambulba, az egykori Bizáncba és kereste fel az újszövetségi kor fontos színhelyét, Efeszoszt.

A legkorábbi ismert civilizációban, a suméroknál központi szerepet játszott a termékenység-istennő, Innin. Az őket követő akkád birodalomban Istar néven tisztelték, és ugyanezen a néven vonult be az asszír és babiloni mitológiába is. A Földközi-tenger keleti partvidékén élő sémita népek Astartának nevezték saját termékenységistennőjüket. Bár a nevek különböztek, mégis egyugyanazon szellemi lénynek tekintették őket. Jól mutatja ezt, hogy az egyiptomiak mind Istart, mind pedig Astartát saját isteneik sorába iktatták, de egy istennőnek tartották mindkettőt. Egyetlen közel-keleti nép volt, amely nem kívánt részt venni a korabeli világ erőteljes vallási keveredésében: az ókori zsidóság. A próféták egyértelműen hirdették, hogy a Mindenható Isten számára teljességgel elfogadhatatlan Astarta (Astarot) tisztelete éppúgy, mint bármely más istennő kultusza.

A legkorábbi ismert civilizációban, a suméroknál központi szerepet játszott a termékenység-istennő, Innin. Az őket követő akkád birodalomban Istar néven tisztelték, és ugyanezen a néven vonult be az asszír és babiloni mitológiába is. A Földközi-tenger keleti partvidékén élő sémita népek Astartának nevezték saját termékenységistennőjüket. Bár a nevek különböztek, mégis egyugyanazon szellemi lénynek tekintették őket. Jól mutatja ezt, hogy az egyiptomiak mind Istart, mind pedig Astartát saját isteneik sorába iktatták, de egy istennőnek tartották mindkettőt. Egyetlen közel-keleti nép volt, amely nem kívánt részt venni a korabeli világ erőteljes vallási keveredésében: az ókori zsidóság. A próféták egyértelműen hirdették, hogy a Mindenható Isten számára teljességgel elfogadhatatlan Astarta (Astarot) tisztelete éppúgy, mint bármely más istennő kultusza.

A Luther-film remélhetőleg Magyarországon is ugyanolyan nagy sikert fog aratni, mint Németországban, Ausztriában és az Egyesült Államokban. Fontos erénye, hogy alapvetően hitelességre törekszik, az életpálya valós eseményeiből építkezik, azokból alkotja meg a film cselekményét és üzenetét egyaránt. A történelmi film parádés szereposztással készült, Joseph Fiennes (Luther) és Sir Peter Ustinov (Bölcs Frigyes) mellett a Magyarországon szintén most bemutatott Hitler-film emlékezetes alakítást nyújtó főhőse, Bruno Ganz játssza Luther pártfogójának és rendfőnökének, Johann von Staupitznak a szerepét.

Róma püspökei már a korai középkortól különös vonzódást tanúsítottak a hatalom iránt. A 4. század végéig – miként más püspökök is – csak saját szűkebb területük fölött gyakoroltak egyházkormányzati hatalmat. Syricius pápával jelent meg a világuralmi igény – egyelőre csak egyházi téren. Hamarosan a világi hatalom iránt is kinyújtották kezüket. Az Egyházi Állam 756-ban történt megalapításával az addigi egyházfő máig tartóan egy személyben államfő is lett, amivel régi babiloni vallási hagyomány képviselője Európában. A pápa kellő jogalapot kívánt teremteni a frissen létrehozott Egyházi Államnak, s ezért egy hamis oklevelet készíttetett, a nevezetes Konstantini adománylevelet. Az egész középkor folyamán – mindaddig, amíg a 15. században le nem leplezték, hogy hamisítvány – ez az oklevél szolgált a pápák számára annak bizonyításául, hogy joguk van az európai államok és uralkodók fölött politikai hatalmat és irányítást gyakorolni. Az irat szerint ugyanis Nagy Konstantin ajándékként átadta a pápának Rómát, Itáliát, az egész Nyugatrómai Birodalmat, s e területek fölött felruházta a tejes "uralkodói hatalommal", s feljogosította uralkodói jelvények viselésére. 

Kétszáz éve, 1802. szeptember 19-én született az újkori magyar közélet egyik legeredetibb személyisége, akinek nemcsak politikai pályafutása és számos időtálló gondolata méltó a figyelemre, hanem az az emberi karakter is, amellyel a pályáján jelentkező megannyi nehézséget, súlyos kihívást kezelte. Ehhez egyaránt hozzátartozott a problémák megoldásának reménységgel való megközelítése, az erős küzdeni tudás és a nem mindennapi munkabírás is. Kossuth azon kevés magyar államférfi közé tartozik, akiknek a neve ma is integráló erővel bír.

Kiújultak a világsajtóban a pápa esetleges lemondásáról szóló találgatások, miután a közelmúltban két tekintélyes bíboros is utalt II. János Pál idő előtti visszavonulásának lehetőségére. Egy ilyen döntés ugyanakkor komoly egyházjogi és teológiai kérdéseket is felvet.

A katolikus teológia i. sz. 680 óta dogmaként – azaz kötelezően elfogadandó hittételként – vallja, hogy Mária, Jézus anyja, Isten fiának megszülése után sem élt házaséletet férjével, Józseffel, s így gyermekei sem születtek később, hanem "örök szűz" maradt. 

Október 31-én, a reformáció ünnepén világszerte arról az eseményről emlékeznek meg, hogy Luther Márton, a hitújítás megindítója ezen a napon tűzte ki tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára, s ezzel a reformáció ügye kilépett a széles nyilvánosság elé. Luther nevezetes fellépését nem véletlenül őrizte meg az emlékezet. Hiszen nem csupán a 16. század első évtizedeiben élő nemzedék számára mutatott járhatónak bizonyuló utat az életük lényegét érintő kérdésekben, hanem olyan alapigazságokat tudott megragadni és az emberek elé tárni amelyek a későbbi generációk számára is érvényes, aktuális üzenetként szólnak.

A terjeszkedő Római Birodalomban bevett gyakorlatnak számított az "istenek átcsalogatása" (evocatio sacrorum). Ennek során mielőtt a felvonultatott római erők megkezdték volna a konkrét hadműveleteket, vezérük ünnepélyes keretek között a meghódítani szándékozott idegen város és terület isteneihez fordult, és felszólította őket, hogy álljanak át Róma oldalára. Cserébe felajánlotta, hogy a Birodalom főségét elfogadó istenségek megbecsült helyet fognak kapni a római istenek népes családjában. 

A magyar parlament 1893 tavaszán kezdte meg az egyházpolitikai reformok tárgyalását, amely a polgári állam és az egyházak viszonyának rendezését kívánta szolgálni. Ennek kapcsán a nagy tekintélynek örvendő Kossuth Lajos – hazai felkérésre – az emigrációból fejtette ki álláspontját az állami anyakönyvezés és a polgári házasság tervezett bevezetéséről. Lelkesen üdvözölte a már rég esedékes reformokat: "Ha egyszerűen mint elvi kérdés állna előttem az, hogy (…) vajon ideje van-e már annak, hogy a kötelező polgári házasság behozassék: egyszerűen azt mondanám, hogy nemcsak ideje van, hanem szégyennek, gyalázatnak tartom, hogy már régen nem történt."

Hónapok óta szemlélhetjük azt az óriásplakátot, amelynek felirata hirdeti, hogy a magyar katolikus egyház "Ezer éve velünk és értünk". A hirdetés képeslap formájában, a püspöki kar elnökének ajánló soraival a népszámlálás kezdetére minden család postaládájába eljutott. Cikkünkben ezúttal a magyar történelem elmúlt ezer évéből egy rövid korszak, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek értékeléséhez adunk közre néhány adalékot.

A millenniumi megemlékezések kapcsán méltatlanul kevés figyelem fordul a magyar egyháztörténelemnek a reformáció megjelenését követő, fordulatokban gazdag, jó százéves időszakára. A protestantizmus térhódítása Európában szinte példátlan módon rajzolta át a XVI. század második felében a magyar vallási térképet: a római katolikus vallás követőinek száma az 1580-as évekre 10 százalék alá csökkent, és az országban összesen négy püspök maradt szolgálatban. Az összeomlás szélére jutott katolikus egyháznak azonban néhány évtized leforgása alatt sikerült megfordítania az addigi kedvezőtlen folyamatot. Cikkünk az ellenreformáció forgatókönyvének néhány elemét idézi fel.

Honnan ered az István jobbjához vagy koponyacsontjaihoz hasonló ereklyék tisztelete az európai kultúrában, a kereszténységben? Erre a kérdésre keresi a választ írásunk, amely az ókori egyiptomi és görög halottkultusztól és a Biblia ezzel kapcsolatos álláspontjától elindulva áttekinti az újszövetségi, majd a középkori kereszténység viszonyát az elköltözött szentek holttesteihez, valamint ezek hatalmi-politikai jelentőségébe is betekintést ad. A történész, illetve teológus szerzők ismertetik a katolikusok és protestánsok eltérő véleményét, és érdekes adalékokkal szolgálnak az István-ereklye Horthy-korszakban betöltött szerepének megértéséhez is.

Az ezeréves magyar államiság megszületésére emlékezve gyalogos zarándoklattal hozzák Rómából Magyarországra a Szent Korona II. János Pál pápa által megáldott másolatát. Az ereklye augusztus 15-én, "Nagyboldogasszony ünnepére" érkezik Esztergomba, majd még aznap Budára. A katolikus egyházfő a korona másának megáldásával azt a gesztust kívánja megismételni, amelyet ezer esztendővel ezelőtt II. Szilveszter pápa tett, amikor koronát és áldást küldött Szent Istvánnak, s ezzel ünnepélyesen megújítja a Szent Koronával egykor küldött apostoli áldást is. A Szent Korona mását Paskai László bíboros, prímás, érsek fogadja Esztergomban. A bíboros az ünnepélyes millenniumi nagymisén meg kíván emlékezni arról, hogy Szent István király halála előtt Szűz Máriának ajánlotta koronáját és azzal egész országát, majd megújítja ezt a SzentIstván-i felajánlást. A Szent Korona másolatát az ünnepség után, még ugyanaznap hajóval hozzák Budapestre, ahol a Nagyboldogasszony-templomban, közismertebb nevén a budavári Mátyás-templomban ünnepélyes szentmise keretében megkoronázzák vele a főoltár Mária-szobrát. Alábbi írásában Kulcsár Árpád történész az ünnepelt eseménynek, Magyarország ezer éve történt megtérítésének néhány részletébe ad közelebbi betekintést.

Az elmúlt héten nagy ünnepélyességgel helyezték el az egri minorita templomban két Árpád-házi szentnek, szent Kingának és boldog Jolánnak (mindketten IV. Béla király leányai) Lengyelországból hazaszállított ereklyéit. Az esemény kapcsán a városban egyházi szervezésben egy tudományos konferenciára is sor került Szentség és magyarság az Árpád-házi szentek életének tükrében címmel. Pavel Cebula, a minorita templom plébánosa az MTI-nek azt hangsúlyozta, hogy nincs még egy család a történelemben, amelyik annyi szentet adott volna a római katolikus egyháznak, mint az Árpád-ház. Közülük Európa-szerte mintegy tizenhat olyan leszármazott ismert, akiket boldoggá vagy szentté avatott a római egyház.Sokak előtt mindez azt a benyomást keltheti, mintha az Árpád-ház Róma egyik legelkötelezettebb híve lett volna a kontinensen. A történeti események vizsgálata azonban más képet és más következtetéseket eredményez. Érdemes tehát röviden áttekinteni az Árpád-ház és a pápaság kapcsolatának történetét, e viszony főbb jellemzőit és hatásait a magyarországi kereszténységre.

Éles vita kezdődött a parlamentben arról, hogy hivatalos állami ünneppé tegyék-e a következő esztendőtől november 1-jét, a katolikus ünnepként ismert mindenszentek napját, amelyen mindmáig a római egyház emlékezik meg az általa tisztelt valamennyi halott szentről. Az indítványt beterjesztő Sasvári Szilárd fideszes képviselő indoklása szerint a "mindenszentek napja ősi keresztény ünnep".